22.Fejezet

Ez egy igen erősen +18 karikás....Csak saját felelősségre!!!! xD

Jó olvasást hozzá 

Cupp

By:Violet voltam ^^

Az én kezeim a nyaka köré kulcsoltam és úgy húztam magamhoz.Lecsapott az ajkaimra akár egy éhes oroszlán.Érezhető volt a mozdulataiban,hogy teljesen bevadult,mert bele-beleharapott a számba időnként.A pólómat úgy tépte le rólam,majd megállt.Csak bámult és nem csinált semmit.Egy perc néma csend után megunva ezt elkezdtem az ingjétől megszabadítani.Ő ekkor megmozdult és a nadrágom felé vette az irányt.De közben végigsimított a mellkasomon,amitől jóleső hümmögéseket kapott ajándékul.Szája csókolgatását megszakítva,próbáltam levenni róla a nadrágját.De amint ezt érzékelte,elvált tőlem és maga vette le azt.Én is míg őt figyeltem,megváltam a nacimtól.Már csak a fehérneműink választott el minket egymástól.Rob ezt a helyzetet megelégelve,levette a bugyimat,ami a szoba másik felében ért földet.Lábaimat szélesre tártam és vártam,hogy magáévá tegyen végre.Hiszen olyan régen tette már ezt meg.A szemembe nézett,miközben kezeivel eltűrte a hajamat az arcomból,hogy rendesen láthasson.Majd fejem mellé támaszkodott és lábaim közé helyezkedett.Éreztem nőiességemnél merev férfiasságát.Már teljesen fel voltam pörögve,hogy végre valahára…

Jó!Nyugi Kris!Állítsál most már magadon,mert túlpörögsz és hülyének néz.

Még mielőtt ténylegesen belém temetkezett volna…

-Szeretlek.-és megtette.Magamban éreztem őt.Egy enyhe sóhaj hagyta el az ajkaimat.De Rob sem volt rest,az ő torkából egy mély nyögésre futotta.

Felsem fogtam igazán,mit is mondott…

Csak érezni akartam.Azt akartam,hogy testestűl,lelkestűl szeressen.Igen!Szeretem.

Lassan mozogni kezdett,csípője egy ősi ritust járt,amitől engem az őrület határára tudott taszítani.Teljesen köré fonódtam.A lábaim az ő lábai köré kulcsoltam és kezeim hol a nyaka körül voltak,miközben Rob csókokkal lepte azt el,hol pedig a hátán szántottam végig körmeimmel.

Amikor egy hangyányit gyorsabb iramba kezdett,hirtelen felindulásból beleharaptam a vállába.Hallottam amint felnyögött a fájdalomtól.Ezek után már próbáltam csak puszikal elhalmozni azt a területet.

Szoba csendjébe csak a mi zihálásunk,nyögéseink és az én sikolyaim zavatak bele.De nem bántam.Ezért az érzésért akármit megtettem volna.

Már azt sem tudtam mióta hajtottuk a gyönyört,de még mindig semmi.Azt hiszem itt baj van.Már rólam folyt a víz,de Robról is.

Tartott egy kis szünetet,mert teljesen levolt fáradva.Vagyis én akartam egy kis szünetet,mert itt bajok vannak.Még nem volt orgazmusom,de neki sem.Azt éreztem volna.

A hátára fordítottam,és a csípőjére ülltem.Ekkor véletlenségből ránéztem az órára.Már déltán 2 óra volt.Basszus ezt most komoly,hogy 3 órája?3 órája próbálunk orgazmust elérni,de nem jön össze?

Rob észrevette a grimaszt az arcomon,majd követte a pillantásom és ő is fenyögött.

-Ez most komoly?Ez nem az én napom.-maga alá fordított.Éreztem amint megint mozgásba lendült volna,de lefogtam.

-Neh…!A medencém…Áuh…!-ez nagyon fájt.Ez eddig miért nem tűntfel?

-Fáj?...Várj…és ha a derekad egy kicsit megemelnéd?-megtettem,majd visszacsusszant belém.-Most jó.Már teljesen benned vagyok.Nem fájt?

-Nem.Egyáltalán.Most próbáld meg?-majd elkezdte szerelmes táncát.

Most sokkal erőteljesebben,durvábban mozgott.Már nem sóhajtoztam.Egyből sikítással kezdtem.Teljes köd telepedett a fejemre.Már csakis a kielégülés éltetett.Rob hangjai sem voltak visszafogottak.Melleimet masszírozta és szivogatta,amitől az eszemet vesztettem.

Már éreztem,hogy közel az extázis és nem váratott magára.Egy hangos nyögéssel adtam szerelmem tudtára az élvezeteim.

Rob abban pillanatban kezte el a még mámorosabb násztáncát.Azt hittem ennél jobb már nem lehet.Ez az érzés leírhatatlan volt.Ő maga az isten.Ez már biztos.Nála jobb nincs.Ahogyan pumpált,szinte újra pár perc múlva elmentem.Hallottam Rob egyre hangosodó nyögéseit,morgásait,ami mellkasából tőrtek fel.Egyre gyorsab és gyorsabb lett.

Azt hittem,mindjárt szét esek.A kezei eltűntek a fejem mellől,majd csak annyit érzékeltem,hogy felsőteste eltávolodik az enyémtől.Megragadta a lábaimat és szélesebbre tárta.Majd még gyorsabban kezdett mozogni.Ez a pumpálás,maár elviselhetetlenül jó volt.Hogy lehet valaki ilyen jó?

Már nem is sikítottam,hanem ordítottam az élvezettől.

-Mégh…Rohhh…b…!Még akh…akarokhh…-egy értelmes mondatot nem tudtam összeszedni.

-Tudh…omh…Még szeretnéh…d ha így csinálnámhhh….?-most leállt ezzel és gyors de nagyon erős lökéseket érzékeltett.Már kezdtem attól félni,hogy behatol a méhembe…

Pár másodperc múlva viszont mindkettőnket elért a mennyország.Perceken át csak ölelkeztünk és próbáltunk lenyugodni.Mikor egy kis oxigénhez jutottam…

-Én is szeretlek!-Rob szeme felcsillant,majd megcsókolt.Ez egy lágy csók volt,amit nagyon is élveztem.Alig vártam ennek a folytatását.

A hátára fordult,majd a mellkasára húzott.A hátamat simogatta,miközben és elaludtam rajta.

…

Robert mesél:

Végre!Most már sinen lesz a kapcsolatunk.Bár van még mit megbeszélnünk,de örülök,hogy most megtört a jég.Bár egy kicsit ez nem tiszta nekem az a dolog amit a gépen mondott nekem.De ezzel most nem foglalkoznék.Ráér még.

Az óra már este 8 órát mutatott.Én már vagy fél órája fent tépek,de nem volt szívem elengedi Krist.Olyan nyugisan szuszog.

Erőt vettem,majd kimentem vacsit csinálni,de nem találtam semmi ehetőt a lakásban.Üres volt a hűtő -.-

Gyorsan felültöztem valami olyanba ami hordható az utcán is.Visszamentem a szobánkba,majd lassan keltesetni keztem szerelmem.

Lassan kinyitotta a szemét.Olyan sejtelmesen csillogott.Ez annyira boldoggá tett,amitől biztosan nem volt nálam boldogabb férfi ezen a földön.  

Egy újabb :D

Köszönöm szépen Minie 95-nek!Hálás vagyok érte! ^^

- Tedd ki a logót!

- Írj magadról egy kis szösszenetet!

- Küldd tovább 5 írónak!

Hát én 1993.Január 20án születtem.Életem nem valami mozgalmas,de nagyon szeretek írni,bár nincs rá annyi időm amennyit szeretnék.Régebben nem is olvastam ehhez hasonló blogokat,mert butaságnak tartottam.Csakis az Alkonyatot könyvben olvastam és a filmeket nézem.

Aztán egy nap a neten bogaráztam és találtam egyett.Attól kezdve vagyok rábuzulva a Twilightes és a Robstenes blogokra.

E mellett nagyon szeretek a barátaimmal lógni,velük együtt elmenni szórakozni is.

Most jelenleg színjátszós vagyok,az időmet lefoglalja,főleg majd ha elkezdődik a suli-minden hétvégén próbák,meg a tanulást bsűríteni + a blogot is,necces lesz,de megoldom a kedvetekért :P

Nagyából ennyi,na csöcskalács olasók :D

Akinek továbbküldöm:

http://lilluci-rpattzkstew.blogspot.com/

http://darklikehell.blogspot.com/

http://robsten-hotlifeinmiami-bykata19960706.blogspot.com/

http://rs-ynda.blogspot.com/

http://rs-washingtonlovers.blogspot.com/

21.Fejezet

Kristen ott állt az iroda közepén és hevesen kapkodta a fejét közöttünk.

-Mi folyik itt?

-Kérlek leüllnél?-szólalt fel az edző.-Az a helyzet,hogy ausztrál tornára küldelek kettőtöket.Természetesen szólóban indultok,csak ugyan ott.

-Ez most valami vicc?Én nem mehetek.Most kezdtem el újból a sulit.-Rá is eléggé rondán nézett az edző.-Oké.Megoldom.

Ránéztem,de amint ez feltűnt neki elnézett másik irányba.Kicsit zavartnak tűnt.

-Öm…és ez mikor lenne?

-Most a hétvégén kéne elindulni,hogy tudjatok még edzeni.Lesz ott egy edző aki foglalkozni fog veletek.4 hétig lesztek kint,de csak akkor ha valamelyikőtök bejut a döntőbe,amit nagyon remélek.-csodás.Krissel egy hónapot töltsek együtt.Ez valahogy nagyon is tetszett,csak nem hiszem,hogy kibírom,hogy távol maradjak tőle.

Kristen mesél:

Hát ez csodás lesz.Egy hónap Roberttel.Anya és apa őrjöngeni fog.Nagyon remélem,hogy nem fog rámmászni,mert félő,hogy nem tudnék ellen állni neki.Elég lenne neki,hogy rámnézzen és mosolyogjon –kész végem lenne.

Gyorsan kiiszkoltam az irodából és az öltöző felé vettem az irányt.Átöltöztem,majd hazarohantam.

Szerencsétlenségemre mindenki otthon volt.

-Apa!Beszélhetnénk?

-Persze.Gyere kicsim.- leültem és belekezdtem.Elmeséltem neki,hogy mi az ábra.Nem tetszett neki.Anyának is el kellett mondanom,de ő érdekes módon könnyen vette.Mi van vele mostanság?Olyan sokat eljárkál itthonról,meg furcsa.

Másnap már pakolhattam is össze ,mert a hétvégén utaztunk is.Anya elintézik mindent a sulival kapcsolatban,hogy kihagyok egy hónapot.

Minden pipere cuccomat beakoltam,az melegítőimet,fehérneműimet és sok ruhát is.Mondjuk hosszút nem raktam,mert Ausztráliába felettébb meleg van.Már én azt hallottam.

Hívtak reggel nekem egy taxit,majd kivittek a reptérre.Nagyon furcsak volt.Egy pár hónapja még Amerikában éltem,most meg egy reptérre megyek,mert újból kezdtem a teniszt.Mellesleg van egy pasi,akibe fülig szerelmes vagyok.Ez az ördög műve.Most már biztos.

Bent a váróban,megtaláltam Robot is.Két puszit adtam neki az arcára,hogy ne nézzen bunkónak.Nem úgy neveltek.De azért megmaradt az egy méter táv.

Felszálltunk,szerencsétlenségemre mellé szólt a jegyem,így mellette kellett üllnöm.Kész unalom volt az egész út.Elővette a könyveit és elkezdett olvasni.Én közben erőt vettem magamon és bekapcsoltam az ipodomat.

Egész jól elmulattam az időt.Egy olyan 3-4 órája lehettünk úton,mikor már nem bírtam magammal.Fel kell állnom.Kikapcsoltam a zenét,majd felálltam.Rob is felnézett az olvasni valójából és kérdőn tekintett rám.

-Mi van!Csak már meguntam az ülést.

-Oké.Nem kell leharapni a fejemet…

Elkezdtem fel-alá járkálni,majd ingerem lett.Beszáguldottam a mosdóba és nagy levegőket vettem.Elmentem pisilni.Pont végeztem,mikor nyílt az ajtó.

-Mi a franc…-befejezni már nem tudtam a mondandómat,mert Rob bezárta azonnal az ajtót és rátapadt az ajkaimra.Olyan szenvedéllyel csókolt,mint eddig sohasem.Kezei a derekamara fonódtam és úgy húzott magához közelebb.Én a tarkójába kapaszkodtam,majd halkan belenyögtem az ajkai közé.Ő egyre mohóbban csókolt,mire levegőhiány miatt el kellett szakadnunk…

Lihegve,levegő után kapkodva néztünk egymás szemébe.Acsöndet végül Rob szakította meg.

-Kris én sajnálom.Csak annyira hiányzol,hogy már nem bírom.

-Te nem bírod????Mit képzelsz???Úgy csinálsz,mintha minden rendben lenne?Nem nincs…-teljesen kibuktam.Már csömöröm van az egész családból és most Rob is rázendít…kész elme baj…

-Értem…Akkor megyek.Jobb lesz ha tényleg megszakítunk mindenféle kapcsolatot egymással.

-Nekem semmi kifogásom ellene.-jobb lesz ez így.De hogy most itt áll előttem,nem tudok neki nemet mondani.Remélem ezúttal tartja is magát a szavához.

Kinyitotta az ajtót,majd visszaüllt a helyére.Én még maradtam egy pár percig,majd én is visszaültem a helyemre.Teljesen elfordult tőlem.

Ez remek mondhatom.Még ő van vérigsértve.Mit képzel?Itt csak nekem lenne okom duzzogni,nem neki.

Az út további részében egymáshoz sem szóltunk.

Amikor leszálltunk szinte rohantam mellőle.De sajnos ez nem jött be,ugyanis egy taxival is mentünk.A legnagyobb balszerencsém az volt,mikor a szállásunk nem egy szállodában volt,hanem egy apartmanban.Kaptunk egy kis lakást,ami egy szobás volt.

Sajnos lakáscsere szóba sem jöhetett,mert már csak ez az egyetlen volt szabad.Nagyon érdekes lesz ez az egy hónap.

Basszus,ennél jobban nem tudták volna összehozni.

Amint kipakoltunk Rob leüllt a konyhában az asztalhoz és közölte,hogy beszélnünk kéne.

-Figyelj Kris!Én nem akarom,hogy ez az egy hónap duzzogással teljen el,mert nem azért jöttem,hogy veszekedjek.A torna miatt vagyunk itt és nem azért,hogy rendezzük a szerelmi életünket.

-Ez egy nagyon jó meglátás.Te nem piszkálsz,akkor én sem téged.Kerüljük egymás társaságát és nem lesz probléma.

-Úgy gondolod?A hálóban egy ágy van.Ez teljességgel megoldhatatlan,hogy ne is beszéljünk.-Hát amit most tervezek,ahhoz nem is kell beszéd.Felálltam és átültem az ölébe,majd megragadtam a nyakánál fogva és megcsókoltam.

Visszacsókolt,de érezhető volt rajta a feszültség.Mikor elváltunk,vágyakozó tekintettel nézett rám.Vagyis,végig nézett rajtam,majd felkapott az ölébe és bevitt a hálóba.

-Ez egy nagyon jó megoldás a feszültségoldásra!-elfeketetett az ágyon majd fölémgördült.

21.Fejezet /Részlet/

Másnap már pakolhattam is össze ,mert a hétvégén utaztunk is.Anya elintézik mindent a sulival kapcsolatban,hogy kihagyok egy hónapot.

Minden pipere cuccomat beakoltam,az melegítőimet,fehérneműimet és sok ruhát is.Mondjuk hosszút nem raktam,mert Ausztráliába felettébb meleg van.Már én azt hallottam.

Hívtak reggel nekem egy taxit,majd kivittek a reptérre.Nagyon furcsak volt.Egy pár hónapja még Amerikában éltem,most meg egy reptérre megyek,mert újból kezdtem a teniszt.Mellesleg van egy pasi,akibe fülig szerelmes vagyok.Ez az ördög műve.Most már biztos.

Díj!

Köszi szépen a díjat d.! :D

Szabályok:

1.Tedd ki a logót a blogodra!

2.Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!

3.Írj ki magadról 7 dolgot!

4.Küld tovább 7 írónak(ne felejsd el belinkelni a blogjukat)!

5.Hadj megjegyzést a blogjukon,hogy meglepetés várja őket!

Hét dolog rólam:

1.Szeretek olvasni. :)

2.Van egy totál idegesítő unokaöcsém.(mellesleg a sírba visz már)

3.Imádok rajzolni,szinte már a lételemem.

4.Van 2 nővérem.

5.Szeretek írni.

6.Egyszer szeretnék eljutni az egyik barátnőmhöz Olaszországba,de nem nem maradhat el London sem.:)IMÁDOM LONDONT!

7.Gyűlölöm a marcipánt.

Akinek továbbküldöm:

http://fanni-robsten.blogspot.com

http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com/

http://darklikehell.blogspot.com/

http://youremylittlesecret.blogspot.com/

http://bd-deletedscences.blogspot.com

http://edwardesbellaelete.blogspot.com/

http://alkonyatficcek.blogspot.com/

20.Fejezet

Lehet,hogy nem a legjobb ötlet volt ezt mondanom,de csak így marad távol tőlem Tom.Ez megéri.Még ha Rob most kerül,de legalább tőle megszabadulhatok.

-Kicsim!Ez…ez hogyan?

-Könnyen apa.Egy olyan 3 hete történt,mikor éjjel tizenegykor jöttem haza.Anya volt itthon és pont Rob is itt volt.Ő érdekes módon előre figyelmeztetett.De nem foglalkoztam vele.Robot szeretem és nem Tomot.De ezt ezekszerint nem tudod elfogadni.

-Robert itt volt?Hogy képzelte ezt Jules,hogy csak úgy beengedi és itt marasztalja?Hallatlan!

-Te hallod magad?Most közöltem,hogy megerőszakoltak apa.Te meg,mintha a napi híreket közölném.

-Mit vársz mit csináljak?Valószínüleg nem így történt ahogy te mondod.Tomnak biztosan van rá magyarázata.-mért van nekem ilyen apám?Miért????

-Jó.Azt csinálsz amit akarsz.De én annak a pszihopatának a közelébe többször nem megyek.Te!Csak Robot tudod a szádra venni.Pedig sokkal tanultabb,mint Tom.Csakis azért nem kedveled,mert nem jár iskolába?Nem a politikában mozog?Már megbocsáss addig a pillanatig semmi bajod nem volt vele,míg el nem mondta neked,hogy mit érez irántam…Apa te szánalmas vagy.-már lendült a keze,mikor…

-Meg ne próbáld!Mert esküszöm az anyám életére,hogy összepakolok és többet nem látsz.És tudd meg nem halnék éhen.

-Kris…

-Ne hívj így!Mi van veled?Te nem voltál ilyen apa.Hirtelen valaki szeretni próbál,te görcsösen ellenkezel.De most kezedni fogod,hogy „Jaj Tom te olyan tökéletes vagy.Olyan gazdag és jól nevelt.Egyetemre jársz.Valószínüleg a minisztériumba kerülsz gyakorlatra.És engedem,hogy elvegyed a lányom.De csakis azért ,mert bűn gazdag vagy.”Kössz apa,de ez nem hiányzik.És tudod mit?Leszarom.Megtiltod?Tiltsad.Rob már így is kerül.És van egy sejtésem,hogy ebben az apjának és anyjának a keze van benne.-apa csak állt ott és nézett.Szerintem fel sem fogta amit most elregéltem neki.Miért?Miért nem szerethetek olyat akit még szeretnék is?Nem lehet,mert Rob…Rob elkerül.Bár sose találkoztunk volna.Bár sose ismertem volna meg.

Nekem semmi nem jön össze ebben az életben.

Robert mesél:

Másnap reggel bementem az egyetemre.Felvettem a szügséges óráimat,és beülltem az elsőre.Ahhoz képest,hogy nem olyan régen fejeztem be az alapképzést elég sok minden megmaradt.

Legalább így elterelem a figyelmem.Az óra végeztével elmentem keresni egy autómatát.Odakint esett az eső.Csodás!Felhúztam a pulóverem kapucniját és átsiettem a másik épületbe.Ott szerencsémre volt.Már éppen nyomtam volna meg a gombot,mikor meggondoltam magam.Mégsem kell kávé.Inkább Cappucino kell.

-Sietne?Elkésem az órámról.-ez a hang!Már egy hónapja nem hallottam.Vagyis de.Álmaimban.Megfodultam és egy döbbent szempárral néztem szembe.

-Kristen?

-Rob!-nem tűnt már meglepettnek.Inkább mérgesnek.Tuti pikkel rám.Megértem.Sosem vagyok ott ahol kéne.Mellette.Tom kis hián megerőszakolta,én meg még át sem öleltem.Szőrnyű alak vagyok.

-Sajnálom!...Sajnálom,hogy nem voltam ott.

-Ne sajnáld!Az az én hülyeségem volt.Hallgatnom kellett volna rád és…HIÁNYZOL.-ekkor lesütötte a szemeit.Olyan aranyos volt.Ezen mosolyognom kellett.De közben szomorú s lettem,mert miattam újra feltépi a sebeit.Biztosan egy kisebb trauma érte szegényt.

-Hiányzol te is.-rámkapta azt a gyönyörű zöld szemeit.-…Szóval te itt?Mit csinálsz?

-Újra beiratkoztam a jogira.Végig csinálom.Alapképzés,mester képzés és a végén jön a doktori.Eldöntöttem,hogy nekiállok és a saját lábamra állok.Apával úgy összevesztem,hogy nem is beszélünk.De ez van.Veled mi újság?Már egy hónapja is volt,hogy találkoztunk.

-Tudom!Kris…én szándékosan kerüllek.sem szabadna beszélgetnünk.Anyámnak és apámnak nem nagyon tetszik az,hogy mi…tudod.

-Ch…mert a szülők értenek ehhez.-a végére már vigyorgott és csillogtak a szemei.

-Igazad van.-már én is vigyorogtam.Mintha élnék.Lehet,hogy most kitisztul az ég az életem felett?Mert most már elég az önsanyargatásból.

-Apu nem ért meg.De anya annál inkább.Nálad még szarabb a helyzet.Anyukád és apukád is ellened van.Az én életem viszont vacakabb….Ez,hogy mi jóban vagyunk szét szedi a családomat.Amúgy is labilis lábakon állt eddig.Ezt nem tudod,de anya sosem szerette apát,mikor hozzá adták.Azért vagyunk csak ketten testvérek.Anya nem szereti szerelemből apát.

-Tényleg?Sajnos nálunk nem ez van.A két hataloméhes ember akik egymás anagi vagyonát tekintve egybekelt.De legalább ők vonzódnak egymáshoz.Mármint apa meg anya.Így is érthető,hogy 3 gyerkük van.-hát igen.Az én családom szervezett,mégha anya nem is szerelmes apába,de legalább elviseli.

-Na de nekem mennem kell.Mindjárt kezdődik a kurzusom.-gyorsan kikértem az italom és ő is az övét,majd elkísértem a teremig.

-Tudod van egy sejtésem,hogy még fogunk egy párszor találkozni.-És bement.Nem is válaszolt,csak mosolygott rajta.Remélem,hogy ez így is lesz amit mondtam.Ha már edzésen nem is,de legalább a suliban…

De ez,hogy visszairatkozott,most meglepett.Dr.Stewart.Ha tényleg végig csinálja akkor biztosan hozzá fogok menni jogi ügyekben.

Hazamentem és elkezdtem tanulni.Keményen fogok tanulni,hogy egyszer majd a szüleink megértsék,hogy nem a pénzről szól minden.Nem adom fel.Sohasem.Majd ha Kris sikeres ügyvéd lesz én meg politikus,talán belemennek.Addig is teszek majd róla,hogy Krisnek eszébe ne jusson más férfi csakis én.

De Tommal beszélnem kéne.Ezt nem úszhatja meg.Stewart papa nem urik az ügy érdekében akkor majd én teszek róla,hogy eszébe ne jusson neki Kris közelébe menni.

Az edzés igen lassan telt el.Untam magam.De lehet,hogy egy bizonyos személy miatt.Mellém állítottam egy partnert,mert egyedül kicsit nehezen tudtam volna lebonyolítani egy meccset.Délután folyamán az edző magához hivatott.

-Rob!Lassan közeleg a szezon.Elküldenélek Stewarttal egy ausztál tornára.

-Igen?De én suliba járok…-elég rondán nézett…-jó megoldom.Semmi gond.-Ekkor lépett be az említett személy is.   

19.Fejezet

Richard mesél:

 Alig hiszem el amit a fiam az imént mondott.Elvette egy ártatlan kislány szűzességét?Ez nálunk nem divat.Na meg a másik,hogy feladna érte mindent?Mindig is utálta a politikát.Nem fog ez neki menni.

A tenisz az élete.Bár amit az elöbb mondtam neki,hogy menni fog neki a kettő együtt is, … már kétlem.

De ha nagyon megerőlteti magát,akkor talán van esélye a Johnnál.Lehet,hogy mi nagyon jóban vagyunk,de ez még nem ad okot sajnos arra,hogy Krist a fiamhoz adja.Szerintem fiatal még az ilyesmihez.

-Fiam!Ájanlám,hogy amit az előbb mondtam fontolóra veszed.-még mindig csak ott állt és bambult.Teljesen lesokkoltam.Bár megértem.Én is így reagáltam volna,ha Claireről mondják ezt anno a szülei.

-De…miért?Csak mert lefeküdtem egy olyan lánnyal akit szeretek?Bocsáss meg ha egykicsit is szeretni próbáltam valakit.De tudod mit apa?Elkerülöm Krist.Sőt,átrakatom az edzéseimet,lecsökkentem a számukat is.És hogy örüljetek,végre valahára hasznát veszem a diplomámnak.

Robert mesél:

Apa köpni,nyelni nem tudott.

Sarkonfordultam és kimasíroztam a szobából.Teljes letargiában voltam.Mindenki ellenem fordul.Az anyám,apám,Kris apja és csakis az édesanyja áll mellettem.Csodás!

Délután bementem az edzőhöz és elintéztem az óráimat.Krist is láttam,de jó messziről elkerültem.Szerencsémre nem vett észre.Bár amilyen állapotban van,biztosan nem vár vígasztalást.

Másnap reggel felkeltem és összeszedtem magam,majd elindultam a hőn áhított iskolám irányába.

Beiratkoztam!Hát ez is kipipálva.Azt a dolgot megvontam saját magamtól,amit a földön a legjobban szeretek.

Az egyetemen simán eltudtam intézni a beiratkozást a mesterszakra.Politológia mesteri szinten.Perfektó lesz.

Ebédre meghívtam egy jó barátomat,aki szintén teniszező.Elmeséltem Andynek ezt a tenisz dolgot,hogy előfordulhat,hogy ritkábban jövök és bizonytalan időn belül be is fogom fejezni.

-Ez most komoly haver?Ne már!Te vagy a legjobb közülünk.-nagyon meglepődött.De ez van.

-Haver!Az a helyzet,hogy eljött az idő mikor apám is kifogy a türelmi idejéből és ez a sport nem valami jövedelmező hosszútávon.Igen,tudom,hogy jó vagyok.De ez nem lesz elég,ha tegyük fel pár év múltán mondjuk gyerekem lesz és megkérdezi majd az anyját,hogy „Anya!Apa miért nincs itt sosem?Miért van mindig más országban?És miért nem foglalkozik velem?”Ezt nekem nem hiányzik.

-Ebben igazad van azt aláírom.De ez a politikusi dolog,az sem valami kedvező.Ha sportoló vagy,jó akkor is távol leszel a gyerekedtől,de ha politikus leszel akkor messze leszel.Csak akkor késő estig dolgozol otthon,tárgyalásokra jársz stb…

-Lehet.De legalább ott leszek neki.Nem lesz kontinensnyi távolság közöttünk.Nem telefonon keresztül szeretnék egy gyerek apja lenni.

-Az nem elég ha csak ott vagy.

-Apámnál kiválóan bevált.-nem érti.Nem olyan családban nőtt fel ahol megmondják mit csinálhatsz és mit nem.

Este mikor hazamentem,a legkevésbé voltam kiváncsi az apámra.Simán elsétáltam mellette egy helot elnyomva.Nagyon pipa voltam rá.Több kedvem volt most anyára.

-Kisfiam!Mi történt?Apád nekem annyit mondott,hogy ott hagyod a válogatottat.

-Nem.Rosszul mondta.Nem hagyom ott,csak kevesebbet fogok edzésekre járni.Újra egyetemi padokat fogok koptatni.

-Ugye ehhez nincs semmi köze a Stewart lánynak.-csak úgy szikrázott anyám szeméből a harag.

-Ne mond már te is,hogy megvetsz azért mert szeretni merek egy érző lényt.Sajnálom ha nem úgy ugrálok ahogy ti fütyültök.-elegem van.Még anyám is kioktat a saját életemmel kapcsolatban.

-Ezt a hangnemet mégegyszer meg ne próbáld,mert nagyon meg fogod még bánni.

-Megbánni?Mi a csudát?Hogy szeretem azt a szerencsétlen lányt aki most mérges rám azért,mert ilyen balfék szüleim vannak.-anya nagyon pipa lett és lekevert egy igen erőset.Csak álltam és néztem ahogy lerogy egy székre.

-Rob!Mi a javadat akarjuk.Nem érted még mindig,hogy nem Krissel van bajunk?Igen.Nem tehet róla,hogy hova született.De legalább rangsorod belül válogatnál.

-Te prédikálsz arról,hogy én válasszak hozzám valót?Mert apa aztán hozzád való.Nem dolgozol anya.Itthon vagy és a flancos barátnőiddel vagy egész nap.Csoda,hogy apának még néhanapján eszébe jutsz.-én ezt a beszélgetést ezzel befejeztem és távoztam.Még,hogy válogassam meg…

Kristen mesél:

Azóta mióta Robnak elmondtam azt a mi a szívemet nyomja már eltelt 3 hét.Lassan egy hónapja nem is találkoztunk.Egyszer láttam csak,mikor az edzővel beszélt,azóta semmi.Biztosan átrakatta,nehogy összefussunk.A lányokkal sűrün mentünk el bulizni,de ott sem láttam.Biztosan kerül.Meg is értem.Nem hittem neki akkor mikor kellett volna.Tomban teljesen megbíztam,holott Robban sokkal nagyobb a bizalmam.

Tom azóta is hívott,csak sosem hívtam vissza.Utálom.De apa ragaszkodik hozzá.

Most is épp a szobámban bámulom a plafont mikor halk kopogást hallottam.

-Bejöhetek?

-Gyere.-Apa leüllt az ágy szélére és rámnézett.

-Kris!Tom napok óta hívogat az itthoni számon,de sosem veszed fel.Ennek van oka?

-Persze.Nem kívánatos személy a számomra.

-Mindent meg lehet bocsátani.Ha véletlenül úgy ért hozzád vagy olyat mondott amit nem kellett volna-kicsim felejsd el és békélj meg.-hogy mit csináljak?Jól érzi ez magát?Nem .Nem egészen.

-Azt akarod elmondjam?Az igazságot akarod?

-Igen.Erre várok.

-Hát jó.Tom Sturridge egy féreg,csúszómászó,csaj imádó gusztustalan alak.

-Hogy mi?Kristen Stewart nem beszélünk így egy másik emberről.Még ha rossz fát is tett a tűzre!

-Rossz fát?Apa…Tom megerőszakolt…

*gonosz vigyor*

Holnap rakom a frisst. És bocs a sok szemszögért…ez most így jött össze.

Pattinson rezidencia:

A Pattinson rezidencia már nem annyira korhű bútorokból tevődik össze.Pontosan a pénz miatt,meg a család épületét már többször átépítették és az idő elteltével szegényedtek el.
Bár majd a késöbbi fejezeteknél majd kiderül egy smás a csaáld pénzügyi dolgairól... *sejtelmes mosoly*


By:Violet voltam ^^

18.Fejezet

Robert mesél:

Elég szarul aludtam.Kicsit meglepett ezzel a kijelentésével Kris.Úgy érzem lassan meg kéne beszélnünk a kettőnk kapcsolatát Krissel.De nem ma.Ugyanis rohannom kéne edzésre,ahonnan máris késésben vagyok.Már 7 óra.Basszus!

Hamar elkészültem.Már a lépcsőn rohantam le,mikor megláttam Krist az ajtóban.Már a kabátját vette fel.

-Jó reggelt!Elvigyelek?-ő már edzőruhában volt,de nekem még haza kéne ugranom a ruhámért.

-Hát ha a lakásom felé mész?Amit kétlek.Majd ott találkozunk.

-Ha akrod elvihetlek haza és megvárom míg átöltözöl.-nagyon közel állt hozzám.Szinte éreztem a parfümje illatát.

-Az a helyzet,hogy az eltart egy darabig…-nem akartam bevallani neki,hogy gyakorlatilag nincs mit felhúznom,mert még a mosógépet sem tudom kezelni.Ciki!

-Nekem nem úgy tűnik,mert igen illatozol.-még közelebb lépett hozzám.Az orra hozzáért az enyémhez,majd vett egy mély levegőt és az ajkai súrolták az enyéimet.Teljes transzba estem.Most megakar csókolni?

Megint felsóhajtott.-Nem lehet.

-Mi csodát?-ezt már nem értem.

-Semmit…Itt sem szabadna lenned.De akkor is elviszlek és nincs vita.-felvettem a kabátom és beülltünk a kocsiba.Kris egész idő alatt nem szólt hozzám.Mikor leparkolt a ház előtt,muszály volt megszólalnom.Nem bírom ki.

-Nyugodtan szálj ki és gyere be.

-Szerintem ez nem jó ötlet.-nem válaszoltam,csak kiszálltam.Az ajtót kinyitottam és kirángattam szerelmem.

Míg a zárral bíbelődtem addig Kris kicsit feszélyezve toporgott mellettem.

Én gyorsan beszaladtam a hálóba és a mosni valót a mosógépbe hajítottam.Hallottam amint belép a szobába és a fürdőbe tart.Felsóhajtott.Szinte éreztem ahogyan mosolyog.Megfordultam.

-Most mi van?

-Nem tudod hogyan kell használni.

-Hát …nem…igen.-elhúztam a szám és ránéztem.

-Én segíthetek.-elsétált mellettem és lehajolt.Így betekintést nyerhettem a szoknyája alá.Azok a fenekek.Basszus…a fantáziám saját útjukra mentek.Legszívesebben felültetném ide és jól…

Na jó elég volt Rob!

-Öm…Rob!Nincs egy használi utasításod hozzá?-megfordult,de nem számolt azzal,hogy ilyen közel állok hozzá.Amint leesett neki ez a helyzet,eliszkolt mellőlem.Hátat is fordított nekem,majd úgy beszélt.-Ha nincs akkor hadjad most és keress valami használható rongyot.-kitrappolt a fürdőből.Hallottam amint leül az ágyamra.

Visszamentem a szobába és levedlettem a ruháim.Nem zavartattam magam.Kris előtt csak egy boxerban voltam és úgy kerestem ruhát.

Találtam is.Gyorsan felöltöztem és várakozóan tekintettem rá.Még mindig engem bámult.De nem igazán érdekelte a tudat,hogy észrevettem,végig bámult.Felállt és elindult kifelé.Már a nappaliban volt,mikor elkaptam a kezét…

-Baj van!Csak egy szavadba kerül és beszélek Tommal.

-Nem…nem kell.Akkor rosszabb lesz.

-Nem hagyom,hogy csak úgy kénye kedve szerint kiélje sexuális vágyait.-itt Kris felszisszent és villámokat szórt a szeme.

-Honnan…

-Hogy mi?...Tom…Tom…megakart…

-I…igen.-itt lesütötte a szemeit és elpirult.

-Ezt nem hiszem el.Hogy lehet valaki ennyire nem törődöm?Találkozom vele,de megölöm az már biztos.-ez hihetetlen.Mégis mit képzelt?Hogy Kris,mint aki egy hivatásos kurva csak úgy szétteszi neki a lábait?

-Rob ne…-hirtelen megrántottam Krist és a falnak nyomtam.A szemeim teljesen elfeketedtek.Csak úgy dühöngött bennem a méreg és az ölési kényszer.

Kris kezei egyszer csak a nyakam köré fonódtak.Az egyik kezét elengedve a csípőjére helyeztem és magamhoz húztam.Az ő arca egyre csak közeledett.Már éppen megcsókoltam volna,mikor hirtelen elfordította a fejét.

-Értem.-csak ennyit mondtam.-én nem erőltetem.Apád viszont egyszer úgyis megtudja,mit művelt Tom.

-Azt sosem.Tom sokkal jobb választás,mégha erőszakos is.

-Igen?Azt nem hinném.Apád egyszer majd belátja.hogy rossz döntés volt ő.Mert majd mikor nem sportolni fogok…

-Abba hagyod?

-Még nem.De Kris egyszer én is megöregszem.De lehet,hogy már most abba kéne hagynom.Apám így is ki van akadva,hogy teniszezek.Azt akarja,hogy a parlamentben legyek.Egy igen pénzes politikusnak kéne lennem.Mármint az iskoláim ezt mondják.A papírok által már olyan fejes lehetnék,mint apád.Talán még nagyobb is.De ezt John nem tudja…És ne is tudja nem.-majd távolabb léptem,és elindultam a bejárati ajtó felé.

-Nekem is suliba kéne járnom és nem élsportolónak lennem.Nem az ország színvonalát kéne fényesítem,hanem azt a szakmát űznöm ami neked is van.Az én apám is ugyanúgy jobban örülne,ha a parlamentben unalmas tárgyalásokat bonyolítanék le,akárcsak ő.Vagy ahogy te mondtad,te.

Többet nem is beszélgettünk.Én az edzés után felhívtam apámat,hogy mikor jönnek haza,mert beszélni szeretnék vele.

Ma este már itthon lesznek.Az tök jó,mert így áttudom gondolni ezt a dolgot,hogy most ténylegesen felhagyok-e a sporttal.

19:00

20:00

Apám bent tárgyal a dolgozóban.Én idegesen fel-alá járkálok és kezdem ezt az egészet hülyeségnek gondolni.

-Mr.Pattinson az édesapja most már ráér.

.Oké.-beléptem a szobába,apám ott üllt az íróasztalánál.Én leülltem az egyik székre és belekezdtem.Most már nincsen visszaút.Az egész karierem képes vagyok eldobni?

-Apám!Gondolkodtam.Nem tudsz róla,de túlzottan is jóban vagyok Miss Stewarttal.

-Tudok róla Rob.Az apja és én sokat filóztunk ezen.Nem vagy elég vagyonos.És most arra kérsz,hogy adjak beosztást.-rezzenéstelen arccal nézett rám.

-Ezt miből gondolod?

-Most nem ez a fontos.Először is az lesz a dolgod,hogy beszélj az edződdel.-itt felállt és az ablakhoz sétált.

-Én nem tudom ott hagyni…-teljesen kétségbe estem.Hát Pattinson most edd meg azt amit főztél.Mégha keserű is lesz.

-De ott tudod Rob.Csak arra kérlek csökkentsd.Nem kell még véglegesen.Ha mellette még űzöd ezt,és a parlamentben is tevékenykedsz,akkor nagyobb vagyonod lehet,mint Tomnak…gondold meg.Mellette meg nagyobb,magasabb beosztásba kerülhetsz,mint Stewart papa.Ez egy jó pont lesz neked is meg a családnak is.

-Mi?Boldog lesz John?

-Hát persze.Csak azért nem válsztott téged,mert nem vagy elég gazdag.De a múltkor nagyon mérges volt és dühös.És téged szapult egyfolytában,hogy félre ismert.Mi a jó isten történt?

-Hát…-ránéztem apára és kicsit megilyedtem.Mi van ha csak Jules áll majd mellettem?De próba szerencse.-Kris és én…hogy is mondjam…

-Állj.Állj.Állj.Nem mondhatod azt,hogy már megvolt,mert agygorcsömlesz kisfiam.-igen dühös volt.

-De.-itt elnéztem másik irányba nehogy lássam mielőtt lejeverne egyett.De csodák csodájára csak egy mély levegőt vett és már csak egyetlen egy mondatot mondott.

Azt hittem ennél rosszabb már nem jöhet.De igen.Ennél mélyebbre is kerülhetek.

-Hagyd békén a Stewart lányt!  

17.Fejezet

Kristen mesél:

Már egy ideje ülltünk és beszéllgettünk tök hétköznapi dolgokról.Jól el voltam vele,de valahogy Robbal mégis más volt.Ő vele egy hullámhosszon voltunk.

Már este volt,de mi még mindig a mekiben rostokoltunk.

Egyszer csak Tom nagyon furán kezdett el viselkedni.

-Kris!Mi lenne ha visszamennénk a koleszba?Nekem lassan lejár a kimenőm és még van ott dolgom.

-Akkor én nem zavarlak!

-Nem zavarsz egyálltalán!A dolgom ami akad az Te vagy!-kajánul elvigyorodott.Remélem nem arra gondol amire én gondolok…

De-de arra gondol.Hirtelen elöntött a pánik míg a kocsija felé tartottunk.Valamit ki kell találnom,mert még megiszom a levét.Na jó.Most adtam igazat Robnak.Talán hinnem kellett volna neki!

Késő bánat Kris!Itt ülök egy tök idegen pasi kocsijában.Mi lesz itt még.

Robert mesél:

Amikor csöngettek azt hittem ennél idegesebb már nem lehetek.

Mikor kinyílt az ajtó Kris jött be rajta.Teljesen csapzott volt és zaklatott.Az anyjára nézett,majd elszörnyedt.

-Bocsáss meg anyu,hogy ilyen későn jövök,de a telefonomat elhagytam valahol,Tom-itt eltorzult az arca és majdnem elsírta magát.Úgy néz ki megütötte a bokáját.Szerintem beszélnem kéne vele.Mármint az állítólagos barátommal.-meg hazahozott,csak rossz helyen kanyarodott idefele és teljesen elvesztünk.

-Semmi gond kicsim,csak már aggódtam egy kicsit…-Kris simán elsétált mellettem,még egy hellot sem mondott.Ennyire azért nem lehetek láthatatlan a szemében.

Jules csak értetlenül nézett a kislánya után.Miután eltűnt a látókörből…

-Rob ma maradhatnál az éjjelre,mert nem bízom benne.Tuti,hogy történt valami Tom és közte,mert különben nem lett volna ennyire ideges és zavarodott.

-Rendben.

-Akkor szólok Amandának,hogy készítsen elő egy vendégszobát a számodra azon az emeleten ahol Kris-é is van.Így talán hamarabb odaérsz,ha valami gond van.-majd elis ment intézkedni.

Én kaptam a cselédektől pizsomát,és megmutatták a szobám.

Egy olyan fél óra telhetett el,mikor pont kint sétálgattam a folyosón,mert nem tudtam aludni.Állandóan Tomon agyaltam,hogy mi a jó istent művelt ezzel az ártatlan leányzóval.Kris annyira tiszta lelkű és barátságos az emberekkel.Én képtelen lennék bántani.De lehet,hogy csak én vagyok ilyen?Mert szeretem?

Ezzel csak az a problémám,hogy hiába mondtam el Krisnek,az apjának-egyiknek sem tetszik ez.

Biztos Kristen csak barátjaként szeret.

Hallottam amint nyílik a szobája ajtaja.Már hálóingben volt,de igen nyúzott volt az arca.Odasétált mellém és ő is kinézett az ablakon.

-Igazad volt.-hirtelen felé kaptam a fejem és elborzadtam.Könnyek csorogtak le az arcán,de az arca rezzenéstelen maradt.

-Miben?

-Tommal kapcsolatban.Ő nem hozzám való.-nem szóltam inkább semmit,mert igazság szerint nem is tudtam volna mit is válaszolni.Nem tudom mivel megvígasztalni.Csakis azzal,hogy itt vagyok.-Bár gazdagabb családod lenne.-itt vett egy mély levegőt és felém nézett.Egyenesen bele a szemembe.-Ezerszer mennék inkább hozzád,mint Tomhoz.-majd sarkonfordult és visszament a szobájába.

Ezt most komolyan mondta?Hozzám jönne?Akkor ha gazdagabb lennék?Ez hihetelen.Akkor mégis szeret.De mind hiába,ha szeret.Valahogy több pénzhez kéne jutnom.Vagy a családomnak.Azt hiszem meglesz holnap mit is kezdek magammal.

Visszamentem a szobámba és lefeküdtem.Már kezdtem érezni,hogy ez a nap nagyon sűrűre sikerült.

Kristen mesél:

Amint elindult a kocsi közöltem egy igen vészjósló hírt Tom számára.

-Tom,holnap én nekem edzésre kéne mennem.Nem tudnál hazavinni?Ígérem legközelebb bepótoljuk.-ekkor rámézett és azt a nézést nem kívánom senkinek.Olyan mikor az oroszlán ránéz a bárányra nézés.Ilyesztő.

A kocsi ajtaja hirtelen kattant egyett.Sajnálatosan néztem,hogy bezárta őket.

-Azt ugye nem gondoltad komolyan,hogy ma haza mész?Anélkül,hogy…gerincre vágtalak volna.

-Na azt már nem.Azt hittem te más vagy.Nem olyan…olyan…

-Milyen Kris?...Mint Rob?

-Ne hasonlítgasd magadat hozzá.Szerencséjére messze áll tőled.

-Ch…tehát megvoltál neki.Grat Kris!Ezt nem gondoltam volna.

-Igen?Semmit sem tudsz rólam.

-Ahogy te sem.És most szépen elmegyünk a kampuszra és kefélni fogunk.

-Azt már nem.Azonnal állj meg.Kikakarok szállni.

-Ez nem kívánság műsor kiszivem.

-Nem?Na akkor csak figyelj!-szerencsémre a piroslámpa pont megállított minket.Feloldottam a zárt és már ki is pattantam a kocsiból.Tom is rutinos volt.Kiszállt és utánam rohant.

Berontottam egy kisutcába és rohantam ahogy bírtam.Egy szerencsém,hogy Tommal ellentétben én nagy sportoló vagyok.Bírom a futást.Ő nem.

De a tervem dugába dőlt.Ugyan nem bírta a tempóm,de zsákutca volt,amibe az imént befutottam.Mindenhol fal volt.Nem volt menekvés.Már azon a ponton voltam,hogy sikítok.

-Ha azt akarod,hogy ne egy utcán erőszakoljalak meg,akkor nem sikítasz és csendben követsz engem vissza a kocsiig.

Megfogadtam a tanácsát és visszamentünk a kocsiig.

Elindította újra a kocsit,majd újból bezárta azt.

-Kérem a telefonod!-Fogta és kikapcsolta.

-Ez mire jó?

-Arra pici szívem,hogy senki se zavarjon.Anyuci ugye nem az aggódó fajta.-ránéztem és elnevette magát.-Hát ez hülye kérdés volt.Igaz?Hát persze,hogy aggódik.Ki ne tenné?Egy ilyen teremtés iránt…

-Apám totál kiakad,ha én elcsicsergem neki.És tuti nem fogja hagyni,hogy egy ilyen állat közelében legyek.És nem fogja érdekelni,hogy gazdag a családfád és a családod.

-Apád semmit sem fog megtudni,mert még eldöntöm,hogy megéred-e a holnap reggelt.-Úr Isten!Én ma megfogok halni.Kris szedd össze magad!Az ember ölés és nem teszi meg.A családja becsülete,hírneve a tét.Csak nem olyan hülye!!!!

A kolesz üresen kongott.Vagyis csönd volt.Gondolom mindenki szunyált.Már

21:00

Az ajtó bezárult.És én itt vagyok Tom szobájában.Ami fura volt,hogy tiszta..De nem ez a fontos!Most tényleg megteszi?Megfordultam,de ő eltűnt.

-Tom?

-Cica!Mi lenne,ha most egy kicsit játszanánk és dorombolnál nekem?-közelebb jött és úgy megragadta a kezem,hogy tuti ez holnap látszani fog.Letaszított az ágyra és elkezdett csókolgatni.

Sírógörcsöt kaptam.Már a nadrágomhoz nyúlt volna,mikor hangos kopogás szakította félbe a műveletét.

-Tom!Haver itt vagy?A portás mondta,hogy most jöttél fel az előbb.

-A franc vinné el!El ne mozdulj!Mert ha igen akkor nagyon megbánod!-nyomatékosította szavait azzal,hogy nyakamra fonta kezeit és vagy 10 másodpercig megszorongadta.Mikor elengedett köhögtem egy sort,de eszemben sem volt itt feküdni.Gyorsan felkeltem és mögé settenkedtem.

Kinyitotta az ajtót.Cam egy kicsit meglepődött.

-Kris!Neked nem otthon kéne lenned?

-De-de bátyó.Úgyhogy én most megyek.-gyorsan kislisszoltam Tom mellett és leléptem.Hát ez meleg volt.Azt hittem visszaránt.De nem.Ezek szerint azt hiszi még szóba fogok vele állni?Hát azt csak hiszi.

Hívtam egy taxit és haza mentem.

Anya teljesen kész volt.Mondjuk Rob sem volt jobb állapotba.De az ő szemébe nem tudtam még nézni.

Anyu biztos marasztalta.De ez most egy darabig nem érdekel.Most csakis Tom jár a fejemben és azt szeretném elfelejteni.

Ez a trauma igazi sokk volt nekem.Nem hittem volna ezt Tomról.Egy kedves fiúnak ismertem meg aki,szeret barátságokat kötni.De nem.Én sosem gondoltam rá úgy,vagyis igen!Rob legjobb barátja,az mégis más.Én Nem Tomot szeretem.Tom meg másnak vélte a közeledésem.
Ezek után már végleg elásta magát előttem.
Itt fekszek a szobámban és azon kesergek miért ilyen szerencsétlen az életem.Robert ennél a féregnél ezerszer jobb…

Vettem egy fürdőt,amitől lemoshattam magamról azt az idiótát.Robot akarom.Most és azonnal.Csak ő tud megnyugtatni.

Kimentem a szobámból és csodák-csodájára ott volt.Oda mentem hozzá,de a beszélgetés amit szerettem volna az nem úgy sikerült ahogy vártam.

Nem értettem őt.Nem reagált semmit.Talán már nem kellek neki?Mert én ezt a Tommal való ügyletemet befejeztem.Ezt közlöm apukával is.

Inkább elnapoltam ezt a gondot holnapra.

Lefeküdtem és próbáltam elfelejteni ezt az egész napot.Kivéve azt amit Robnak mondtam.

„Ezerszer mennék inkább hozzád,mint Tomhoz.”

Kris hálóruhája:

Rob Pizsamaja:

17.Fejezet /részlet/

Ez a trauma igazi sokk volt nekem.Nem hittem volna ezt Tomról.Egy kedves fiúnak ismertem meg aki,szeret barátságokat kötni.De nem.Én sosem gondoltam rá úgy,vagyis igen!Rob legjobb barátja,az mégis más.Én Nem Tomot szeretem.Tom meg másnak vélte a közeledésem.
Ezek után már végleg elásta magát előttem.
Itt fekszek a szobámban és azon kesergek miért ilyen szerencsétlen az életem.Robert ennél a féregnél ezerszer jobb...

16.Fejezet 2/2

A mekibe mentünk.Itt csak az volt a probléma,hogy nem ehetek akármit.Főleg azóta amióta elkezdtem újra edzeni.Így csak álltam a pult előtt és nem tudtam dönteni.

-Baj van?

-Nincs.Csak mivel újra teniszezek nem ehetek azt amit akarok.

-Tényleg?Nem is tudtam.Rob rendszerint mindig eszik hamburgert.

-Persze,mert ő lemozogja és tökéletes az alakja meg olyan cuki…-hupsz.Ezt most kimondtam?Talán nem kellett volna.Most mit gondolhat rólam?Hát semmi szépet az tuti.

-Hogy mondod?Cuki?Kris,véletlenül te és Rob nem…?

-Hadjuk jó?Nem szeretnék róla beszélni.

-Hogy mi?Azt hiszem lesz egy kis beszédem vele ma.

-Ne!Ne beszélj vele.Így is összevesztünk.Ennél még jobban meg fog utálni.Azt meg nem akarom.Így is eddig olyan jóban voltunk,aztán jött ez a dolog és taccsra vert mindent.Olyan rossz.Most már beszélni sem merek vele.Hátha megint a fejemhez vág.Lécci,ne beszélj vele.-és ráuszítottam a kutyanézésem.

-Jó.Jó,ígérem.

Tom mesél:

Azt hiszem beszélnem kéne Rob pajtással.És nem érdekel Kris.Kris csak egy gazdag csaj.Sokat nem számít nekem.Tök jó,hogy az apja bír engem így több esélyem lesz a kicsikénél.Főleg úgy,hogy Rob és John most összevesztek.Mindig a haverom volt a jóképübb,itt az idő,hogy én is labdába rughassak.És eljött ez a nap.És nem is akármilyen csajnál.Maga Kristen Stewartnal akinek a családja,3x gazdagabb az enyémnél.Te úr isten.Anyám mindig azt mondta:Kisfiam,minél gazdagabb családba házasodsz bele annál több pénzed lesz.

Az arisztokrata családoknál a házasság mindigis a pénzről és jó hírnévről szólt minden.

De ha Kris beadja a derekát nekem,akkor majd rátudom venni,hogy hadja azt az ütődött Robot,mert amiket hallottam róla,most már havernak sem tudnám nevezni.Nem hittem volna,hogy ilyen mélyre süllyed.

Olyan urihölgyet faragok belőle,hogy még az édesanyja is csodálkozni fog.A saját formámra fogom faragni.

És majd nekem fog porontyot szülni és nem Pattinsonnak.Bár ha Robba volt annyi kurázsi,hogy egy hihetetlen pénzes csajjal töltötte az éjszakát,akkor biztos,hogy jó lehet a csaj.

Elmélkedésemből Kris rántott vissza.

-És mond csak Tom.Milyen a suli?-közben már ülltünk és ettünk.Elképesztő,hogy nem tudtam rávenni egy hamburgerre.Csak salátára.De az is több,mint a semmi.

-Hát elég jó.Nem olyan rossz ám tanulni.-vágtam vissza,mert ő bizony ott hagyta.

-Ez nem volt fer.Én a sport miatt hagytam ott és nem azért,mert nem bírtam a sok tanulni valót.Én is magánsuliba jártam.Sőt,pontosan olyanba,mint Rob.Én is értek annyit a politikához,csak én más részeihez jobban.-ez most komoly?Az nem jó,ha egy lány okos.Főleg ha pont olyan suliba járt amilyenbe Rob.Itt még bajok lesznek.

Eldöntöttem!Az lesz a legjobb,ha kedves szerelmemet visszabutítom.Mi lesz itt még!

Rob mesél:

Hogy lehetek ilyen hülye?Most is otthon ülök ahelyett,hogy Krist engesztelném ki és magyaráznám meg,hogy mit is akartam mondani azzal amit a vacsorán ecseteltem.De nem!Mert beszari vagyok.A legrosszabb viszont az,hogy tudatában vagyok azzal,hogy Tom lesz neki az igazi.

Hiába mondta,hogy szeret,tuti nem gondolta komolyan.Mint semmit.

Mondjuk a sportot azt komolyan veszi.

Tom miatt aggódom.Tom hiába mutatja a jófiút,sosem volt az.Mindig mocskos ezközökhöz nyúlt ,ha lányokról volt szó.Kris nagyon meg fogja ezt még bánni.Sőt ha nem tezsek semmit,akkor az egész életét tönkreteszi.

Gyoran átöltöztem és taxit hívtam.Elvitettem magam Stewart rezidenciához és becsöngettem.Egy kedves cselédhölgy nyitott ajtót és kértem,hogy Kriset keresem.

Ő sajnos,mint vártam nem volt itthon.De Mrs.Stewrt otthon volt.Így vele szándékoztam beszélni.Legalább tudom magam az anyuka szemében magam.

-Mrs.Stewart,kérem halgasson meg.

-Gyere csak Rob.Tudod én nem haragszom.Én tegnap láttam,hogy mennyire szereted a lányom.Csak egy kicsit még Kris kusza,ahogy észrevettem.

-Igen.Kicsit összevesztünk.

-Hallottam.Kris mesélte.Azt is ami történt közöttetek.

-Én nem is tudom,hogy mondjam,de nem akarom,hogy Tommal…

-Osztom az érzéseidet.Kedves fiú de van benne valami gonosz.

-Sajnos Tom nem erkölcsös a lányokkal szemben.Bár annyira még nem ismerem Krist,hogy véleményt alkossak a lányáról ilyen helyzetekben.

-Az a helyzet Rob,hogy te vagy a lányom életében az első olyan fiú akivel úgy…

-Tudok róla.-meglepett arcot vágott.-Nem most volt az első.

-Tényleg?Erről nem tudtam.

-Egyszer már próbálkoztunk,akkor mondta,hogy még sosem…Aztán kicsit rosszul sűlt el a dolog.Talán én rontottam el valamit.Bezárkózott egy jó fél órára…aggódtam,de mmégsem mentem utána.Lehet,hogy velem van a baj és nem a lányával.

-Úgy gondolod?Mert szerintem nincs vele se baj,meg veled sem.Csak tapasztalatlan még az ilyen dolgokban.Én csak egyre kérlek.Húzódj meg egy darabig.És hidd el Kris visszamegy hozzád.Az apjával meg ne  foglalkozz.Majd meg békél.-ezen a ponton egy kicsit megnyugodtam.Ezután egy jót beszélgettünk.

Igen kellemes személyiség Jules.A környezet amiben meg élnek!Sosem azért tetszett Kris mert fényűzően él.Már az első pillanatban megragadt rajta a szemem.

És lehet,hogy megkéne fogadnom a tanácsát és meghúzom magam.

Már késő este volt,mikor John telefonált,hogy ma csak hajnal tájt jön haza a munkája miatt.De Kris még mindig sehol sem volt.Már 2 órája itthon kéne lennie.

20:00

21:00

Kezdek ideges lenni,de Jules is.

22:00

23:00

Még mindig nincs itthon.A telefonja ki van kapcsolva.Komolyan hol lehet?

Valami nagyon rosszat sejtek a levegőben.De amikor meghallottuk a csengőt,még jobban eluralkodott rajtam a félelem.Mi van ha történt vele valami?