1.Fejezet

 Az élet nehéz.Főleg annak akinek nincsen pénze.Egyszrűen az ilyen életre születni kell.Már nem mintha nem születünk mindenova.Ezt úgy értem,hogy belekell születni a gazdagságba és a szegénységbe.Hát én pont a tehetősebb fajtájába léptem be.És hadjuk meg igen nagy lábon élek.
Apám egy igen befolyásos ember,akit nem lehet csak úgy átverni akárhol.Nem hiába éltem eddig úgy mint a királylányok.Mint aki elefántcsonttoronyban élte le 18 évét.
Hihetetlen,hogy valaki 18 évesen szingli legyen.
De most új életet kezdek egy igen esős városban.Londonsity-ben.Vajon ott nem csak az eső vár?Lehet,hogy a csalódás is,úgy mint a többi városban ahol eddig éltünk?
Édesanyámnak hiába mondom el ezt számtalanszor,mindig csak azt hajtogatja.A fiúk kislányom mennek az életedben és jönnek.nem ajánlatos lehorgonyozni,mert úgy jársz mint én.
Ezen mindig jót nevettem.De nem csak én hanem anya,apa és a tesóim is.
Na igen a tesóimŐk sosincsenek itt,amikor kell.Vajon miért?


Már két hete is volt,hogy bekötöztünk az új házunkba.London utcáit járom már 3 órája,mikor megláttam egy hirdetést az egyik bárnál.Kiszolgáló lányokat keresnek.Olyanokat akik egyetemre járnak és napi 4-5 órát eltudnak vállalni.Izgisen hangzott.Bár megvan mindenem,mégis vágytam erre az állásra.Anyu biztos büzke lenne rám ha látná,vegyülni próbálok a közemberekkel.
Így fogtam magam,a gucci ruhámmal együtt és bementem.Odamentem a pulthoz és kértem egy sört míg kikérdezem a pultos srácot.
-Szia!megtudnád nekem mondani,hogy valaki már betöltötte az állást?
-Hello!Nem még nem!Szeretnéd...-kérdezett rá izgatottan és végigmért.Már szinte zavaró volt ahogyan nézett.
-Öm...igen.De nem tudom,kell-e gyakrlat vagy ilyesmi.
-Hát kéne.De a te esetedben eltekintünk tőle szerintem.-ez szinte a pofátlanság teteje.Ennyire feltünően még nem adták a tudtomra,hogy az esete vagyok és képes intézkedni az érdekemben.
Fogtam magam és elballagtam.nekem nem kell olyan állás,ahol a külsőségeket nézik.Mondjuk mire számítottam?Én is ilyen vagyok.De ez meg fog változni.Ezt megigérem.
A belvárosban sétáltam másnap délelőtt,mikor egy újabb hirdetést sodort felém a sors.Ez is egy báré volt,de mikor odaértem a helyszínre kellemeset csalódtam.Egy igen rendezett pubba mentem be és ugyanúgy kikértem magamnak egy sört,mikoris kinyílt az ajtó és egy igen jóképű srác lépett be.Azt hittem lefolyok a székről.Egyenesen felém tartott,de csak leüllt mellém egy székre.Ennél furább már csak az volt mikor ő is sört kért magának.
Csak néztem és néztem.Feltűnt,hogy ismeri a tulajt,mert igen jót nevettek együtt.Egyszercsak elkezdtek arról beszélgetni,hogy talált-e megfelelő pincérnőt már.És akkor mind a ketten felém fordultak igensokat sejtő mosollyal.Éreztem,hogy ma jó napom lesz.  J