BUÉK!!!

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

És jó bulizást mindenkinek aki megy szilveszterezni!

Friss majd csak hétfőre várható... :)

25.Fejezet

Én csak álltam telefonnal a kezemben és próbáltam nem sokkos állapotba kerülni.Rob még mindig magyarázatot várt,de egy olyan 2 perc néma csend után bizony megunta.

-Mit művelsz a telefonommal?És legfőképpen kivel beszélsz?-támadott le azonnal.Teljes mértékben igaza volt.Hogy képzeltem,hogy csak úgy felveszem?Nem vagyok én senkije sem.Ahogy előzőleg is mondta már”Nem azért vagyunk itt hogy a kapcsolatunkat vesézzük ki”.

-Édesanyád van a vonalban és csak megakartam neki mondani,hogy majd szólok ha elérhető leszel.Mert ő hívott téged.Eszem…

-Elég!Add a telefont.-majd odaadtam.Egy kicsit mondjuk sértő volt,hogy ennyire lekezelő velem.-Igen…mit mondtál?....nem.De ezt ő is tudja.-egy picit megállt a beszédben,mejd rámpillantott.Értettem a célzást.Elkéne tűnnöm,mert olyat beszél amihez végképp nincsen semmi közöm.Bementem a hálóba és elmentem fürödni.Addig sem aggódok azon,miket hord össze az anyukájánk.

Megengedtem a kádba a forró vizet,majd mikor tele lett,levetkőztem és belemásztam.Egy jó fél óráig áztattam magam,mikor egy halk kopogást hallottam a fürdő ajtaján.

-Kris!Jól vagy?...Bejöhetek?

-Jól vagyok.Persze,gyere csak.-nagy szerencsém volt,hogy a víz habos volt,így nem láthatott belőlem semmit sem.

-Csak fogatmosni szeretnék.Nem zavarlak?!

-Nem.Egyáltalán nem.-odaállt a tükör elé,majd elkezdett fogatmosni.Nem szólaltunk meg egész idő alatt.Mintha egy kis feszültség lenne közöttünk állapítottam meg.

Gyors elrakta a cuccosát,majd kislisszolt a szpbából.Előtte még elregélt egy Jó éjszaka félét.

Tehát lefekszik.Meg se vár.Jellemző.Megint én filóztam túl a dolgot.

Egy olyan 5 perc elteltével én is kiszálltam és megtörölköztem.A hálóba érve mgam is tapasztalhattam,hogy tényleg lefeküdt.Ráadásul az ágy szélén feküdt kifele nézve.Ez az én formám.Túl idegesítő vagyok???Vagy nem akarja?Lehet,hogy rájött mennyire gyerek vagyok még?Vagy az anyja világosította fel a tényekre?

Ezekkel a gondokkal öltöztem fel.Útban a böröndöm felé belerugtam véletlenül az ágyba.Rob mintha megmozdult volna,de szerintem csak beképzeltem.Már épp hajoltam volna le a ruháimért,mikor két erős kar ragadott meg és húzott fel magához.Azonnal tuftam ki az,és ez megnyugtatott.A nyakamba csókolt,majd…

-Tudod,hogy szeretlek.És ne aggódj azon,hogy édesanyám miket mondott neked.-magfordított a karjai között és válaszadási lehetőséget sem adva szájoncsókolt.Ez a csók puha és szenvedélyes,szerelemmel teli volt.Nyelve bebocsátást kért ajkaim közé amit nem tudtam nem megadni neki.Kezei a derekamról elvezette egészen fel a törölköző csomójáig,amit minden hezitálás nélkül eltávolította rólam.Az anyag halkan puffant a szoba pedlóján,mitől hirtelen elszakadtam Robtól.

Nem értettem a hirtelen pálfordulását.De az amit pár perce a fülembe suttogott,teljesen megváltoztatta a véleményemet róla.

Hirtelen a karjaiba vett,majd elfektetett az ágyon.

Elkezdett istenigazából csókolni,addig míg nem levegőért nem kapkodtunk.De ekkor elkezdett a fejembe villogni a kis piros lámpa.Holnap edzés.És már jócskán elmúlt 10 óra.

Rob már a mellkasomnál járt,mikor megszakítottam a műveletetét.

-Rob!Holnap korán kelek.Nagyon korán!-Kezeim a szívére helyeztem és úgy beszéltem hozzá.

-Majd sietünk.-ennyi volt a válasza.Modjuk ez nem volt valami nagy érv,de nem hagyott nyugodni a dolog.

-Annyira azért nem tudsz.Ez nem 5 perc.-Rob tekintete ekkor megváltozott,magnyalta az alsóajkát és perverzül nézett le rám.

-Kris,Kris,Kris.Te nem ismersz engem.Annyit amennyit mi együtt tölöttünk sex terén az nagyon kevés.Én veled kedves vagyok,mert szeretlek.De nem tudod,hogy milyen vagyok igazából.-majd visszahajolt egy igen sexuál csókért.És mi az,hogy nem ismerem még???Ajaj.Itt még problémák lesznek.

Hirtelen csak annyit érzékeltem,hogy behatol.Belőlem csak egy sikkantásra futotta,mert nem gondoltam volna,hogy tényleg meg meri tenni.Minden előjáték nélkül??

Fájt!Istentelenül fájt!

-Ígérem gyors leszek!-közben elkezdett rohamosan mozogni.

Rob mesél:

Ahogy mozogtam a sikamlós belsőjében,annyira elragadott a hév,hogy teljesen bevadultam.Már annyira gyorsan és erősen mozogtam,hogy Kris már ordított az az élvezettől és én is.Ennyire még sexet sosem élveztem!

24.Fejezet folytatása

A fürdőbe érve Rob azonnal a zuhany alá állt és megengedte a vizet. Belállt alá magával húzva.Megvált a boxerjától,majd automatikusan vette le az én ruháimat is csókokkal vegyítve.Amint semmi zavaró ezköz nem volt útban elkezdte a hadműveletét.

Persze én sem voltam tétlen.Ahol értem simogadtam a testét és csókokkal leptem el.Olyan szorosan simultunk egymáshoz,mintha az életünk múlna rajta.De egyálltalán nem zavartattuk magunkat.Egy idő után Rob az ajkamról a nyakamra tért át,amit én jóleső sóhajokkal viszonoztam.Viszont én nem értem be ennyivel.Hirtelen az ölébe ugrottam és éhes vadként támadtam rá a szájára.Nyelvünk vad táncot ját a szerelem útján.

Csípőnk időnként ritmusosan értek egymáshoz,ezzel is gerjesztve kettőnk között a vágyat.Az ő vágya viszont igazán érzékelhető volt még akkor,mikor beálltunk a zuhany alá.

De mivel most sürgetett az idő,muszály lesz sietnünk.

Rob most unhatta meg a kéjsóvár tekintetemet amit löveltem felé,mert egyszer csak azt éreztem,hogy belémhatol.Mindkettőnkből egy halk sóhaj szakadt fel,de még mindig nem tett semmit.A hátamat a csempének támasztotta,majd elkezdett mozogni.

Lassú tempót diktált amivel az őrület határára tudott taszítani,de nem szóltam neki.Egyre hangosabbakat nyögtem én is meg ő is.Élvezeteink akkor hágtak magasabb szintekre,mikor lökései sűrösödtek.

Ahogy gyorsított úgy váltak nyögéseink zihálássá,a zihálásból nekem meg sikításba.

Az élvezet hullámai úgy csaptak le rám ,mint a mezőn a báránykára a vadász.

Teljes nyugalom szállt meg.Akkor éreztem magam teljessnek,mikor megéreztem és hallottam ahogyan Rob arca is átéli mind azt a mámort amit én.

Ahogy letudtunk csillapodni a csókjaink által,letett a fölre és most már megtudtunk rendesen is zuhanyozni.

Egy olyan 10 perc elteltével viszont már a szobában álltunk törölközőbe csavarva és próbáltunk ruhát magunkra venni.

Én már kiválasztottam milyen ruhát veszek fel,így átmentem a nappaliba és felöltöztem.Mire visszaértem már Rob is indulásra készen állt . Rámosolyogtam,majd elindultunk.

Szerencsénkre kaptunk erre az egy hónapra egy kölcsön kocsit amivel furikázhatunk.A csarnok ahova mentünk nem volt olyan messze,kocsival egy olyan 10 perc volt.

Egész úton csöndben voltunk.Remélem,hogy nem olyanok leszünk mint amit a tévében látni,hogy csak sexelni járnak össze és nincs egy közös témájuk sem.

De már nem bírtam tovább:

-Rob!Baj van?-tértem inkább a lényegre.

-Ö…nincs.Miért?

-Hát eléggé halgatag vagy!

-Jah…csak éppen nincs semmi idevágó témám vagy éppen semmit nem akarok megosztani jelenleg veled.-tehát nem köt mindent az orromra.Értem én.Akkor nem vagyok a barátnője!Ez a tény egy kicsit elszomorított…

Már lecsekkoltuk a dolgunkat a csarnokban és az edzőt vártuk.Nem késett sokat,csak 15 percet.Persze az alatt a 15 perc alatt nem történt semmi sem.Annyira eltávolodott tőlem,mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz barátságon kívül.Hát joh!Fogadd el Kris te csak egy lyuk vagy.Ez annyira rossz.

De az is lehet,hogy csak most megint bedumálom a dolgot magamnak.

-Jó reggelt Miss Stewart és Mr.Pattinson.Kifejezetten kérték tőlem,hogy önöknek más edzési formát dobjak be mint az itteni diákoknak.

-Hát igen!Ez Nagy-Britannia.-válaszolt neki szerelmem.

-Hallottam a híres tanítási módszerükről ami személy szerint nekem túl drasztikus.

-Szerintem megszokható,ha az ember igazán szereti azt csinálni amiben jó.-szálltam be én is beszélgetésbe.

Ezután az edzést elkezdtük és egész jól ment.A végén az edző közölte,hogy nekem egy hét múlva meccsem lesz és arra fog felkészíteni elsőleg,így Robnak nem kell majd ennyire korán jönnie.

Végezbe a dolgainkkal ő megvárt és együtt mentünk vissza a kocsihoz.Kinyitotta nekem az ajtót,majd szótlanul ismét indított.

-Nem baj ha most elmegyünk vacsorázni?Már nagyon éhes vagyok!

-Nem egyáltalán nem probléma.-válaszoltam neki.Behajtott egy mekinek az autós standjához és kért ki kaját.Míg vártunk a vacsoránkra nem bírtam magammal és kiböktem:

-Otthon eszünk?

-Öm…igen.Fáradt vagyok most ahhoz,hogy vacsorázni vigyelek.-na ez szíven ütött.Fáradt???Baszki én is.Mégsem csinálom azt ,hogy inkább elmegyek haza enni.

-Oké.-egyszerűen nincs energiám vele kiabálni.Tényleg ilyen lenne Rob?Látszik,hogy tényleg nem tudok róla semmit.Ez így unalmas.Azt hittem sosem mondom et róla,de Rob te egy unalmas fószer vagy.Jelenleg biztosan.

Kifizette a kajánkat és már mentünk is.Ugyanúgy illedelmes volt mint mindig,csak most inkább mondanám furcsának.

A lakásba érve azonnal a konyhába vezette az útja.Követtem őt odáig és lehuppantam az egyik bárszékre vele szembe.Rob elém tett egy poharat,majd maga elé is és az üdítőket beleöntötte.Még a vacsinkat is kivette és elém pakolta.

-Rob erre nincs szügség jó?Magam is kitudom szolgálni!-nem válaszolt csak leüllt és enni kezdett.Mintha kicsit zavarban lenne.Annyira nem foglalkoztam vel,inkább elkezdtem enni én is.

Mikor befejeztük a kajálást elment fürödni,én meg megpróbáltam megágyazni.Sikerült is,majd miután nem tudtam magammal mit kezdeni kimentem a nappaliba.Pont mikor kapcsoltam volna be a tévét,megcsörrent a mobilom.Jobban mondva Robé.

Megnéztem ki keresi.Az anyukája volt az.Gondolkodtam,hogy felvegyem ne???De aztán mégis megtettem.

-Jó estét hölgyem!Robert éppen zuhanyozik ezért nem tudott a telefonhoz jönni.Megmondjam neki,hogy hívja vissza önt miután kijött? –zúdítottam rá mindent.

-Szia kislány!Öm….Kristen?

-Igen!Tudom illetlenség más telefonjához nyúlni,csak gondoltam szólok mielött aggódna.

-Nyugalom.Na jó!Rob mit mesélt?

-Hát az igazat megvalva annyit,hogy ön engem nem nagyon kedvel,mert John lánya vagyok.Meg az édesapja sem kedvel igazán.

-A fiam túlságosan is dramatizál tolgokat.Én nem utállak oké??

-Tényleg?Ez jó hír.

-Az már más helyzet,hogy éppenséggel sem kedvellek.Azért,mert fiatal vagy..Én is fiatal koromban mentem férjhez és megbántam.Túl korai volt.

-Értem….-még beszéltünk egy csomó ideig.Annyira elment az idő,hogy csak annyit érzékeltem,hogy Rob mögöttem állt egy szál törölközőbe csavarva és kérdőn tekint árm.

UPHSZ.AZT HISZEM LEBUKTAM.