14.Fejezet

Tom köszöntötte Rob szüleit és testvéreit.Majd visszajött hozzám,majd ismét végigsimított a kezemen.Rob a jelenetet szúrós szemekkel követte végig.Ahogy ránéztem elkapott egy rossz érzés vele kapcsolatban.mintha megcsaltam volna.De közben ott volt a szánalom is.Mit foglalkozok vele?

Miután mindenki megismert mindenkit leülltünk az asztalhoz.

Tom mellém heveredett,Rob meg velem szembe üllt le.Kicsit se zavartatta magát,ahogyan bámult.

-kristen!Mond csak.Tényleg teniszezel?-kérdezte Clare.Közben megejtett egy mosolyt is.Rob csak kérdőn nézett rám.Tom egy cseppet sem volt meglepve.Volt sejtésem miért.Ekkor Cameronra kaptam a tekintetem és bosszúsan néztem rá.Ez még bosszúért kiált!!!

-Igen.Most kezdtem újra.Tudja,régebben is teniszeztem már,de abbahagytam.Bár ha Rob nem késztet a folytatásra,akkor valószínüleg most egyetemre járnék.

-Tényleg?Suliba jártál?Igen céltudatosnak tűnsz.Nem úgy mint a fiam.Igaz fiam?-Richard igen rondán nézett a szeme fényükre.

A vacsora további része igen csendben telt el.Tom mondjuk állandóan szóval tartott ami igazán jól esett,mert egy percig sem akartam,hogy Rob eszembejusson.Ez sikerült is.

Vagyis azt hittem.

Egyszer csak tom a fülembe suttogott.

-Kris!Tudsz róla,hogy Rob azóta bámul amióta meglátott?

-Öm…tényleg?Nem.Nem tűnt fel.Talán baj?-kissé ingerülten válaszoltam.Erre még Rob is felkapta fejét.

-Valami probléma van kicsim?-kérdezte apa aggódva.

-Nincs.Minden a legnagyobb rendben van.Lehet,hogy egy kicsit kimegyek levegőzni.Szabad?-és már álltam is fel.Elindultam kifele.Egészen addig nem álltam meg míg kint nem voltam a ház előtt.Nekem ez már sok.Miért.Miért tűnik fel mindenkinek,hogy köztem és Rob között valami nem kóser?

Hallottam amint kinyílik az ajtó majd becsukódik.

-Kris!Jól vagy?

-Persze.Mi lenne a baj?Talán az,hogy … mindegy.Nem lényeg.-erre Rob felhorkant és elém ált.

-Neked valami súlyos bajod lehet,ha ennyire félreismersz embereket.

-Igazán?Neked akkor még nagyobb bajod lehet.Tommal tudod igazán jól kijövünk.

-Tényleg?Velem még jobban kijönnél.-közelebb jött és már szinte éreztem a leheletét az arcomon.Még egy centi és a szánk összeérne.De nem mozdult.

Én annyira összevagyok zavarodva,hogy már azt sem tudom igazán mit akar.

Lassan közelített a fejével,mikor hirtelen kipattant az ajtó és Tom mosolygós arcával találtuk szembe magunk.Szerencsénkre hamar szétváltunk,így nem tűnt fel neki semmi sem az egészből.

-Fiatalok,sokat vagyok idelent.Mi lenne ha a szülőket boldogítanánk és nem egymást?Mert Tom bácsi már nagyon unatkozott az ősökkel.-ekkor karon ragadott és elkezdett felfelé ráncigálni.

-Tom!Tudod kicsit egyedül érzem magam néha,így mi lenne ha néha találkoznánk?

-Kris!Ez szinte elkerülhetetlen,mert van egy közös imerősünk,aki egy igen elfuserált hülye de azért mi így szeretjük.Igaz?-hátranézett ahol Rob jött.Eléggé letörtnek tűnt.Talán sajnálta,hogy nem történt meg?

Áááá!Biztos nem.Ezer olyan csaj flangál az utcán akik mind arra várnak,hogy megfektesse Rob.Robert Pattinson a sexy és elismert sportoló.

Felmentünk és tovább folytatódott a vacsora.Tom szülei nagyon érdekesek voltak.Lerítt,hogy skótok.Nagyon kimértek és megfontoltan viselkedett Tom is meg a szülei is.Bár a hülye viceitől eltérően,normális volt.Még ezt is meg tudnám szokni,ha kell.Csak had felejtsem el Robot.Erre ugyan kicsi volt az esély,mert együtt járunk edzésre,de azért megpróbálnám.

Este mikor elmentek Robék,valahogy már nem érztem olyan cseszettül rossznak ezt az estét.Tommal közelebb kerültünk egymáshoz és megis kérdezett afelöl,hogy nem tartom-e unalmasnak.Kicsit mondjuk fura egy kérdés volt ez tőle,de nem bántam.

Apáék elég sokat pusmogtak a hátunk mögött,de ez addig nem is zavart,amíg be nem nyögte a végén.

Sturridge-k már az ajtóban álltak,mikor apám hozzám szólt.

 -Kislányom!Mi lenne,ha Tommal holnap találkoznátok?Úgy látom igen jóban lettetek.

-Igen Mr.Stewart.A kislányát nagyon megkedveltem.-közben mosolygott az orra alatt.

-Akkor ez remek.-teljesen bepörgött apu.

-Kris!Holnap akkor lenne kedved találkozni?De csak akkor is ha te szeretnél.

-Persze,hogy szeretnék.Még egy ilyen fiút mint te,még nem ismerek.Csak az a baj,hogy én holnap délutánig edzésen vagyok.

-semmi gond.Akkor találkozhatunk a kampuszon is.Tudod hol van nem?

-De-de.Tudom.

-Akkor ott magvársz jó?Vagy akár a szobámba is felmehetsz.Igen.Az sokkal jobb lesz,akkor nem lesz keveredés.

-Oké.Edzés után rögtön odamegyek.-majd egy puszit adtam az arcára.

Ők közben elköszöntek és elmetek.

Már keztem azt hinni,hogy ez a nap csak egyre rosszabb lehet,de tévedtem.Tom bearanyozta ezt a napomat.

Másnap reggel igen korán keltem.Elvégeztem a teeendőim és elindultam.Az edzés igen nyugisan telt,a csajoknak meséltem a vacsiról és teljesen bepörögtek ők is.Csak kihagytam a Robos dlgot.Azt az egy dolgot csakis egy valakinek merem elmondani.Annak a lánynak akivel első nap is találkoztam.Anne-nak.

-Anne!Beszélhetnénk?-leülletem a padra és belekezdtem.-Todod Rob és köztem nem csak barátság volt.

-Tényleg?Mikor?Hol?-rámzúdította a kérdéseit.Mondjuk várható volt.

-Hát…megcsókolt és le…lefeküdtem vele.De kérlek ne mond el senkinek.

-Ez…ezt alig hiszem el.Bár mostanában nem lógtok annyit együtt.Összevesztetek?

-Hát eléggé.Azt mndta nekem,hogy talán butaság vlt lefeküdnünk.

-Ezt mondta?Ha tényleg így gondolja akkor meg sem érdemel téged.És tegnap este nem derült ki semmi sem rólatok.

-Persze hogy nem.Próbálom túl tenni a dolgokon magam,így ma is Tommal talizom.

-Akkor mindent bele csajszi.Majd számolj be milyen volt a randi.

-Milyen randi?Ez nem randi.Csak apa említette,hogy találkozhatnánk.Ugyhogy nem is ő vetette fel ezt.

-Az meg lehet.De nem látsz bele a fejébe…-elkezte huzogatni a szemöldökét.Inkább erre nem is reagáltam semmit sem,inkább visszamentem.Rob tudomást sem vett rólam.Hát jó.Ha így játszunk!Rajtam ne múljon.

Az elején még jól ment,de aztán egyre sűrübben nézelődtem felé.

Egyszer viszont elkapta a tekintetem.Megállt és nézett.Olyan furán méregetett,mintha valami árucikk lennék.Ezt megunva elfordítottam a fejem és edzettem tovább.

Mikor vége volt az edzésemnek Robot már nem láttam sehol.Biztos közben ő elment haza.

Felmetem az öltözőbe és lezuhanyoztam.Elővettem egy másik edzőruhám és belebújtam.Had legeltesse rajtam a szemét Tom.Egy kis bosszún törtem a fejem.Remélem beválik majd.Lassan összeszedtem magam és kimetem.

Mikor kimentem az ajtón Robot láttam meg.A fal mellett támaszkodott és vigyorgot.Volt egy sejtésem,hogy nem szabadulok meg egykönnyen tőle.

