2011. december 1., csütörtök

24.Fejezet folytatása

A fürdőbe érve Rob azonnal a zuhany alá állt és megengedte a vizet. Belállt alá magával húzva.Megvált a boxerjától,majd automatikusan vette le az én ruháimat is csókokkal vegyítve.Amint semmi zavaró ezköz nem volt útban elkezdte a hadműveletét.
Persze én sem voltam tétlen.Ahol értem simogadtam a testét és csókokkal leptem el.Olyan szorosan simultunk egymáshoz,mintha az életünk múlna rajta.De egyálltalán nem zavartattuk magunkat.Egy idő után Rob az ajkamról a nyakamra tért át,amit én jóleső sóhajokkal viszonoztam.Viszont én nem értem be ennyivel.Hirtelen az ölébe ugrottam és éhes vadként támadtam rá a szájára.Nyelvünk vad táncot ját a szerelem útján.
Csípőnk időnként ritmusosan értek egymáshoz,ezzel is gerjesztve kettőnk között a vágyat.Az ő vágya viszont igazán érzékelhető volt még akkor,mikor beálltunk a zuhany alá.
De mivel most sürgetett az idő,muszály lesz sietnünk.
Rob most unhatta meg a kéjsóvár tekintetemet amit löveltem felé,mert egyszer csak azt éreztem,hogy belémhatol.Mindkettőnkből egy halk sóhaj szakadt fel,de még mindig nem tett semmit.A hátamat a csempének támasztotta,majd elkezdett mozogni.
Lassú tempót diktált amivel az őrület határára tudott taszítani,de nem szóltam neki.Egyre hangosabbakat nyögtem én is meg ő is.Élvezeteink akkor hágtak magasabb szintekre,mikor lökései sűrösödtek.
Ahogy gyorsított úgy váltak nyögéseink zihálássá,a zihálásból nekem meg sikításba.
Az élvezet hullámai úgy csaptak le rám ,mint a mezőn a báránykára a vadász.
Teljes nyugalom szállt meg.Akkor éreztem magam teljessnek,mikor megéreztem és hallottam ahogyan Rob arca is átéli mind azt a mámort amit én.
Ahogy letudtunk csillapodni a csókjaink által,letett a fölre és most már megtudtunk rendesen is zuhanyozni.
Egy olyan 10 perc elteltével viszont már a szobában álltunk törölközőbe csavarva és próbáltunk ruhát magunkra venni.
Én már kiválasztottam milyen ruhát veszek fel,így átmentem a nappaliba és felöltöztem.Mire visszaértem már Rob is indulásra készen állt . Rámosolyogtam,majd elindultunk.
Szerencsénkre kaptunk erre az egy hónapra egy kölcsön kocsit amivel furikázhatunk.A csarnok ahova mentünk nem volt olyan messze,kocsival egy olyan 10 perc volt.
Egész úton csöndben voltunk.Remélem,hogy nem olyanok leszünk mint amit a tévében látni,hogy csak sexelni járnak össze és nincs egy közös témájuk sem.
De már nem bírtam tovább:
-Rob!Baj van?-tértem inkább a lényegre.
-Ö…nincs.Miért?
-Hát eléggé halgatag vagy!
-Jah…csak éppen nincs semmi idevágó témám vagy éppen semmit nem akarok megosztani jelenleg veled.-tehát nem köt mindent az orromra.Értem én.Akkor nem vagyok a barátnője!Ez a tény egy kicsit elszomorított…

Már lecsekkoltuk a dolgunkat a csarnokban és az edzőt vártuk.Nem késett sokat,csak 15 percet.Persze az alatt a 15 perc alatt nem történt semmi sem.Annyira eltávolodott tőlem,mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz barátságon kívül.Hát joh!Fogadd el Kris te csak egy lyuk vagy.Ez annyira rossz.
De az is lehet,hogy csak most megint bedumálom a dolgot magamnak.

