23.Fejezet

Kristen mesél:

Olyan jól ébredtem a reggel.Méghozzá Rob jóvoltából.Már fel volt öltözve amit furáltam is.Miért van ruhában?Talán megbánta amit tegnap tettünk?Vagy rosszabb.Elmegy?Nem.Azt nem teheti a föld másik felén vagyunk.

-Jó reggelt!Mi lenne ha elmennénk Vacsorázni?-tette fel a millós kérdést,amitől nekem egy kilóval könnyebb lett az életem.

-Persze.Csak felöltöznék ha nem gond.-néztem rá kicsit pironkodva.Lehet,hogy 18 éves vagyok,de még kicsit szégyenlős.

-Oké.-leüllt az ágy végébe és bámult rám.

-Ugye nem gondolod,hogy végig nézed amíg felöltözöm?

-Dehogy nem cica.

-Rob.Kérlek,megtennéd,hogy…-befejezni már nem tudtam a mondatot,mert közelebb jött és megcsókolt.Ez nem lágy csók volt,hanem vággyal teli.Mikor elváltunk levegőhiány miatt,megszólalt.

-Pár órája még nem voltál ilyen szemérmes…-majd újra ajkaimra tapadt.Én elfeküdtem az ágyon,mire ő fölémgördült.A csípőmnél fogva húzott magához közelebb.Éreztem ahogy próbálja visszafogni magát.De ugyan miért is próbálja?

Olyan furcsa volt ahogy az ő ruhás teste hozzáfeszül az én mesztelen testemhez.

A takarót lerugtam magamról és azonnal a dereka köré kulcsoltam a lábaim.Ezzel is még közelebb húzva magamhoz.Teljesen ellepte az agyamat a kéj.

De Rob egy pár perc elteltével viszont elvált az ajkaimtól.

-Vacsora…emlékszel?-mondta zihálva.Én csalódottan felnyögtem,de igaza volt.

-Igen.Vacsora…

Felkelt és kiment a szobából.Én gyorsan felöltöztem és már indulásra készen álltam a konyhában.

-Mehetünk?-jött hozzám és kaptam pluszba egy puszit a homlokomra.

-Igen.-Megfogtam a kezét és úgy indultunk meg a belvárosban.Ugyais a szállásunk csak pár utcával arrébb volt.

Egy kis nyitott étterembe mentünk.Leüllünk kint,majd vártuk,hogy jöjjön a pincér felvenni a rendelést.

-És hogy érzed magad?Tudod,meg kéne beszélnünk néhány dolgot!-kezdett bele Rob.Teljesen igaza volt.Le kéne zárnom ezt a Tom ügyet.Talán ha vele jönnék inkább össze,akkor sokkal jobban járnék.

-Tudom….Még minig áll az ajánlatod?-miközben feltettem a kérdést,úgy összehúztam magam,míg eddig sosem.

-Milyen ajánlat?...Amit apukádnak mondtam arra gondolsz?

-I…igen.

-Hát mivel suliba járok,nagyon úgy tűnik.-mosolygott rám.Az asztalon tartott kezemet megfogta,majd ránéztem.Ez a pillanat annyira romantikusnak tűnt.Akartam,hogy több ilyen legyen.De nem csak ezt.Robot is.Az egész lényét.Már csak rákéne vezetnem erre a dologra.

-Rob…-közben megjött a pincér.Felvette a rendelésünket,majd elslisszolt.

Nem is beszéltünk most többet.Inkább csendben eszegettük a vacsoránkat.

Már sötét volt.A kiszolgáló már kihozta a desszertünket,de most kivételesen megszólaltam.És én kezdeményezte.

-Rob…nagyon remélem,hogy azért ez a dolog nem rontja el az itt töltött időnket.Én komolyan nem azért vagyok itt,hogy a kettőnk kapcsolatát vesézzük ki.

-Igazad van.Nem azért.De legalább tisztáznunk kéne egy pár dolgot…Ott van az a medencés dolog is.Én komolyan nem azért mondtam azt amit,hogy hibának érezd.De te úgy vetted le.

-Hibának?Már bocs,de nem én mondtam,hogy óriási hiba volt.Elrontotta a baátságunkat…Én komolyan nem vártam tőled semmmit.Csak egy kis együttérzést.Boldogságot,hogy eszer az életben valaki olyannal lehettem akit…akit…a…akit…-kifújtam hangosan a levőt,és kinyögtem-szeretek.-Rob olyan érdekesen nézett rám,mintha élete legnagyobb ajándékát kapta volna meg.

-Szeretsz.Én is szeretlek Kris.De tény,hogy hülyén intéztem a dolgainkat.-nagyot sóhajtott.Ezután már nem beszélgettünk.Csendben elfogyasztottuk a desszertünket,majd fizettünk.Vagyis Rob fizetett.Haza még nem mentünk,csak sétáltunk még egy kicsit.Annyira érdekes volt vele sétálgatni.Időközben elfelejtkeztünk a kis gondunkról és elkezdtünk tök másról beszélni.

Már éjjel 11 is elmúlt,mikor felvetettem,hogy haza kéne már menni.Megértően bólintott egyett,majd visszsétáltunk.

Én még gyorsan lezuhanyoztam,majd a pizsimbe bújtam.Rob is eként cselekedett,majd ő is bebújt mellém az ágyba.

Annyira frusztrált volt megint köztünk a levegő. Én baloldalt feküdtem,neki háttal és ő meg a jobb oldalon nekem háttal.

Csak egy baj volt.Egy takaró volt,és kicsit fáztam így.Szerencsétlenségemre Robnak feltűnt,hogy nincs minden rendben így közelebb csúszott hozzám.Megkocogtatta vállam,majd megfordultam,hogy láthassam az arcát.

-Fázol?Mert ha igen akkor gyere közelebb.

-Igen,fázom.Köszönöm Rob.-közelebb mentem hozzá és odabújtam a mellkasához.Csakúgy sütött belőle a melegség.Annyira megnyugtatott.Hátára fordult és húzott magával.Kezei a csípőmön pihent,míg az enyémek a nyaka köré csavarodtak.A fejemet ráhajtottam pontosan a szíve fölé,hallottam hogyan ver neki.Egyre gyorsabb lett.Nem is értettem miért,míg megnem éreztem a kezeit,amint megmozdulnak.

Becsúsztak a pizsomafelsőm alá és ott simogatta a hátam.Beleborzongtam az érzésbe amit kiváltott belőlem.

Én elkezdtem a nyakát behinteni csókokkal,hogy viszonozzam kedvességét.

-Jó éjszakát.-lehelte még halkan,mert már kissé félálomban voltam.

-Jó éjt!-ami már csak suttogásnak tűnt.

És elrepültem az álmok színes tengere felé.