4.Fejezet

Nagyon nem örült annak,hogy utána rohangálok.És ezt honnan tudtam?Hát az arckifejezéséből.Miért nem járhatok az edzésre?Ez kibírhatatlan.

-Miért?!

-Mert én azt mondtam.És örülnék ha nem szorongatnád a kezemet.-tökre lekezelő volt.Lehet,hogy tisztában van a pézügyi kereteimmel?

-Jó.-elengedtem ugyan,de még mindig egy normális válaszra válok.És nem elégszem meg ennyivel.

-Azért nem,mert túl jó vagy.Akik ide járnak,ők mind kezdők.Te meg nem.

-Igazán?akkor mit ajánlasz?

-Talán be kéne regisztrálnod egy tenisz egyesülethez.Mint például én,és ez úttal kicsit komolyabban kéne venned ezt a sportot.-micsoda?Keményen edzeni?minden nap?nem tetszik ez nekem.És mi lesz a délutáni munkámmal?nem.Én biztos nem.

-És te is be vagy regisztrálva oda?

-Igen.Csak most nem versenyzek.Majd csak jövőre.-de jó.Akkor gyoran elkérem a címet és regisztrálnék is.Sajnos a munkával nem tudom mit kezdjek.Lehet,hogy le mondok róla.Várjunk!Én most minek mondanék le olyanról amit akarok?Először is mit akarok én a tenisztől?Hiszen pont ezért hagytam abba.Mert meguntam az örörkös edzéseket.

De viszont itt van ez az adonisz,ami most éppen tök hülyének néz,mert már vagy 5 perce csak állok és bámulom.

-Ő…izé.A címet ide tudod adni?

-Persze.

Miután lerendeztük ez a dolgot,már rohantam is az egyesülethez.Ha ezt anya meghallja,hogy újra kezdem,akkor ki fog ugrani a bőréből.

Bár meg lehet,hogy ha nem hagyom abba,akkor most már gazdagabb lehetnék,mint most.

Lehet,hogy abba kéne hagynom a sulit is.Tanulni és egész nap edzeni,nem egyszerű.És lehet,hogy addig kéne ütni a vasat míg fiatal vagyok.Ja!Ez lesz.Vagy átiratkozom estire.Bár igazság szerint sosem szerettem suliba járni.Régebben is rengeteget lógtam,mert inkább elmentem tenisz edzére.Természetesen ebből az ősök semmit sem tudtak meg.Még.

Mikor haza értem,szerencsémre mind a ketten otthon voltak.

-Anya,apa!Beszélni szeretnék veletek.-leülltem a konyhába.Ők is jöttek és várták a szövegem kezdetetét.

-Az a helyzet,hogy abba hagyom a sulit.

-Hogy mi?Azt már nem kislányom.Mi ütött beléd?most kezdted és máris feladod?Egy napig voltál bent!-teljesen kiakadt apa.

-Nem ez a probléma.Ma…ma…ma elmentem egy edzésre.

-Hova mentél?-anya teljesen ledöbbent.Meg apu is.

-Elmentem egy sulis tenisz edzésre,gondoltam jó kis stressz levezető lesz.De nem.Ma komolyan elgondolkodtam az egész életemen.Gyakolatilag semmit sem csináltam kitartóan,csakis a teniszt.Lehet,hogy újra kéne kezdenem.Előről.

-Megismert az edző?

-Hát mondhatnánk barátkozásnak?Mert az edző maga Robert Pattinson.

-Na ne!-anya teljesen begőzölt.-Ez komoly?Ő profi játékos.

-Na ez az.Ő nem akart berakni az edzés programjába,azzal az indokkal,hogy nekem nincs rá szügségem.burkoltan kijelentette,hogy túl jó vagyok.Amit meg is értek.Úgyhogy ő azt tanácsolta,hogy regisztráljak egy egyesülethez.Megis tettem,és holnap reggel edzésre kell mennem.A sulit abba hagyom.Nem is akarok ügyvéd lenni,nem is szeretek tanulni.Ennyi!

Apáék meg csak néztek és szerették volna felfogni amit most így a nyakukba zúdítottam.

-És milyen ez az egyesület?Tudod kicsim,hogy ilyen téren nagyon körültekintőek vagyunk!-apa agyában felvillant az a bizonyos piros csengő,hogy a drágalátos kislányát nem taníthatja akárki.

-Hát ez egy nem akármilyen egyesület.Az egyesült királyságé és az ő mezükben fogom képviselni,majd az országot.

-Hogy mi?Bekerültél a válogatottba?Azt hogyan?

-Hát úgy,hogy szépen elmondtam nekik,hogy Mr.Pattinson ajánlott,meg lekellett játszanom egy pár meccset és az meggyőzte őket.Na de én most megyek aludni.holnap korán kelek.-már mentem fel a lépcsőn,mikor anya utánam kiálltott.

-Kicsim?Reggel mielőtt elmész,előszednéd nekem a régi ruháidat?Kimosnám őket.Ja meg a többi tenisz cuccodat is.Köszi!Jó éjt!

Tök happy-n érzem magam.Újra kezdek mindent.

Reggel viszonylag frissen ébredtem.Gyorsan lezuhanyoztam és belebújtam a ruháma.Előszedtem a régi cuccai,lementem reggelizni,majd ruhantam az utamra.

Időben beértem.Elindultam az öltözőbe és átöltöztem.Bementem a torna csarnokba és már egy páran ott lézengtem.

Odaálltam egy csaj mellé aki szimpinek tűnt és elkezdtünk beszélgetni.

-És te honnan jöttél?-kárdeztem.

-Ausztrália.Te?

-Amerika.Kicsit hideg van erre nem gondood?

-De.De.Majd megszokjuk.Kicsit fura mondjuk az örökös napsütés mellett.

-Ja.Egyetértek.Mióta vagy itt?

-Hát egy olyan fél éve?De még mindig nehezen szokom.

-Kérdezhetek valamit?Ilyenkor szokott járni be Robert is?

-Oh…Hát nem igazán.Ő később jár edzeni.Ő megteheti.Olyan sexy és tökéletes.Bár kezdhetnék vele.Azt mondják,hogy a szőkék az esetei.sose lehet tudni,mikor gerjed be a feketékre,mint én vagy a barnákra,mint te.

-Jól beszélsz.Azt hiszem mi nagyon jóban leszünk.-és ebben a pillanatban lépett be az edző.Elsőre 10 kör bemelegítés volt,majd erősítés.De leginkább lábra és karra ment.Ez tök jó.Teljesen más mint Amerikában.Lehet,hogy nem hiába a britek szinte a legjobb teniszezők.Nem csak jó képeűek,de még kiváló sportolók.Mért nem jöttem én előbb.

A második körben ütögetés ment a falon.Már vagy 4 órája ezt csinálom,de egyre jobban élvezem.Hát a kezemről nem ez mondható el.

Egyszer csak nem tudtam visszaütni a labdát és valakit eltalált.Hátra néztem és ott volt ő.ott állt és vakargatta a fejét.Odarohantam és…

-Ezer bocs.Nem akartam.

-Semmi baj.Csak legközelebb figyelj jobban.Amúgy te még itt vagy?Már dél van.

-Hát én is elmondhatnám rólad.Te is itt vagy még?-olyan cukin beszél. És annyira dögös ebben a ruhában.

-Már nem sokáig.Mindjárt kilyukad a gyomrom…Amúgy az ütőt rosszul fogod.

-Tessék?Te néztél engem?

-Nem…Na,jó csak egy kicsit.Ha elfordítanád egy olyan 90 fokot akkor talán nem szakadna le a karod 4 óra edzés után.-várjuk csak ezt honnan tudja?

-honnan tudod,hogy 4-5 órája itt vagyok?-na most lebukott.Talán én is tetszem neki?Áááá…az lehetetlen.Bár ki tudja.Sokan mondták már,hogy milyen szép vagyok.Állísd le magad Kris.

-Én már itt vagyok 4 órája.Utánad értem be nem sokkal.-a francba.Pedig már kezdtem azt hinni,hogy keresett vagy valami.De nem.Miért élem bele magam mindenbe?Na ezért nem volt sohasem barátom.

-Na én megyek.szia!- visszaindultam ,mert már nagyon éhes voltam.A labdát beraktam a szoknyám zsebébe és elindultam.Már az ajtóban jártam,mikor Rob kiabált utánam.

-Kristen nem lenne kedved ma velem ebédelni?-közben már odaért hozám.

-Hát de.Úgy is kajálni indultam.-mad elindultunk együtt.Itt a közelben volt egy kis csinos étterem.Nem öltöztem át,mert Rob elmondása szerint itt sokszor fordulnak meg a teniszezők melegítőben és otthoni ruhában.Csak egy kis kabátot vettem föl,mert mégis csak Londonban vagyunk.Persze Mr.mindenjóláll nem vett felsemmit.

Mikor odaértünk,egy két személyes asztalt kért.Nem,nem értem félre.Nem gondolok ebbe bele se semmit.Csak egy baráti ebéd.

De istenem annyira jól néz ki,hogy az már bűn.

Olyan jót beszélgettünk.De egy idő után,pontosabban 10 perc múlva beállt a kínos csönd.

-És a családod?Angolok vagytok?-kérdezett rá a semmiből.

-Nem nem vagyunk azok.Amerikáből költözünk ide úgy egy hónapja.És a te családod?Ti angolok vagytok nem?

-Igen.Az vagyok.Bár nem annyira a pénzes fajta,mint a tied.

-Ezt hogy érted?Hogy anyagias vagyok?

-Nem.Dehogy.Csak az én családom is arisztokrata család,de nem olyan magas beosztású,mint a died.

-Értem.Apád?!

-Igen.Apa dolgozik a külügynél.

-Tényleg?Az én apám,meg a belügynél van.Ez tök jó,hogy szinte ugyanazzal foglalkoznak.Mármint ugyanaz az épület és szak izé …érted.-ezen jót nevetett,majd réis kérdeztem mi olyan vicces ezen.

-Csak látszik,hogy gyerek vagy még.

-Ch…kikérem magamnak.Én 18 vagyok.Mért?te sem tűnsz olyan hű de idősnek.-bár elnézném 25-nek is.

-22 vagyok.kislány,4 év az 4 év.Gyerek vagy még.-én gyerek?Hadjuk.Inkább témát váltottam,ő is elfelejtette az iménti kis incidenst.tök jól esett az ebéd is,utána visszamentünk és folytattuk az edzést,mintha nem is ismernénk egymást.

Ezt a napot is egy remek napnak könyveltem el magamban.