-Jó reggelt Miss Stewart és Mr.Pattinson.Kifejezetten kérték tőlem,hogy önöknek más edzési formát dobjak be mint az itteni diákoknak.
-Hát igen!Ez Nagy-Britannia.-válaszolt neki szerelmem.
-Hallottam a híres tanítási módszerükről ami személy szerint nekem túl drasztikus.
-Szerintem megszokható,ha az ember igazán szereti azt csinálni amiben jó.-szálltam be én is beszélgetésbe.

Ezután az edzést elkezdtük és egész jól ment.A végén az edző közölte,hogy nekem egy hét múlva meccsem lesz és arra fog felkészíteni elsőleg,így Robnak nem kell majd ennyire korán jönnie.
Végezbe a dolgainkkal ő megvárt és együtt mentünk vissza a kocsihoz.Kinyitotta nekem az ajtót,majd szótlanul ismét indított.
-Nem baj ha most elmegyünk vacsorázni?Már nagyon éhes vagyok!
-Nem egyáltalán nem probléma.-válaszoltam neki.Behajtott egy mekinek az autós standjához és kért ki kaját.Míg vártunk a vacsoránkra nem bírtam magammal és kiböktem:
-Otthon eszünk?
-Öm…igen.Fáradt vagyok most ahhoz,hogy vacsorázni vigyelek.-na ez szíven ütött.Fáradt???Baszki én is.Mégsem csinálom azt ,hogy inkább elmegyek haza enni.
-Oké.-egyszerűen nincs energiám vele kiabálni.Tényleg ilyen lenne Rob?Látszik,hogy tényleg nem tudok róla semmit.Ez így unalmas.Azt hittem sosem mondom et róla,de Rob te egy unalmas fószer vagy.Jelenleg biztosan.
Kifizette a kajánkat és már mentünk is.Ugyanúgy illedelmes volt mint mindig,csak most inkább mondanám furcsának.
A lakásba érve azonnal a konyhába vezette az útja.Követtem őt odáig és lehuppantam az egyik bárszékre vele szembe.Rob elém tett egy poharat,majd maga elé is és az üdítőket beleöntötte.Még a vacsinkat is kivette és elém pakolta.
-Rob erre nincs szügség jó?Magam is kitudom szolgálni!-nem válaszolt csak leüllt és enni kezdett.Mintha kicsit zavarban lenne.Annyira nem foglalkoztam vel,inkább elkezdtem enni én is.
Mikor befejeztük a kajálást elment fürödni,én meg megpróbáltam megágyazni.Sikerült is,majd miután nem tudtam magammal mit kezdeni kimentem a nappaliba.Pont mikor kapcsoltam volna be a tévét,megcsörrent a mobilom.Jobban mondva Robé.
Megnéztem ki keresi.Az anyukája volt az.Gondolkodtam,hogy felvegyem ne???De aztán mégis megtettem.
-Jó estét hölgyem!Robert éppen zuhanyozik ezért nem tudott a telefonhoz jönni.Megmondjam neki,hogy hívja vissza önt miután kijött? –zúdítottam rá mindent.
-Szia kislány!Öm….Kristen?
-Igen!Tudom illetlenség más telefonjához nyúlni,csak gondoltam szólok mielött aggódna.
-Nyugalom.Na jó!Rob mit mesélt?
-Hát az igazat megvalva annyit,hogy ön engem nem nagyon kedvel,mert John lánya vagyok.Meg az édesapja sem kedvel igazán.
-A fiam túlságosan is dramatizál tolgokat.Én nem utállak oké??
-Tényleg?Ez jó hír.
-Az már más helyzet,hogy éppenséggel sem kedvellek.Azért,mert fiatal vagy..Én is fiatal koromban mentem férjhez és megbántam.Túl korai volt.
-Értem….-még beszéltünk egy csomó ideig.Annyira elment az idő,hogy csak annyit érzékeltem,hogy Rob mögöttem állt egy szál törölközőbe csavarva és kérdőn tekint árm.
UPHSZ.AZT HISZEM LEBUKTAM. 

1 megjegyzés: