7.Fejezet

-Ő…-nem.Nem engedhetem be.Mi az már!Ma csak úgy lesmárol,most meg beakar pofátlankodni a lakásomba?Azért mégis csak elég fiatal vagyok.

-Egyedül vagy itthon?

-Öm…igen.Miért?

-Tényleg csak egy pár perc lenne az egész…és Kirs?-oké most megnyugodtam egy picit,de nem lehetek eléggé óvatos.-Nyugi nem foglak megerőszakolni.Nem vagyok AZ a fajta.

-Hát tény,hogy félreismertelek. De ha tényleg csak pár perc akkor…menjünk.

Kiszáltunk a kocsiból,majd elindultunk a ház felé.Míg beértünk csönd telepedett kettőnk közé.Mikor beléptünk,akkor viszont felé fordultam.

-Menjünk a konyhába.Ott kényelmesebb.Amúgy meg már nagyon éhes is vagyok.-Leültettem egy bárszékre,majd kerestem valami kaját a hűtőben.Egy melegszendvics mellett döntöttem.Gyorsan elkészítettem és odaülltem vele szemben,miközben vártam,hogy belekezdjen.

-Kérsz valamit inni?-hogy lehetek ilyen bunkó?meg se kínálom semmivel?

-De-Köszönöm egy kis üdítő jól esne.-Hip-hop öntöttem ki neki colát és vissz is helyezkedtem.És vártam.Már 3 perce csak ülltünk és még mindig halgatott.

-Na jó.Azért jöttél most be,hogy itt üljünk és nézzük egymást?

-Nem…Figyelj Kris…én sajnálom.

-Sajnálhatod is.És mi volt az a szöveg,hogy „én nem hiszek a lány-fiú barátságban”?Mert nem igazán tiszta a dolog.Vagy csak lehet,hogy én vagyok ehhez túl gyerekes?-egy kis fintort ejtett mikor a saját szavaival éltem vissza.De hát ha egyszer ezt gondolja rólam.

-Öhm…khm… mert így van.Én nem hiszek abban,hogy egy lány és egy fiú között létrejöhet tiszta barátság,mindenféle hátsószándék nélkül.

-Hátsó szándék?Én nem készültem semmi ilyesmire.Különben is egy lány és egy fiú igenis lehetnek barátok.Nem értem mit fújsz fel ezen.

-Na jó.Elég!-itt egy kicsit megemelte a hangját.-Akkor konkretizáljunk,és ne játszuk el alanyokkal.Kristen mi sosem leszünk barátok!Csak barátok.-micsoda?Most szakítani akar vagyis véget vet ennek?Azt nem lehet.Csak így nem engedem el.

-Hogy mi?Te hallod magad?

-Nem kell a mellébeszélés.És ne nézz így rám…zavar.- tökély.tuti,hogy tudja…tudja,hogy szeretem.Úr isten!És most elakar taszítani.Hirtelen ez a beszélgetés teljesen más fordulatot vett.Nyugi Kris,nem sírhatod el magad.Nem.Nem lehet.Szedd össze magad.

-Oké.-elis néztem másfele ,mert ha néznék attól félek elsírom magam.-Honnan…-ezt már csak suttogni mertem.

-A vágy.-a francba.Kellett megcsókolnia.Most miért játszik?Vagy minden lánnyal ezt csinálja?-Tudod eddig csak velem egy korú lányokkal jártam.És idősebbekkel.-most ezt mért mondja?Teljesen kikészít.-Nem az esetem a tini.-ekkor ránéztem és igen hűvösen nézett rám.Ennél cinkesebb helyzetbe már nem kerülhetnék.

 -Jó.Holnap átrakatom az edzésem…Hogy ne legyek kelemetlen személy a számodra az összesen 18 évemmel.Sajnálom,hogy csak egy tinédzser vagyok.Sajnálom,hogy ismerlek.És legfőképpen életem egyik nagy hibája volt,hogy aznap elmentem az edzésre Pattinson.-a végét már üvöltöttem.Annyira fájt ahogyan rólam beszélt.Egyszerűen nem tudom elhinni.Én csak jó barátja akarok lenni,nem a házi cicája.

-Nem.Nem kell,hogy áttedd.És ne beszélj ilyeneket.

-Akkor te se kezelj úgy mint egy gyereket.Érdekes ma délután jó lettem volna,így gyerekként is.-teljesen kikészültem.Ennél furább már nem is lehet ez a beszélgetés közöttünk.

