13.Fejezet

John mesél:

A tárgyalásom után még mindig a kislányom balütése járt a fejemben.Hogy lehetett ilyen felelőtlen?Egyszerűen hallatlan.Lehet,hogy most egy kicsit túl elnéző voltam vele?

Meg itt van a házasság dolog is.

Sturridge fiával még nem is találkoztam.Mondjuk ma estére meg is van beszélve egy vacsora.De ha már itt vagyunk akkor lehet beszélek Pattinsonnal is.Jöjjenek át ők is.Az ő fiával sem találkoztam még személyesen.

Megyek,mag is keresem őt.

-Hello!

-Ma ráérsz?-tértem a tárgyra.

-Igen.Miért?

-Nem akarok a családoddal átugorni egy vacsorára?

-Ez nem kérdés.Olyan régen voltam nálatok vendégségben.Hányra menjünk?

-Egy olyan 8 körül.Akkor szólok a lányomnak,meg a fiamnak is,hogy készüljenek.Nem szeretik a meglepiket.-majd elköszöntem és mehettem dolgozni.

Kristen mesél:

-Te úr isten.A szívbajt hozod rám.-megfordultam és a nyaka köré csavartam a kezeim.

-Beszélnünk kell!Amint ezt már mondtam.-mi van?Miről?valami itt nem kóser.Nincs egyáltalán jó kedvében.Mi lelte?

-Miről?

-Kettőnkről.

-Értem…és mit vársz…mit mondjak?

-Hát nem is tudom.Tőled nem sokat.

-Ezt mégis,hogy értsem?

-Meg kellett volna beszélnünk már az elején,hogy mi a csuda is van közöttünk.De nem.Hülye voltam aláírom.Nem kellett volna lefeküdnünk.-amint kimondta az utolsó mondatot én elengedtem és hátrébb úsztam.Nem akar engem.Pedig azt mondta,hogy szeret.Akart engem.Az éjjel még igen.

 Hát persze.Egy éjszakára jó voltam.Hogy lehettem ilyen hülye?Nem szeret és kész.Most mi a jó nyavaját csináljak?

Utálom.Megvetem.Ez…ez…ez undorító.

Egy perc néma halgatás után megszólaltam.

-Értem.Akkor minek vagy itt?Menj…el.-ránéztem de semmi reakció.-addig amíg szépen mondom.Húzz el.-próbáltam a könnyeimet visszatartani,de nem nagy sikerrel.

Én szerettem,vagy szeretem.Erre idejön és elront mindent.

Bár csak nem ismerném.Bár Londonba sem költöztem volna.

-Kristen,kérlek beszéljük meg.

-Mégis mit?Hogy keféltünk és ennyi volt?Vagy talán azt,hogy meghúztál egy 18 éves tinit?Igen.Igazad volt.Gyerek vagyok.Hozzád biztosan.-teljesen kiakadtam.Mégis,hogy képzeli?Hogy csak idejön és közli,bocs szivi de ennyi volt.Egy kósza kis numerára elég voltál.

Tudtam,hogy nem kellett volna csak úgy széttennem neki a lábam.Legszivesebben odamennékk és jól behúznák neki egyett.-Ha lehetne Robert most elmennél?Kérlek.-bólintott egyett,majd kiúszott a medence széléhez és kiszállt.Megtörölközött,felöltözött és elment.Én is kiszálltam és felöltöztem.Hát ezt a napot sem így képszeltem el.

Lefeküdtem az ágyra,majd csak bámultam a plafont.

Annyira fáj,de nagyon.Egész délután csak törtem a fejem,hogy mit kezdjek magammal.

De annyira levoltam törve,hogy már csakis a fájdalom járt a fejembe.

Csak sírtam,sírtam,sírtam.Egyfolytában az az éjszaka járt a fejemben.Az érintései,simogatásai,csókjai,mámoros szavai,de az érzésre,hogy most is akár itt lehet velem,megint elkapott az a rossz érzés.Nem is.Inkább olyan mintha kitéptek volna valamit belőled.

Hiányzik.De bem volt bennem elég erő,hogy felhívjam.Most komolyan.Minek hívnám fel?

Nem akar engem.Lenéz.Megvet.De megnyugodhat én is megvetem őt.

Estefelé hazért anya és apa is.Apa beszélni szeretett volna nekem valamiről és én késséggel meg is hallgattam.