Kris ruhája:

13.Fejezet

John mesél:

A tárgyalásom után még mindig a kislányom balütése járt a fejemben.Hogy lehetett ilyen felelőtlen?Egyszerűen hallatlan.Lehet,hogy most egy kicsit túl elnéző voltam vele?

Meg itt van a házasság dolog is.

Sturridge fiával még nem is találkoztam.Mondjuk ma estére meg is van beszélve egy vacsora.De ha már itt vagyunk akkor lehet beszélek Pattinsonnal is.Jöjjenek át ők is.Az ő fiával sem találkoztam még személyesen.

Megyek,mag is keresem őt.

-Hello!

-Ma ráérsz?-tértem a tárgyra.

-Igen.Miért?

-Nem akarok a családoddal átugorni egy vacsorára?

-Ez nem kérdés.Olyan régen voltam nálatok vendégségben.Hányra menjünk?

-Egy olyan 8 körül.Akkor szólok a lányomnak,meg a fiamnak is,hogy készüljenek.Nem szeretik a meglepiket.-majd elköszöntem és mehettem dolgozni.

Kristen mesél:

-Te úr isten.A szívbajt hozod rám.-megfordultam és a nyaka köré csavartam a kezeim.

-Beszélnünk kell!Amint ezt már mondtam.-mi van?Miről?valami itt nem kóser.Nincs egyáltalán jó kedvében.Mi lelte?

-Miről?

-Kettőnkről.

-Értem…és mit vársz…mit mondjak?

-Hát nem is tudom.Tőled nem sokat.

-Ezt mégis,hogy értsem?

-Meg kellett volna beszélnünk már az elején,hogy mi a csuda is van közöttünk.De nem.Hülye voltam aláírom.Nem kellett volna lefeküdnünk.-amint kimondta az utolsó mondatot én elengedtem és hátrébb úsztam.Nem akar engem.Pedig azt mondta,hogy szeret.Akart engem.Az éjjel még igen.

 Hát persze.Egy éjszakára jó voltam.Hogy lehettem ilyen hülye?Nem szeret és kész.Most mi a jó nyavaját csináljak?

Utálom.Megvetem.Ez…ez…ez undorító.

Egy perc néma halgatás után megszólaltam.

-Értem.Akkor minek vagy itt?Menj…el.-ránéztem de semmi reakció.-addig amíg szépen mondom.Húzz el.-próbáltam a könnyeimet visszatartani,de nem nagy sikerrel.

Én szerettem,vagy szeretem.Erre idejön és elront mindent.

Bár csak nem ismerném.Bár Londonba sem költöztem volna.

-Kristen,kérlek beszéljük meg.

-Mégis mit?Hogy keféltünk és ennyi volt?Vagy talán azt,hogy meghúztál egy 18 éves tinit?Igen.Igazad volt.Gyerek vagyok.Hozzád biztosan.-teljesen kiakadtam.Mégis,hogy képzeli?Hogy csak idejön és közli,bocs szivi de ennyi volt.Egy kósza kis numerára elég voltál.

Tudtam,hogy nem kellett volna csak úgy széttennem neki a lábam.Legszivesebben odamennékk és jól behúznák neki egyett.-Ha lehetne Robert most elmennél?Kérlek.-bólintott egyett,majd kiúszott a medence széléhez és kiszállt.Megtörölközött,felöltözött és elment.Én is kiszálltam és felöltöztem.Hát ezt a napot sem így képszeltem el.

Lefeküdtem az ágyra,majd csak bámultam a plafont.

Annyira fáj,de nagyon.Egész délután csak törtem a fejem,hogy mit kezdjek magammal.

De annyira levoltam törve,hogy már csakis a fájdalom járt a fejembe.

Csak sírtam,sírtam,sírtam.Egyfolytában az az éjszaka járt a fejemben.Az érintései,simogatásai,csókjai,mámoros szavai,de az érzésre,hogy most is akár itt lehet velem,megint elkapott az a rossz érzés.Nem is.Inkább olyan mintha kitéptek volna valamit belőled.

Hiányzik.De bem volt bennem elég erő,hogy felhívjam.Most komolyan.Minek hívnám fel?

Nem akar engem.Lenéz.Megvet.De megnyugodhat én is megvetem őt.

Estefelé hazért anya és apa is.Apa beszélni szeretett volna nekem valamiről és én késséggel meg is hallgattam.

-Kicsim.Ma két igen gazdag család jön hozzánk vendégségbe.Arra kérnélek,hogy légy illemtudó és viselkedj jól.Két munkatársam az,és hozzák a gyerekeiket is.Mr.Sturridge igen befolyásos ember és a fia is igen jeles az egyetemen.tudod ugyanoda jár ahova Cameron is.És ha már itt vagyunk,Cam ma hazajön.Kérlek ne veszekedjetek.

-Ö…Cam haza jön?Az tök jó.-végre valami ami nem sirat meg.-És ez a család nagyon unalmasak?-apa erre elnevette magát.

-Nem.Van egy fiúk.Tomnak hívják.Remélem kedves leszel vele.

-Ugye most nem kerítőt próbálsz játszani?

-Természetesen nem.

-És a másik familia?

-Ők nem annyira fényűzőek,de ők nekik is van mit a tejbe aprítani.Tudod Tom családja ír család,úgyhogy velük légy nagyon figyelmes.-hát persze hogy kerítőt játszik mi mást tenne.

Már este 7 óra volt.Itt állok a szekrényem előtt és nem tudom mit vegyek fel.

Végül egy térdig érő sötétkék,spagettipántos ruhára esett a választásom.Gyoran fekaptam,majd egy kis sminket tettem magamra és már kész is voltam.

Már csak a hajammal kell valamit kezdeni.

20:00

Hallottam amint csöngetnek.Kicsit ideges voltam.Apám szerint egy igen gazdag család jön vendégségbe.Elmondása alapján arra tippelnék,hogy írek.De akkor mit keresnek Londonban?
Na de nem is ez a lényeg.
Most itt állok a szoba közepén egy estélyiben.Nem is értem néha saját magam.
Kivagyok készülve.
Egész nap csak Rob jár a fejembe.Nem tudok koncentrálni.Igazság szerint nem is érdekel,hogy ezúttal milyen fiúnak akar engem bemutatni.Nekem csakis Rob kell.
De neki sajnos csak egy múló ábránd vagyok,akit kénye kedve szerint rakhat zsebre vagy akár vehet elő.Na ebből nem fog enni.
Egy perc levitálás után viszont elindultam.Már olyan mértékben izgultam,hogy a kezeimet tördeltem.De mikor beléptem a tárgylóba,hirtelen elvágtak nálam mindent.

Egy fiú nézett bele a szemeimbe.Egy fekete farmer és egy ing volt rajta.Bár csak az alja látszott ki,mert felette volt egy szürke garbó.Nagyon sexyvé tette.

A haja viszont észveszejtő volt.Mondjuk majdnem fekete volt,mégis volt a kisugárzásaában valami,ami magával ragadott.És az a mosoly!!!

Istenem.Azt hiszem szerelmes vagyok…

 Az az arc!Olyan simának tűnik.A szemei meg egyszerűen bomlasztóak.Tengerkék szemek.

Megpróbáltam összeszedni magam és odamentem hozzá.

-Szia!Te biztosan Kristen vagy.Már annyit hallottam rólad.-halványan elmosolyodott,majd kezet nyújtott.

-Hello!Tényleg?Jó hallani…-ekkor apámra néztem aki úgy nézett vissza rám,mint aki ártatlan az ügyben.

-Jaj!Kristen…nem apád volt.Cameronnal eléggé jóban vagyunk.Tudod álmában sokat beszél.-én erre csak jókat bólogattam.Mikor elengedtem a kezét olyat éreztem amit eddig sosem.Ezt a fiút megakarom közelebbről ismerni.

Utána elfordultam tőle.Megismerhettem a szüleit akik nagyon szimpatikusak voltak.Most érzem előszőr,hogy van egy fiú akit még az én szüleim is kedvelnek.

Pár perc últán viszon drága bátyám is befutott.

Ahogy ígértem apámnak kedves voltam.De még nem ülhettünk le enni,mert még a többiek nem jöttek meg.

Újra hallottam a csengőt és már megint kezdtem egy kicsit idegessé válni.

Tom odajött hozzám és nyugatólag elkezdte a karomat cirógatni.Annyira megnyugtatott vele.De mikor megjöttek a többiek Tom azonnal egy sráchoz rohant.

-Haver!Rég láttalak.

-Én is Tom.-majd mikor szét váltak,azt hittem helyben agyvérzést kapok.Ugye ezt most anya se meg apa se gondolta komolyan,hogy Pattinsonékat hívja meg vacsorára.Nem is szeretik őket.Akkor meg…

Kris ruhája:

 

Tom ruhája:

részlet :D

Fél 4 körül fent lesz az egész feji!!!!

 " Hallottam amint csöngetnek.Kicsit ideges voltam.Apám szerint egy igen gazdag család jön vendégségbe.Elmondása alapján arra tippelnék,hogy írek.De akkor mit keresnek Londonban?
Na de nem is ez a lényeg.
Most itt állok a szoba közepén egy estélyiben.Nem is értem néha saját magam.
Kivagyok készülve.
Egész nap csak Rob jár a fejembe.Nem tudok koncentrálni.Igazság szerint nem is érdekel,hogy ezúttal milyen fiúnak akar engem bemutatni.Nekem csakis Rob kell.
De neki sajnos csak egy múló ábránd vagyok,akit kénye kedve szerint rakhat zsebre vagy akár vehet elő.Na ebből nem fog enni.
Egy perc levitálás után viszont elindultam.Már olyan mértékben izgultam,hogy a kezeimet tördeltem.De mikor beléptem a tárgylóba,hirtelen elvágtak nálam mindent...

12.Fejezet

Míg a kocsiban ülltem gyorsan felhívtam anyáékat,hogy ne aggódjanak értem.Kicsit idegesnek tűnt,miszerint apa kész idegroncs.Remélem nem lesz ebből nagy gubanc,hogy kimaradtam az éjjel.Bár ahogy ismerem az apám biztosan kiveri a balhét.

Mikor a taxis leparkolt a családi rezidencia előtt nagy levegőt vettem és kiszálltam.Benyitottam és máris az egyik szolgáló sietett elém.

Persze.Ilyenkor mindig eszembe jut,hogy nem akárki lánya vagyok.Egy igen gazdag családba születtem be.De ez valahogy mindig jó kedvvel töltött el.Megkapok mindent amit akarok,de sose leszek szabad.Eddig ez még fel sem tűnt.Talán mert így neveltek.Egy sznobnak.De ahogy elnéztem Robot,ő is hasonló környezetben nőhetett fel,mert ő sem barátkozik akárkikkel.Engem is tuti azért spécizett ki,mert tudja,hogy gazdag vagyok.

Ezt a gondolatot hamar elhessegetttem,míg a szobám felé tartottam.Viszont rájöttem valamire.

Ideje elköltözni.Hopsz!Még csak 18 éves vagyok.Mégis miből tartanám el magam?Erről hamar lettem.

Átöltöztem,majd szóltak,hogy apa látni szeretne.

-Kicsim,leüllnél?Valamit meg kéne beszélnünk!-eléggé kimért volt,és már ismertem annyira,hogy tudjam,na igen-most fog fiakadni.

Leülletem az egyik székre és vártam.-Tudod miről van szó?

-Hát van sejtésem.Gondolom az esti kimaradásomról lenne szó.

-Igen.Ebből nem csinálsz ám rendszert.

-Oké.Nem is szándékoztam.Igazság szerint nem ittam magam holt részegre és nem vergődtem egy árokban sem.-mondjuk az árkos rész nem így volt,de a részegedés annál inkább.-különben is az egyik lánynál aludtam.

-Rendben van.De legközelebb telefonálj haza ,ha nem töltöd itthon az éjszakát.A másik dolog amiről még akartam veled beszélni,pedig,hogy hallottam,hogy Pattinson is válogatott.Remélem nem kerülsz vele közelebbi kapcsolatba.-hát ha ő azt tudná,hogy milyen közel állunk,a gondolatba még bele is pirultam.De időben rendeztem az arcomat így nem vette észre a magánakciómat.

-Hát nem tudom apa mire akarsz kilyukadni,de Robbal csak baráti kapcsolat van köztünk.Miért?

-Mert a Pattinson család is eléggé vagyonos,de nem eléggé.A fiuk még csak 22 éves.Pont hozzád való.És agglegény.Te is még hajadon lány vagy.Előfordulhat,hogy a vagyon miatt házasságra kell lépni.

-És ennek nem örülnél?Nem értelek.

-Nem az,hogy nem örülnék,csak nem szeretném ha te egy ilyen családba kerülnél be.Amúgy sem vagy az az arisztokratikus fajta.Partikra kéne járnod,bájolognod stb…ez nem a te asztalod.

-Tudod apa ez egy kicsit sértő.Igen is vagyok olyan nevelt,mint a többiek.De ne aggódj Rob és én csak barátok vagyunk.

-Akkor megnyugodtam.És ne hidd azt,hogy nem kedvelném,csak attól tarok nem lennél boldog ebben a közegben.-teljesen belém lát.Szinte elképzelhetetlennek tartottam,hogy ennyire ismerjen valaki.

Még beszélgettünk egy kicsit,majd elment tárgyalásra.

Egész nap untam magam.A házban csak fel-alá mászkáltam.Délután lementem egy kicsit úszni.Éppen a huszadik hosszt húztam,mikor hallottam a telómat csörögni.Kiúsztam a medence széléig,majd felvettem.

-Hallo!Kristen Stewart telefonja.

-Szia!-ezt a hangot bárhol felismerném.-Hol vagy?

-Itthon.Miért?

-Csak mert viszhangzik.

-Ja csak lent vagyok a medencében.Amúgy mit szerettél volna?

-Ja!Annyit,hogy most egyedül vagy otthon?

-Persze.Átjönnél?-azonnal rákérdeztem.Minek kertelnék.Inkább biztosra megyek.

-Hát jah…ha nem gond.

-Mért lenne gond.Gyere csak.A címet tudod nem?

-Igen.Akkor egy olyan fél óra és ott vagyok.-majd letette.Akkor úgy néz ki,hogy nem unatkozok estig.Bár még 10 előtt haza kell teleportálnom valahogy,mert apa és anya sem tudhatja meg,hogy itt van.

Gondoltam még úszok egy pár hosszt,de sajnos abból a piciből igen sok lett.Mondjuk egy olyan fél órácska.

Robert mesél:

Miután lettem a telefont,hamar összekaptam magam,bezártam a lakást,majd elindultam.Kocsiba ülltem.Hamar odataláltam.De fura mód egy nagy vas kapu elé vitt az út.Becsöngedtem.

-Tessék!

-Öm…Miss Stewarthoz jöttem.

-Várja önt?

-Persze.Megbeszéltük.

-Akkor beengedem.-azzal nyílt is a kapu.De mikor elkezdtem behajtani egy csodálatos kastély tűnt fel.Ezt.Nem.Hiszem.El.

Ez most komoly?Nem hittem volna,hogy Kris ilyen nagy lábon él.Te ember!Én ezt múltkor miért nem vettem észre?

Gyorsan leparkoltam,majd kiszálltam.Bekopogtam és egy igen fiatal cselédlány állt előttem.

Késséggel segített levenni a kabátom és eszembe jutott.

Mintha csak hazamentem volna.Látszik,hogy arisztokrata elődök.Kész vicc az egész életem.

-Kérem uram,kövessen.A kisasszony jelenleg még a medencében tartózkodik.-nem szóltam semmit csak követtem.Ez a hely nagyon nagy volt.Bár a mi rezidenciánk nem ilyen nagy,de közelíti ezt a színvonalat.Hihetetlen,hogy Kris is ilyen környezetben nőtt fel.

Már vagy 8 perce sétáltunk mikor megállt egy ajtó előtt.Megkért,hogy nyissak be.Majd eltűnt.Én bementem és megpillantottam őt.

Szerelmem ott úszkált békésen.Leülletem az egyik napozóágyra és csak néztem.Egy kis idő múlva viszont meguntam és levettem a cipőm,nadrágom,pólóm.Csak a boxert hagytam magamon,és lassan beleléptem a vízbe.Odaúsztam kedvesem mögé és átöleltem.Megrezzent az érintésemre,de azzonnal belesimult.

-Beszélnünk kell!

Kristenék háza:

Kristenék háza egy régi családi rezidencia.Már évszázadok óta a család tulajdonában van.Sőt a családja régi arisztokrata család is,és bátyja is ezt tanulja jelenleg egy angol magán egyetemen.
Mivel Robert nem nagyon járt még a házban és mikor legutóbb ott járt,felsem tűnt neki,hogy szerelme családja sokkal vagyonosabb,mint az övé.Így nincs is még tisztában,hogy mekkora bajok lesznek még ebből.
Kris igen sajátos nevelést kapott így,eléggé érzékenyen érinti az őt körülvevő figyelem.


Hát nézzétek ezt a házat és csodálkozz...Te laknál ilyenben?

Robert lakása :D

Hát látszik,hogy pénzes család és pénzes az ipse is :P

11.Fejezet

Kristen mesél:

Reggel arra ébredtem,hogy iszonyatosan zsong a fejem.Amint kinyitottam a szemem feltűnt,hogy nem a saját szobámban vagyok.De az illat ami körbelengte a szobát,olyan ismerős volt.Olyan az illata,mint neki…

Ne!Az nem lehet.Amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam a másik oldalamra és csalódottan megállapítottam,hogy itt fekszik mellettem Rob.Mondd istenem,hogy nem feküdtem le.

Mivel én rajtam nincs ruha és őt a csípőjéig takarta a takaró,feltételezem,hogy rajta sincsen.

A francba!Én nem ezt akartam.Vagyis mit akartam?Magam sem tudom már.Csak néztem ahogy halkan szuszogott.Olyan aranyosan alszik.Az arcizmai teljesen kisimultak,teljesen megszállt tőle a béke.

Egy 5 perc bámészás itán,viszont nem bírtam ki,hogy ne érjek hozzá.Alig érintve simítottam végig a hátán.Ettől a mozdulattól viszont olyan képsorok villantak be …amire lehet,hogy nem kéne emlékeznem.

„Ahogy fölém tornyosult,teljes extázisba estem.Úgy csókolt mint ezelőtt sosem.Nem mintha olyan sokszor tette volna.Lábaval szétfeszítette az enyéimet,hogy könnyebben simulhasson hozzám.Olyan céltudatos volt.Bezzeg én.Aki még sosem jutott el teljesen a kéj legfelsőbb fokára.

Kezeim élettelenül voltak a testem mellett,míg ő készségesen próbált a kedvemben járni.Ajkai elváltak az enyémtől és nyakamat hintette be kedveskedéseivel.

Majd mikor végzett a nyakammal elindult lefele.Hirtelen elfogott a pánik.Mi van ha nem tetszem majd neki?Bár kicsi az esélye ennek,hiszen már voltam vele.Csak nem mentünk valami sokra.

Kezeimet határozottan fektettem rá a hátára.Olyan sima és bársonyos volt,hogy nem bírtam vele betelni.Ott simítottam végig rajta ahol csak értem.

Már sóhajoztam ,mikor melleimet kényeztettee.Először csak csókokkal hintette el,majd később nyelvét is megéreztem.Most érezem igazán,hogy ő igen engem akar.És nem más nőt.Szeretem.Igen.És most már ő is tudja,mégis itt van.

A tarkójába kapaszkodtam.Próbáltam közelebb húzni magamhoz.Ahogy teljesen nekem tapadt belenyögött a bőrömbe.Mikor már teljesen kemények voltak a melleim,elindult mér lejjebb.Már a hasamnál járt,mikor melállítottam.Felhúztam magamhoz egy csókra.Tényleg csak egy csók volt,mert benyúlt kettőnk közé és félrehúzta az apró tangámat.Ujjaival próbált még jobban felizgatni.Bár amikor hozzám ért,elmosolyodott.Már rég nem kellett hangulatba hoznia,hiszen réges-rég csöpögtem  az élvezetektől.Ezt megelégelve Rob lehúzta rólam az utolsó ruhát is ,majd hozzámpréselődött.Felnyögtem,mert megéreztem férfiasságát a lábaim között.Rajta még mindig ott volt a boxer.Hát már nagyon pipa voltam,így fogtam magam és én magam kezdtem lefelé húzni róla.Mikor semmi sem akadályozott a dolgunkban,Rob enyhén megemelte a csípőmet és összeillesztett minket.Mikor megéreztem magamban azt hittem a mennyországba kerültem.Hatalmasat nyögtem mikor megmozdította a derekát.Azt hittem teljesen bennem volt.De tévedtem.Még mélyebben hatolt belém.Amikor már teljesen…én bíztatólag lábaimat a dereka köré kulcsoltam.Ő elkezdett lassan mozogni.A kéj teljesen átjárt.Ennél jobb már nem is lehet.

De lehet.Rob az idő teltével gyorsított a tempón.A vége felé csókokkal vegyítettük az élvezeteinket.Ezzel is elnyomtuk a hangunkat.

Az extázis olyan elemi erővel ragadott el ,amit eddig még nem tapasztaltam.Teljes testsúlyával rámnehezedett.Szinte éreztem,milyen felszintesen veszi a levegőt. Rob még lökött egy párat,majd hallottam amint a nevemet ordítja.Ekkor ezzel egyhuzamba éreztem ahogy belémlövell.furcsamód izgatólag hatott rám.Ahogyan finom,meleg magja kitölti a bensőm…

Legördült rólam és próbálta normalizálni a légzését.Kisebb,nagyobb sikerrel.Én felé fordultam és ránéztem.Ő is rámnézett,majd elkezdett vigyorogni.A mellkasára vont és így próbáltunk elaludni.Ahogy sejtettem.Ennyi elég volt egy napra”

Úr Isten!ez a pasi kész álom.A gonolatmenetemből maga ez az isten riasztott fel.Elkezdett mocorogni.A hátára fordult,de aludt tovább.

Furcsa mód már nem éreztem hibának ezt az éjszakát.De jobb lesz ha elmegyek orvoshoz.felkéne iratnom valami bogyót,mert ha az emlékeim nem csalnak akkor nem védekeztünk ezúttal.Csak nem lesz semmi következménye ennek a kis akciónknak.

Felkeltem inkább mielőtt felkelteném és rávetném magam.A padlón megkerestem az ingjét amit még az este téptem le róla.Felvettem.Mondjuk egy kicsit hosszú volt,mert a combom közepéig leért,de különösebben nem zavart.

Megkerestem a konyháját,mert már nagyon éhes voltam.De mikor kimentem a hálóból,rájöttem valamire.Tipikus pasi lakás.

Akonyha egy kész disznó ól volt.Elkezdtem a tornyot eltakarítani,ami a mosogató helyén volt.Egy jó félóra mosogatás után már semmi sem volt a toronyból.A hűtőbe mentem,hátha találok valami ehetőt.Ezek után már nem lepődök meg semmin sem.Hát persze.Volt bent egy pár sörös üveg,némi felvágott,ami már több hetesnek tűnt,a tejnek fura szaga volt és még sorolhatnám.Ahhoz képest,hogy élsportoló teljesen átlagos pasi.Rendetlen és trehány.A nappaliban szedtem össze 3 alsógatyáját.Azt hiszem ide már elkél egy nő.

Na,majd én rendberázom.

Visszamentem a szobába ahol még békésen aludt.Felvettem a tegnapi ruháimat,hagytam neki cetlit,hogy nem párologtam el,meg ilyesmi.

Leemeltem a kabáttartóról a kulcsait és elindultam.

A legközelebbi pékségbe vetettem magam.Mikor felszerelkeztem elegendő reggelivel elnidultam vissza.

A lakásba gond nélkül bejutottam.A hálóba már nem kellett bemennem,mert mint láttam az erkélyen volt.Épp füstölgött.Hihetetlen,hogy teniszezik és dohányzik is egyben.Na mindegy.

Lepakoltam mindent a konyhába és kimentem hozzá.Csak ott állt és bambult maga elé.Mögésettenkedtem és megöleltem.

-Szia!-majd belecsókoltam a csupasz hátába.

-Jó reggelt!Ha már nem bírtad megállni,hogy megvád míg felébredek.-felémfordult,majd csókot lehelt a számra.

-Bocs!de már rohadtul kajás voltam.Mivel a hűtődben semmi ehetőt nem véltem felfedezni,így leugrottam a boltba.

-Oké.Úgyis éhes vagyok már én is.Gyere!Menjünk be.-elkezdett befelé húzni.A konyhában leültetett az egyik bárszékre,majd előhalásztam a zacskóból a reggelinket,majd szépen enni kezdtünk.

Elég sok mindenről beszélgettünk.De véletlenül sem hoztuk szóba.Lehet jegelni kéne?De már nem bírom,hogy mindenféléről beszélünk csak a kapcsolatunkról nem.

Erőt vettem és kinyögtem.

-Szeretlek!-már olyan közel voltam hozzá,hogy majdnem egymáshoz értek az ajkaink.

-Én is szeretlek.-elmosolyodott.Majd megragadott és magához húzott.Most nem lassú és érzéki volt,hanem vad és szenvedélyes.Nyelve érzéki táncot járt az enyémmel.Pár pec múlva váltunk csak el.-az estével kapcsolatban meg csak annyit,hogy … nem bántam meg.

-Én sem.-kicsit cikinek éreztem a helyzetet.

Öm…foggalamam sincs,hogy most mi a jó életet kezdjünk magunkkal.Talán le kéne lépni?

-Ö…Rob?

-Hm…?-már a nappaliban voltunk és nézte a tv-t,miközben én szorosan ültünk egymás mellett.Én a mellkesát cirógattam éppen.

-Tudod nekem elkéne lassan mennem.Az orvos vár.-remélem veszi a lapot és nem lerázni akarom.

-Persze mentjél csak.-feltápászkodtunk a díványról és beszaladtam a hálóba.Felkaptam magamra a kabátom,majd indulásra kész állapotban voltam.Még az ajtóban elkapott Rob és egy igen sexuális csókot kaptam tőle.

-ez még csak egy kis ízelítő volt abból,ami majd legközelebb vár,ha jössz.-még mindig fogvatartott és szinte az ajkaim közé lehelte a szavakat.

-Igen…sejtettem.Majd még látlak.Mármint holnap az edzésen.

-Persze.Az edzésen.Majs még hívlak addig.-megajándékozott még egy csókkal,majd eresztett az utamra.

Lent már várt a taxi mikor leértem.Úgy szálltam be,hogy nem is sejtettem mi vár rám az elkövetkezendő hetekben.

Bocs o_o

Az a helyzet,hogy ma extra hosszú rész lett volna,ha nem megy el az áram.Már több mint 11 oldalas volt,mikor hirtelen elsötétült a gép.Persze.Valamelyik elmés itthon elfelejtett szólni,hogy lekapcsolják az áramot.

Kicsit pipa vagyok most,így nem tudom,hogy a mai nap folyamán milyen hosszú fejezet várható.

A legjobb az egészben az,hogy ez a geci gép nem mentette a szöveget automatikusan.Hogy lehetek ilyen hülye??

Előre is bocsi ,ha kicsit lassú leszek a mai nap.

Még csak most kapcsolták vissza...ugyhogy...

A többi tesómat,meg jól megverem,mert volt pofájuk fél óráig rajtam röhögni. :)

By:Violet

10.Fejezet

Rob megcsókolt.visszahúzott és megtette.Azt hittem álmodom.De azért viszonoztam.De még hogy.Csókunk fűtve volt a vágytól.Egy olyan fél perc után már nem is csókoltuk hanem téptük egymás száját.Én belecsimpaszkodtam a nyakába,míg ő a derekamnál fogva húzott közelebb magához.Még a háló sem akadályozott meg abban,hogy gond nélkül simuljunk a másikhoz.

Az edző bá hangjára váltunk csak szét.Ránéztünk mind a ketten,majd csak álltunk és néztünk ki a fejünkből.Az edző csak megcsóválta a fejét,majd elment.

Rob felém fordult,majd megszólalt.

-Bocs.Ezt nem kellett volna.

-Öm…meglehet.Felejtsük el oké?

-Oké.-sarkonfordult,majd elslisszolt a közelemből.A pofám leszakad.látszik,hogy semmenyire sem ismerem.Remélem most már,hogy többet nem kell vele beszélgetésbe elegyednem.

Aznap elég pocsékul ment minden.Egy körül haza is estem,de nem volt itthon senkisem.Este viszont felhívott az egyik csaj a teniszegyesülettől,hogy elkmehetnék velük bulizni.Bele is mentem,úgy is unatkoznék itthon.Felvettem egy igen kivágott felsőt és egy sima csőnacit.Cipő gyanánt csak annyit,hogy utálom a magassarkú pipőket,így csak egy lapostalpú lábbelivel egyeztem ki magamban.

Bezártam a lakást,majd beszálltam a taxiba.Amikor odaértem a pubba,már javában zajlott az élet.A csajokkal úgy beszéltük meg,hogy itt kint valaki fog engem várni.Megis találtam Annet.

-Cső!Na ideértél?Senki nem rabolt el és nem is erőszakoltak meg.-nézett végig rajtam.Majd elkezdett húzni befele.Igen sokan voltak,de nem zavart Amerikában ez megszokott volt.De itt ebben az országban furáltam.A sok sznob és előkelőségek között furcsa volt egy bár.Na de mindegy.Közben odaértünk a többiekhez is.Ott üllt Katie,Naomi,Melanie,Andy,Tom és Rob.

Az utóbbin megakadtam.Mit keres ő itt?Minek lógunk együtt ha nem akar velem beszélni?Totálisan összezavar.Bár ahogy belenéztem a szemében nem igazán örült nekem.Meg mintha meglepődött volna azon,hogy itt lát.Hát kölcsönös.Anne még betudott a csajok közé furakodni,de én már csak Rob melett kaptam helyet.Nagy nehezen,de leülltem mellé.Ő csak biccentett egyet felém,gondolom köszönés gyanánt.Elég bunkónak hatott ezzel.

Gyorsan kértem valami alkoholt és megis ittam.Egy pár pohárka után már kezdtem oldottnak érezni a hangulatot.Mindenki össze-vissza beszélt mindenfélét.Egyszercsak Naomi felállt és táncolni húzott mindenkit.Mindenki ment kivéve engem.Gondosan kiengedtem mindenkit,majd visszaülltem.Egy ideig úgy mindenkit néztem hogyan táncolnak.De egy kis idő elteltével rájöttem,hogy csakis Robot bámulom.Hihetetlen,hogy valaki ilyen tökéletes legyen.Az a hátsó és a mozgása,teljesen magávalragadott.

Hirtelen felém fordult,majd egyenesen a szemeimbe nézett.Láttam rajta,hogy azt akarja,hogy odamenjek.Meg is tettem.Már elég részeg voltam ahhoz,hogy megtegyem.

Odasétafikáltam.Megragadta a kezem és magáhozrántott.Egy igen gyors szám ment,így hátatfordítottam neki és úgy kezdtem el táncolni.Élvezettel dörgölőztem neki,már eljátszottam vagy 5x azt hogy csípől az ágyékához szorítom,mire az utolsó akcióm folyamán kezeit éreztem derekamon,hogy maradjak ott ahol vagyok.Ráhajolt a nyakamra és előszőr csak lágy puszikat lehet rá.Majd teljes odaadással kezdte csókolgatni.Időnként meg-megszívta,amitől én jókat nyögdécseltem.

De meguntam és szembefordultam vele.Felhagyott a kis akciójával és rávetette magát az ajkaimra.Csak álltunk a tömegben és csókolóztunk.Nyelve engedély nélkül hatolt be a számba.Mikor kezei már nem a derekam markolták,hanem a fenekem egy jól eső sóhaj szadt fel a melleim közül.

Ezt a folytott vágyat amit érzünk egymás iránt ő szakította meg.Megfogta a kezem és elkezdett áthúzni a tömegen.Nem is szólt senkinek sem a haverok közül.Csak húzott és húzott maga után.Mikor már kint voltunk az utcán,rám adta a dzsekimet és iránytvettünk a parkoló felé.

Annyira bezsongtam odabent,hogy már az sem érdekelt volna ha megdug a kocsija hátsóülésén.

De csak kinyitotta az anyósfelöli ülés ajtaját,megvárta míg beülök és már ment is a másik oldalra.Mikor már ő is bent ült ráhajtottam a fejem a vállára.Rob csak összekulcsolta a kezeinket és elindult.Egész úton mosolygott.

Sötét volt.Azt sem tudtam hol jártunk,de nem féltem.Alig vártam,hogy már odaérjünk.Egy nagy tömbház előtt fékeztünk le.Kisegített a kocsiból,majd elindultunk fel a lépcsőkön.

A házban nem volt jó a villany,így a sötétben botorkáltunk.Mikor már ajtó zárait próbálta kinyitni,kicsit remegő kézzel,ugyanis és nem hagytam nyugton,mert igen perverz szavakat suttogtam bele a fülébe.

Amikor kinyílt az ajtó úgy rántott magához.Már szinte fájt.De visszafogta magát.Nem akar vadulni?Na jó.Ha ő nem akkor én. J

Bezárta megint az ajtót és elengedett.

-Kérsz valamit?Enni?Inni?-teljesen zavarban volt.Olyan aranyos volt,mikor a hajába túrt zavartan.Látszik,hogy nem tudja,hogy most mit kéne csinálnia.

-Beszélnünk kéne.

-Igazad van.-majd leüllt a nappaliban és várakozóan rám tekintett.Én is megindultam felé és leülltem a fotelba.

-Na…akkor pontosan mi is van?

-A helyzet az,hogy foggalmam sincs.Anyám nem nagyon örül annak,hogy fiatalabb lányokkal mutatkozok.Rosz fényt vet a családra.

-A tiedre?Azt hiszed,hogy az én apám ezt elnézi?

-Nem tudlak csak a barátomként kezelni.

-Nem tudsz?Ezt mégis hogy értsem?Kifejtenéd?-igazán érdekelt már,hogy akkor most tetszem neki?Vagy mi a csuda?

-Kris.Én teljesen beléd estem.Tudom,hogy azt mondtam neked csak köszönőviszonyba maradjunk,de egyszerűen kellesz.-elis fordult.Már előre tartott a visszautasítástól.Jellemző.Pasik,mind olyan sematikusak.Egyformák.

-Tévedsz.Most azt gondolod,hogy eltaszítalak.De nem.Az igazság az,hogy teljesen odavagyok érted.Szerintem nem normális,hogy a fél karom odaadnám,ha csak egy fél órára is,de beszélhetnénk.Vagy iszom minden szavad vagy csak szimplán te rád van szügségem.Tudom,hogy nem ismerjük egymást olyan rég,de máris …-nem tudtam folytatni,mert Rob belémfolytotta a szót.Igen hatásosan.

Az ölébeültetett és felállt velem,majd elindult valamerre.

A hálószobájában lehettünk,mert éreztem,hogy besüpped alattunk az ágy.

Innentől kezdve viszont képszakadás következett.  

9.Fejezet

Robert mesél:

Ahogyan mozogtam benne,az leírhatatlan élmény volt.Forró kis izmai ahogyan ráfeszültek merev férdiasságomra,szinte el se akartam hinni.Kezei ott simogattak ahol értek.

Bár tudtam,hogy ez a z első neki,mégsem bírtam magammal.egyre gyorsabban mozogtam benne.Nyögéseimet sem én sem Kris nem tudta visszatartani.Ahogyan éreztem,hogy kezd a csúcs felé közelíteni úgy lassítottam a tempón.Azt akartam,hogy nyújtsuk még a pillanatot.ez természetesen Krisnek nem tetszett,de hát én tudom mi kell neki.Én tapasztalt vagyok.Tudom,hogy a nők mire indulnak be.

Egyre-egyre lassabban mozdítottam a csípőm…

A végére már csak apró kis rezdüléseket tettem.Az arcáról csakis a színtiszta vágyat tudtam kiolvasni.Teljesen kikészítem.Nem csak testileg,hanem szellemileg is.

Miután már percekig csak néztük egymást ahogyan zihálunk,hirtelen olyan elemi reővel kezdtem el mozogni,hogy még az ágy is nyikorgott alattunk.Tökéletesen éreztem magam.

De Kris már kevésbé.A kéjes sikolyai egyszercsak átváltottak fájdalmassá.Kezdett kitisztulni a fejem,mire felfogtam,hogy túl korai ez még neki.Ilyen durván még nem jó.de ami ennél is kiakasztóbb volt,az az volt mikor éreztem,hogy elhúzódik.Fájdalmasan felsziszegett,mikor szétváltunk.Ekkor ébredtem rá,hogy a lepedő amit feküdtünk a csupa vér megint.De miért?

Na ne…Krisnek nem csak fájt,hanem fel is sértettem.

Kiszállt az ágyból és a fürdőbe indult.

Már vagy 15 perce bent volt,de képtelen voltam megmozdulni.most tuti megutált.Már ha eddig nem utált,most biztosan megtette.

Egy jó 10 perc útán kinyílt az ajtó,de már alig dereng valami,ugyanis már félálomban voltam.Meg oldalra is voltam fordulva.Így nem is láthattam az rcát amint megtekint.Nem éreztem,hogy befeküdt volna mellém.

Sajnos nem tette meg.Már csak az ajtó csapódását hallottam.Gondolhattam volna,hogy undorodik.

Egy olyan 45 perc önmarcangolás következtében fogtam magam és felkeltem.Felvettem a ruháimat,majd kimentem a szobából.elindultam le a konyhába.Ott kerestem egy papírt és tollat,maj elkezdtem írni:

„Sajnálom.Sajnálom,hogy ez nem jött össze.Talán jobb is így.Lehet,hogy nekünk nem kéne…

De jobb,hogy nem történt valami orbitális hiba amit megbántunk volna reggel.

Remélem azért köszönőviszonyban megmaradunk.

Tudod,talán valami több is lehetett volna,mit egy éjszaka,de ezek után már csak abban reménykedem,hogy erőt tudsz magadon venni és köszönsz az utcán ha találkozunk.Még egyszer nagyon sajnálom… L”

A kis levélkét felragasztottam a hűtőre és elindultam a bejárati ajtó felé.Már hajnali 1 volt mikor beültem a kocsiba.Gyorsan hazaindultam és bedöltem az ágyba.

Másnap délelőtt 11-kor ébredtem.Hát úgy néz ki,hogy ma csak délután esek be az edtésre.

Mikor összeszedtem magam elindultam.Úgy néztem ki mint a mosott szar.Remélem Krissel nem fogok találkozni.Most,ma nem tudnék a szemébe nézni.Ma kivételesen nem voltak sokan,de azért voltak.Az egyik sarokban ott fallabdázott egy lány.De mikor közelebb értem hozzá,a bemelegítés alkalmával,talán jobb lett volna ha nem erre futok.Kris volt az.Olyan szomorú volt.Olyan élettelen.Pont olyan mint én.

Mikor végeztem a bemelegítéssel az edzővel játszottam kivételesen.A meccs végén megkért,hogy menjek oda Krishez és játszunk most együtt,mert ráférne már egy méltó ellenfél.

Hát persze,hogy engem nézett ki.Miért ki mást!!!Erőt vettem magamon és odamentem hozzá.

-Szia!-a hangom hallatán megrezzent.Megértem őt.Most utál.Meg is érdemlem.

-Mondjad!-felém sem fordult,csak beszélt hozzám.Kicsit megbántott ezzel.De nem foglalkoztam vele.

-az edző szeretné,ha most játszanánk egy kicsit.-próbáltam semleges hangot megütni,kisebb nagyobb sikerrel.De ekkor felémfordult,majd…

-Persze.Menjünk.

-Oké.-mikor odaértünk a drága emberhez akit most a pokol bugyraiba kívántam,levezényelte a meccsünket.

Kris nagyon harcia volt.Mérges,dühös,vad.Alig tudtam kitérni a labdák elől.De én sem voltam rest viszoozni ezeket az erős ütéseket.A meccset én nyeretm mondjuk meg,de úgy láttam,hogy megnyugodott.a hálóhoz siettem,hogy kzet rázzak vele,de amit most tett az meglepett.

Kristen mesél:

Hihetetlen.Alig hiszem el,hogy egy félisten vette el a szüzességem.De ami utána következett az sokkon ért.Annyira heves volt amitől véletlenül felsértett.Fájt ugyan de haragudni nem tudtam rá.

Annyira új volt az egész,hogy hirtelen azt sem tudtam mit csináljak ezel.Gondoltam majd el múlik.És így is lett.Mondjuk egy jó bő fél órát voltam bent a fürdőben,de egy kicsit feldühített ami a szobában várt.Robert elaludt.Persze várható volt.Én csak egy csaj vagyok a sok közül.Biztosan sok lány megfordult már nála,az ágyában.

Inkább úgy döntöttem,hogy ma este a vendégszobában alszom.

Reggel mikor felébredtem már 10 óra is elmúlt.Gyorsan összekapkodtam magam és elindultam itthonról.A konyhában hagyott cetliből következtetve Rob már rég elmehetett.

Az edzésen csak délután láttam.De amikor odajött hozzám,egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni,amit műveltem vele.Csalódást okoztam neki.Biztosan.Biztos azért ilyen hűvös velem.

Mikor elvesztettem a meccset odarohant a hálóhoz,hogy kezetfogjunk.Gratulálni akart.Ez volt az első,hogy kedves.Az éjszaka óta.

De csak nem bírtam magammal.Bár ott lebegett a fejem felett az,hogy csak köszönőviszony,de nem bírtam…

Megfogta a kezem és én magamhoz rántottam.Ahogy csókoltam,csak állt.Nem mutatott semmiféle viszonzást.Tehát ennyi volt.Lemondott rólam.Igaza volt.Nem illünk össze.

Amikor elváltak az ajkaink én csak néztem őt.De hirtelen olyat tett amitől padlót fogtam.

8.fejezet

Nagyon feszélyezve éreztem magam.Csak ott toporogtam.Hát ha eddig nem nézett beszarinak akkor most biztosan.

-Nem gáz ha a lány…szo…szobája…-egyszerűen nem tudtam kinyögni.Az arcom már egy merő paradicsom lehetett.

-Dehogy.Cuki az ágyneműd.Eprek.-Hát igen.világoszöld ágynemű nagy piros eprekkel.Ez az én formám.Sosem növök fel.

-Ő…talán nem kéne…nálad…

-Jó itt is.Különben is már kiváncsi voltam a szobádra.Mennyire ő… hogy is fogalmazzak.Mennyire színes.De mivel sötét van nem látom…-mivel nem szóltam erre semmit,elindult felém.

Célirányosan becélozta az ágyamat és elfeketett rajta.Fölém tornyosult,majd csókjaival halmozott el én pedig…

Robert mesél:

…a kezeimmel átkulcsoltam a nyakát.Egy pár perc múlva elváltunk levegőhiány miatt.Én legördültem róla és ránéztem.Ahogy ott csendben feküdtünk egymás mellett,szinte hihetetlennek tűnt,hogy egy ilyen anhgyal létezik.Teljesen beleestem.Remélem ez nem csak egy estére szól.

Bár meglehet,hogy fiatal.Sosem tetszettek a fiatal lányok.Ha anyám,vagy akár apám tudomására jutna,hogy egy 16 éves lánnyal kavarok-elevenen felfalnának.

Csak simogattam a haját,majd megszólaltam.

-Nem lenne gond ha lefürödnék előtte?-hát ez lehet,hogy elég cinken hangzott.

-…Öm…nem baj.-egy kicsit elpirult.Leis hajtotta a fejét,mire én megemeltem az állánál fogva és lágy csókot leheltem rá,mielőtt felkeltem.Bevonultam a fürdőbe,levetkőztem,majd beálltam a zuhany alá.Amíg áztattam magam,egész végig azon járt az agyam,hogy ezt most tényleg kell?Hiszen az előbb még azt mondtam neki,jobb ha köszönőviszonyban leszünk.Komolyan lassan saját magam sem értem.

Elzártam a csapot.Mikor kiléptem a fürdőből,csak egy kis szuszogást lehetett hallani.o_O-elaludt.

Csodás.akkor ebből sem lesz semmi ma este.Pedig annyira akartam.De meglehet,hogy ennek így kell lennie.Nem kell megtörténnie.Minket nem egymásnak teremtettek.

Ennyi.mondjuk ha már itt vagyok,akkor már itt alszom.Levettem a pólómat,meg a nadrágomat is.Csakis a boxert hagytam magamon.Be is feküdtem mellé.Mire ő sóhajtott egyet és ráfeküdt a mellkasomra.Én átkaroltam a derekát és így aludtunk el.

Éjjel arra ébredtem,hogy valki lába nagyon össze van gabalyodva az enyémmel.De beletelt egy kis időbe,hogy Kris lábai azok.teljesen rajtam feküdt.Vagyis a felsőteste az enyémen volt,a lábai meg az enyémek köré voltak kulcsolódva.Eléggé kényelmetlen pozíció volt.Én ezt így nem fogom kibírni reggelig.De ha megmozdulok akkor fel fog ébredni.Így hát inkább így maradtam.

Megpróbáltam visszaaludni.Már félálomban voltam,mikor elkezdett mocorogni.Ezzel csak azt érte el,hogy még jobban összepréselődtünk.Most már teljesen rajtam feküdt.A lábai viszont nem folytottak már meg.Így megmenekültem a másnapi amputációtól is.

De rám nem volt hatástalan a dolog.Eléggé hozzámpréselte az igen forró nőiességét.Mondjuk biztos nem lehet neki kényelmes farmerba és pólóban aludni.

Oldalrafordítottam a fejem,amire az ő feje is irányt váltott.Már a nyakam szegletében volt,így éreztem ahogy beleszuszog.Teljesen felizgultam tőle.De ahogy sejtettem nem csak rám volt ez hatástalan,hanem a kis barátomra is.

Az óra pont előttem volt,így láttam,hogy éjjel 11 óra van még csak.Úgy látszik,hogy 2 óránál többet nem nagyon aludtam.Fáradtnak ugyan nem voltam még fáradt.

Kris egyszer csak elkezdett felszinesen lélegezni.Itt már tudtam,hogy felébredt.

Belecsókolt a nyakamba és felnevetett.

-Bocsi,hogy elaludtam.-ekkor rámnézett.Teljesen lesokkoltam.De mielőtt válaszolhattam volna lecsapott az ajkaimra.

Annyira szenvedélyes és sexy volt.Teljesen elvarázsolódtam tőle.Magával ragadott az egész kisugárzása.És ekkor eldöntöttem.Igen.Teljesen elfelejtem,hogy hány éves és hogy mellesleg barátok vagyunk.Akarom őt.Nagyon is.És ha kell harcolok.Harcolok azért,hogy vele legyek.Kit érdekel,hogy én 22 vagyok ő meg csak 18?Senkit.Eddig is csak kifogásokat kerestem arra,hogy miért kerüljem.

Nem is tétlenkedtem tovább,kezei azonnal utat találtak a ruhája aljához.Levettem róla,majd melltarója is követte ezt.Megszakítottam a csókunkat és megcsodáltam csodás melleit.Igaz nem rendelkezett nagy idomokkal,de nekem így volt tökéletes.Túl tökéletes.Olyan természetes.Mindig is szerettem a természetes lányokat.

Magam alá gyűrtem és elkezdtem kigombolni a nadrágját.

Semmi jelét nem adta annak,hogy ezt most csinálná előszőr.EMBER!És akkor mi van ha nem is szűz?Áááááá!Az lehetetlen.Tuti,hogy az még.18 éves bakker.Biztos nem csinálta még.

Mikor már nem volt rajta nadrágsem,mindenhol bejártam a testét a számmal.Ott csókoltam ahol értem.Simogattam minden porcikáját.Ő is így tett.A háttammal ahogy észrevettem nem tudott betelni.

És most éreztemelőszőr azt eddig,hogy fél.Vagy nem is tudom,tapasztalatlan?

Lábait reszketve kulcsolta a csípőm köré.Az én kezeim elindultak Kris bugyija felé.De mielőtt lehúzhattam volna róla,kezeit rátette az enyémre és rámnézett.

-Én még…

-Vágom!Szűz vagy.De én szeretném ha te is szeretnéd!Nagyon…-teljesen felizgatott.Most meg leállna?Miért csinálja ezt velem?

Nem válaszolt csak megcsókolt.Most már nem az a vad csók volt,hanem az a lágy típus.

Értettem a célzást,így elemeltem onnan a kezem és visszavezettem a melleire.Azokat kezdtem el kényesztetni.Később nyelvemmel ingereltem,addig míg keményre nem szivogattam.

Kris már nyögdécselt az élvezettől.Én halk morgásokat produkáltam csípőmozgásaitól,melyek időnként az élvezettől hozzá hozzáértek az ágyékomhoz.

Volt egy pillanat,mikor elvesztettem a fejemet és fogtam magam,letéptem róla a bugyiját.Sikkantott egyett,de nem szólt semmit.

Majd csak akkor akart szólni,mikor már én magam szabadíottam meg magam a feleslegessé vált ruhámtól.Mivel nem akartam,hogy most leállítson befogtam kezeimmel a száját.Már visszafeküdtem fölé…

-Tudom.-ennyit tudtam kinyögni csak mivel megmozdította a csípőjét,ezzel viszont beléhatoltam.Teljesen lefagytam.Most ez komoly?

-Igen.Szeretném.Tudom,nem voltam valami egyértelmű és betojtam,de szeretném ha te…te vennéd el.-itt egy kicsit elvörösödött,de megkönnyebbültem.

Lassan kezdtem el mozogni,ezzel is ügyelve arra,hogy nehogy fájjon neki.Sajnos az arcára volt írva,mennyire is fáj neki ez.Egy pár lökéssel viszont ezt megszüntettem.Éreztem ahogy bensőjét elönti a vér,majd kiszálltam belőle.

Megtörölgettem magam és Krist is.

Felkelltem és a nadrágomat kerestem.Kristen már kezdte azt hinni,hogy ennyi volt,de nagyon is tévedett.Csak figyelni akarok a védelemre.

Gondolom,mivel most szeretkezik először nem szed semmi féle fogamzásgátlót.

Felszereltem magam a megfeleő védelemmel és visszamentem hozzá.

Újból lábai közé helyezkedtem és úja beletemetkeztem a forróságába. 

7.Fejezet

-Ő…-nem.Nem engedhetem be.Mi az már!Ma csak úgy lesmárol,most meg beakar pofátlankodni a lakásomba?Azért mégis csak elég fiatal vagyok.

-Egyedül vagy itthon?

-Öm…igen.Miért?

-Tényleg csak egy pár perc lenne az egész…és Kirs?-oké most megnyugodtam egy picit,de nem lehetek eléggé óvatos.-Nyugi nem foglak megerőszakolni.Nem vagyok AZ a fajta.

-Hát tény,hogy félreismertelek. De ha tényleg csak pár perc akkor…menjünk.

Kiszáltunk a kocsiból,majd elindultunk a ház felé.Míg beértünk csönd telepedett kettőnk közé.Mikor beléptünk,akkor viszont felé fordultam.

-Menjünk a konyhába.Ott kényelmesebb.Amúgy meg már nagyon éhes is vagyok.-Leültettem egy bárszékre,majd kerestem valami kaját a hűtőben.Egy melegszendvics mellett döntöttem.Gyorsan elkészítettem és odaülltem vele szemben,miközben vártam,hogy belekezdjen.

-Kérsz valamit inni?-hogy lehetek ilyen bunkó?meg se kínálom semmivel?

-De-Köszönöm egy kis üdítő jól esne.-Hip-hop öntöttem ki neki colát és vissz is helyezkedtem.És vártam.Már 3 perce csak ülltünk és még mindig halgatott.

-Na jó.Azért jöttél most be,hogy itt üljünk és nézzük egymást?

-Nem…Figyelj Kris…én sajnálom.

-Sajnálhatod is.És mi volt az a szöveg,hogy „én nem hiszek a lány-fiú barátságban”?Mert nem igazán tiszta a dolog.Vagy csak lehet,hogy én vagyok ehhez túl gyerekes?-egy kis fintort ejtett mikor a saját szavaival éltem vissza.De hát ha egyszer ezt gondolja rólam.

-Öhm…khm… mert így van.Én nem hiszek abban,hogy egy lány és egy fiú között létrejöhet tiszta barátság,mindenféle hátsószándék nélkül.

-Hátsó szándék?Én nem készültem semmi ilyesmire.Különben is egy lány és egy fiú igenis lehetnek barátok.Nem értem mit fújsz fel ezen.

-Na jó.Elég!-itt egy kicsit megemelte a hangját.-Akkor konkretizáljunk,és ne játszuk el alanyokkal.Kristen mi sosem leszünk barátok!Csak barátok.-micsoda?Most szakítani akar vagyis véget vet ennek?Azt nem lehet.Csak így nem engedem el.

-Hogy mi?Te hallod magad?

-Nem kell a mellébeszélés.És ne nézz így rám…zavar.- tökély.tuti,hogy tudja…tudja,hogy szeretem.Úr isten!És most elakar taszítani.Hirtelen ez a beszélgetés teljesen más fordulatot vett.Nyugi Kris,nem sírhatod el magad.Nem.Nem lehet.Szedd össze magad.

-Oké.-elis néztem másfele ,mert ha néznék attól félek elsírom magam.-Honnan…-ezt már csak suttogni mertem.

-A vágy.-a francba.Kellett megcsókolnia.Most miért játszik?Vagy minden lánnyal ezt csinálja?-Tudod eddig csak velem egy korú lányokkal jártam.És idősebbekkel.-most ezt mért mondja?Teljesen kikészít.-Nem az esetem a tini.-ekkor ránéztem és igen hűvösen nézett rám.Ennél cinkesebb helyzetbe már nem kerülhetnék.

 -Jó.Holnap átrakatom az edzésem…Hogy ne legyek kelemetlen személy a számodra az összesen 18 évemmel.Sajnálom,hogy csak egy tinédzser vagyok.Sajnálom,hogy ismerlek.És legfőképpen életem egyik nagy hibája volt,hogy aznap elmentem az edzésre Pattinson.-a végét már üvöltöttem.Annyira fájt ahogyan rólam beszélt.Egyszerűen nem tudom elhinni.Én csak jó barátja akarok lenni,nem a házi cicája.

-Nem.Nem kell,hogy áttedd.És ne beszélj ilyeneket.

-Akkor te se kezelj úgy mint egy gyereket.Érdekes ma délután jó lettem volna,így gyerekként is.-teljesen kikészültem.Ennél furább már nem is lehet ez a beszélgetés közöttünk.

-Sose kezeltelek aként.Fiatal vagy az tény.Hozzám,túl fiatal.De jobb lesz ha csak köszönő viszonyban maradunk.Sajnálom.-azzal felállt és elindult kifele.A nappaliban megállt,hogy beérjem.Már vette is fel a kabátját.Még utoljára visszafordult,rámosolygott és…

-Akkor holnap.

-Igen holnap.-gondoltam ennél jobb már nem lehet.

-Öhm…-tett egy tétova lépést felém,én automatikusan léptem hátra vele szinkronba.Addig-addig játszottuk ezt,míg én falnak nem ütköztem.Vagyis lépcsőnek.Megbillentem és ráültem a lépcső 4-5. fokára.

Rob pedig letérdelt a második lépcsőfokra és fölém hajolt.

-Te tényleg nem értesz semmit!De nem baj…elég ha én akarom.-mi?Mit akar?Na ne!Túl közel van.Mindjárt szétfolyok.

Olyan közel volt már az arca,hogy éreztem a leheletét az ajkaimon.Egy másodperc múlva viszont már ajkai az enyémeken voltak.Nagyon-nagyon lágyan érintették az ajkaink egymásét.Mintha porcelánból lennék.

Ahogy teltek a pecek a csók úgy vált fokozatosan vadabbá.Majd Rob egy pillanat alatt vált el tőlem.Amikor megéreztem,hogy mozdulni próbál a szemeim kipattantak és még elcsíptem azt a látványt,mikor nyelveink elválnak.Megmondom izgató látvány volt.Kiváncsi lennék,hogy nem csak jól csókol-e.

Nagyon megdöbbentem,mikor még mindig itt volt.Azt hittem elmenni készül,de nem.Csak nézett engem.

-Mi az?-rákérdeztem,mert a szemei fura mód csillogtak.

-Mond meg te!Várom…

-Mit?

-Mikor már nem bírod tovább és lekeversz egyet.Mert lassan már a saját érzelmeimen nem igazodom ki,és ezzel a tieidet is összekuszálom.-majd hirtelenjében elkezdte csókokkal behinteni a nyakam és a vállam.Már mint csak azt a részét ami kilátszódott a ruha alól.Én tétován a kezeimet a tarkójára tettem,ezzel is közelebb húzva magamhoz.Ahogyan csókolta a nyakam és enyhén szivogatta ,néha sóhajok szakadtak fel a melleim közül.

Éreztem,hogy kezdi egyre szaggatottam venni a levegőt,mikor már nem csak csókolgatta,hanem nyelvét is beavatta eme műveletbe.

Kezei viszont egy igen nem illendő helyre vándoroltak.A fenekemet időnként megszorította és magához húzta.

Ekkor fogta magát és felállt velem az ölében és elindult célirányosan az emeletre.

Tudtam mire készül,és én is teljesen felizgultam.Csak az a miért akkor is ott volt.Mikor felért megállt.Rámnézett,de mielőtt megszólalt volna,mutattam az utat.Olyan nagy hévvel rontottunk be a szobába,azt hittem kitörik a helyéről.Hát igen.Ő egy igazi férfi.Aki ma éjszakára csakis az enyém lesz.

Érdekes volt,hogy körbe se nézett csakis a nagy franciaágy kötötte le a figyelmét a szobám közepén.Tétován áltam meg az ágy mellett mikor lerakott,majd ő az ablakhoz siett és elhúzta a függönyt.

Nagyon feszélyezve éreztem magam.Csak ott toporogtam.Hát ha eddig nem nézett beszarinak akkor most biztosan.

-Nem gáz ha a lány…szo…szobája…-egyszerűen nem tudtam kinyögni.Az arcom már egy merő paradicsom lehetett.

-Dehogy.Cuki az ágyneműd.Eprek.-Hát igen.világoszöld ágynemű nagy piros eprekkel.Ez az én formám.Sosem növök fel.

-Ő…talán nem kéne…nálad…

-Jó itt is.Különben is már kiváncsi voltam a szobádra.Mennyire ő… hogy is fogalmazzak.Mennyire színes.De mivel sötét van nem látom…-mivel nem szóltam erre semmit,elindult felém.

Célirányosan becélozta az ágyamat és elfeketett rajta.Fölém tornyosult,majd csókjaival halmozott el én pedig…