-Sose kezeltelek aként.Fiatal vagy az tény.Hozzám,túl fiatal.De jobb lesz ha csak köszönő viszonyban maradunk.Sajnálom.-azzal felállt és elindult kifele.A nappaliban megállt,hogy beérjem.Már vette is fel a kabátját.Még utoljára visszafordult,rámosolygott és…

-Akkor holnap.

-Igen holnap.-gondoltam ennél jobb már nem lehet.

-Öhm…-tett egy tétova lépést felém,én automatikusan léptem hátra vele szinkronba.Addig-addig játszottuk ezt,míg én falnak nem ütköztem.Vagyis lépcsőnek.Megbillentem és ráültem a lépcső 4-5. fokára.

Rob pedig letérdelt a második lépcsőfokra és fölém hajolt.

-Te tényleg nem értesz semmit!De nem baj…elég ha én akarom.-mi?Mit akar?Na ne!Túl közel van.Mindjárt szétfolyok.

Olyan közel volt már az arca,hogy éreztem a leheletét az ajkaimon.Egy másodperc múlva viszont már ajkai az enyémeken voltak.Nagyon-nagyon lágyan érintették az ajkaink egymásét.Mintha porcelánból lennék.

Ahogy teltek a pecek a csók úgy vált fokozatosan vadabbá.Majd Rob egy pillanat alatt vált el tőlem.Amikor megéreztem,hogy mozdulni próbál a szemeim kipattantak és még elcsíptem azt a látványt,mikor nyelveink elválnak.Megmondom izgató látvány volt.Kiváncsi lennék,hogy nem csak jól csókol-e.

Nagyon megdöbbentem,mikor még mindig itt volt.Azt hittem elmenni készül,de nem.Csak nézett engem.

-Mi az?-rákérdeztem,mert a szemei fura mód csillogtak.

-Mond meg te!Várom…

-Mit?

-Mikor már nem bírod tovább és lekeversz egyet.Mert lassan már a saját érzelmeimen nem igazodom ki,és ezzel a tieidet is összekuszálom.-majd hirtelenjében elkezdte csókokkal behinteni a nyakam és a vállam.Már mint csak azt a részét ami kilátszódott a ruha alól.Én tétován a kezeimet a tarkójára tettem,ezzel is közelebb húzva magamhoz.Ahogyan csókolta a nyakam és enyhén szivogatta ,néha sóhajok szakadtak fel a melleim közül.

Éreztem,hogy kezdi egyre szaggatottam venni a levegőt,mikor már nem csak csókolgatta,hanem nyelvét is beavatta eme műveletbe.

Kezei viszont egy igen nem illendő helyre vándoroltak.A fenekemet időnként megszorította és magához húzta.

Ekkor fogta magát és felállt velem az ölében és elindult célirányosan az emeletre.

Tudtam mire készül,és én is teljesen felizgultam.Csak az a miért akkor is ott volt.Mikor felért megállt.Rámnézett,de mielőtt megszólalt volna,mutattam az utat.Olyan nagy hévvel rontottunk be a szobába,azt hittem kitörik a helyéről.Hát igen.Ő egy igazi férfi.Aki ma éjszakára csakis az enyém lesz.

Érdekes volt,hogy körbe se nézett csakis a nagy franciaágy kötötte le a figyelmét a szobám közepén.Tétován áltam meg az ágy mellett mikor lerakott,majd ő az ablakhoz siett és elhúzta a függönyt.

Nagyon feszélyezve éreztem magam.Csak ott toporogtam.Hát ha eddig nem nézett beszarinak akkor most biztosan.

-Nem gáz ha a lány…szo…szobája…-egyszerűen nem tudtam kinyögni.Az arcom már egy merő paradicsom lehetett.

-Dehogy.Cuki az ágyneműd.Eprek.-Hát igen.világoszöld ágynemű nagy piros eprekkel.Ez az én formám.Sosem növök fel.

-Ő…talán nem kéne…nálad…

-Jó itt is.Különben is már kiváncsi voltam a szobádra.Mennyire ő… hogy is fogalmazzak.Mennyire színes.De mivel sötét van nem látom…-mivel nem szóltam erre semmit,elindult felém.

Célirányosan becélozta az ágyamat és elfeketett rajta.Fölém tornyosult,majd csókjaival halmozott el én pedig…