-Kicsim.Ma két igen gazdag család jön hozzánk vendégségbe.Arra kérnélek,hogy légy illemtudó és viselkedj jól.Két munkatársam az,és hozzák a gyerekeiket is.Mr.Sturridge igen befolyásos ember és a fia is igen jeles az egyetemen.tudod ugyanoda jár ahova Cameron is.És ha már itt vagyunk,Cam ma hazajön.Kérlek ne veszekedjetek.

-Ö…Cam haza jön?Az tök jó.-végre valami ami nem sirat meg.-És ez a család nagyon unalmasak?-apa erre elnevette magát.

-Nem.Van egy fiúk.Tomnak hívják.Remélem kedves leszel vele.

-Ugye most nem kerítőt próbálsz játszani?

-Természetesen nem.

-És a másik familia?

-Ők nem annyira fényűzőek,de ők nekik is van mit a tejbe aprítani.Tudod Tom családja ír család,úgyhogy velük légy nagyon figyelmes.-hát persze hogy kerítőt játszik mi mást tenne.

Már este 7 óra volt.Itt állok a szekrényem előtt és nem tudom mit vegyek fel.

Végül egy térdig érő sötétkék,spagettipántos ruhára esett a választásom.Gyoran fekaptam,majd egy kis sminket tettem magamra és már kész is voltam.

Már csak a hajammal kell valamit kezdeni.

20:00

Hallottam amint csöngetnek.Kicsit ideges voltam.Apám szerint egy igen gazdag család jön vendégségbe.Elmondása alapján arra tippelnék,hogy írek.De akkor mit keresnek Londonban?
Na de nem is ez a lényeg.
Most itt állok a szoba közepén egy estélyiben.Nem is értem néha saját magam.
Kivagyok készülve.
Egész nap csak Rob jár a fejembe.Nem tudok koncentrálni.Igazság szerint nem is érdekel,hogy ezúttal milyen fiúnak akar engem bemutatni.Nekem csakis Rob kell.
De neki sajnos csak egy múló ábránd vagyok,akit kénye kedve szerint rakhat zsebre vagy akár vehet elő.Na ebből nem fog enni.
Egy perc levitálás után viszont elindultam.Már olyan mértékben izgultam,hogy a kezeimet tördeltem.De mikor beléptem a tárgylóba,hirtelen elvágtak nálam mindent.

Egy fiú nézett bele a szemeimbe.Egy fekete farmer és egy ing volt rajta.Bár csak az alja látszott ki,mert felette volt egy szürke garbó.Nagyon sexyvé tette.

A haja viszont észveszejtő volt.Mondjuk majdnem fekete volt,mégis volt a kisugárzásaában valami,ami magával ragadott.És az a mosoly!!!

Istenem.Azt hiszem szerelmes vagyok…

 Az az arc!Olyan simának tűnik.A szemei meg egyszerűen bomlasztóak.Tengerkék szemek.

Megpróbáltam összeszedni magam és odamentem hozzá.

-Szia!Te biztosan Kristen vagy.Már annyit hallottam rólad.-halványan elmosolyodott,majd kezet nyújtott.

-Hello!Tényleg?Jó hallani…-ekkor apámra néztem aki úgy nézett vissza rám,mint aki ártatlan az ügyben.

-Jaj!Kristen…nem apád volt.Cameronnal eléggé jóban vagyunk.Tudod álmában sokat beszél.-én erre csak jókat bólogattam.Mikor elengedtem a kezét olyat éreztem amit eddig sosem.Ezt a fiút megakarom közelebbről ismerni.

Utána elfordultam tőle.Megismerhettem a szüleit akik nagyon szimpatikusak voltak.Most érzem előszőr,hogy van egy fiú akit még az én szüleim is kedvelnek.

Pár perc últán viszon drága bátyám is befutott.

Ahogy ígértem apámnak kedves voltam.De még nem ülhettünk le enni,mert még a többiek nem jöttek meg.

Újra hallottam a csengőt és már megint kezdtem egy kicsit idegessé válni.

Tom odajött hozzám és nyugatólag elkezdte a karomat cirógatni.Annyira megnyugtatott vele.De mikor megjöttek a többiek Tom azonnal egy sráchoz rohant.

-Haver!Rég láttalak.

-Én is Tom.-majd mikor szét váltak,azt hittem helyben agyvérzést kapok.Ugye ezt most anya se meg apa se gondolta komolyan,hogy Pattinsonékat hívja meg vacsorára.Nem is szeretik őket.Akkor meg…

Kris ruhája:

 

Tom ruhája: