9.Fejezet

Robert mesél:

Ahogyan mozogtam benne,az leírhatatlan élmény volt.Forró kis izmai ahogyan ráfeszültek merev férdiasságomra,szinte el se akartam hinni.Kezei ott simogattak ahol értek.

Bár tudtam,hogy ez a z első neki,mégsem bírtam magammal.egyre gyorsabban mozogtam benne.Nyögéseimet sem én sem Kris nem tudta visszatartani.Ahogyan éreztem,hogy kezd a csúcs felé közelíteni úgy lassítottam a tempón.Azt akartam,hogy nyújtsuk még a pillanatot.ez természetesen Krisnek nem tetszett,de hát én tudom mi kell neki.Én tapasztalt vagyok.Tudom,hogy a nők mire indulnak be.

Egyre-egyre lassabban mozdítottam a csípőm…

A végére már csak apró kis rezdüléseket tettem.Az arcáról csakis a színtiszta vágyat tudtam kiolvasni.Teljesen kikészítem.Nem csak testileg,hanem szellemileg is.

Miután már percekig csak néztük egymást ahogyan zihálunk,hirtelen olyan elemi reővel kezdtem el mozogni,hogy még az ágy is nyikorgott alattunk.Tökéletesen éreztem magam.

De Kris már kevésbé.A kéjes sikolyai egyszercsak átváltottak fájdalmassá.Kezdett kitisztulni a fejem,mire felfogtam,hogy túl korai ez még neki.Ilyen durván még nem jó.de ami ennél is kiakasztóbb volt,az az volt mikor éreztem,hogy elhúzódik.Fájdalmasan felsziszegett,mikor szétváltunk.Ekkor ébredtem rá,hogy a lepedő amit feküdtünk a csupa vér megint.De miért?

Na ne…Krisnek nem csak fájt,hanem fel is sértettem.

Kiszállt az ágyból és a fürdőbe indult.

Már vagy 15 perce bent volt,de képtelen voltam megmozdulni.most tuti megutált.Már ha eddig nem utált,most biztosan megtette.

Egy jó 10 perc útán kinyílt az ajtó,de már alig dereng valami,ugyanis már félálomban voltam.Meg oldalra is voltam fordulva.Így nem is láthattam az rcát amint megtekint.Nem éreztem,hogy befeküdt volna mellém.

Sajnos nem tette meg.Már csak az ajtó csapódását hallottam.Gondolhattam volna,hogy undorodik.

Egy olyan 45 perc önmarcangolás következtében fogtam magam és felkeltem.Felvettem a ruháimat,majd kimentem a szobából.elindultam le a konyhába.Ott kerestem egy papírt és tollat,maj elkezdtem írni:

„Sajnálom.Sajnálom,hogy ez nem jött össze.Talán jobb is így.Lehet,hogy nekünk nem kéne…

De jobb,hogy nem történt valami orbitális hiba amit megbántunk volna reggel.

Remélem azért köszönőviszonyban megmaradunk.

Tudod,talán valami több is lehetett volna,mit egy éjszaka,de ezek után már csak abban reménykedem,hogy erőt tudsz magadon venni és köszönsz az utcán ha találkozunk.Még egyszer nagyon sajnálom… L”

A kis levélkét felragasztottam a hűtőre és elindultam a bejárati ajtó felé.Már hajnali 1 volt mikor beültem a kocsiba.Gyorsan hazaindultam és bedöltem az ágyba.

Másnap délelőtt 11-kor ébredtem.Hát úgy néz ki,hogy ma csak délután esek be az edtésre.

Mikor összeszedtem magam elindultam.Úgy néztem ki mint a mosott szar.Remélem Krissel nem fogok találkozni.Most,ma nem tudnék a szemébe nézni.Ma kivételesen nem voltak sokan,de azért voltak.Az egyik sarokban ott fallabdázott egy lány.De mikor közelebb értem hozzá,a bemelegítés alkalmával,talán jobb lett volna ha nem erre futok.Kris volt az.Olyan szomorú volt.Olyan élettelen.Pont olyan mint én.

Mikor végeztem a bemelegítéssel az edzővel játszottam kivételesen.A meccs végén megkért,hogy menjek oda Krishez és játszunk most együtt,mert ráférne már egy méltó ellenfél.

Hát persze,hogy engem nézett ki.Miért ki mást!!!Erőt vettem magamon és odamentem hozzá.

-Szia!-a hangom hallatán megrezzent.Megértem őt.Most utál.Meg is érdemlem.

-Mondjad!-felém sem fordult,csak beszélt hozzám.Kicsit megbántott ezzel.De nem foglalkoztam vele.

-az edző szeretné,ha most játszanánk egy kicsit.-próbáltam semleges hangot megütni,kisebb nagyobb sikerrel.De ekkor felémfordult,majd…

-Persze.Menjünk.

-Oké.-mikor odaértünk a drága emberhez akit most a pokol bugyraiba kívántam,levezényelte a meccsünket.

Kris nagyon harcia volt.Mérges,dühös,vad.Alig tudtam kitérni a labdák elől.De én sem voltam rest viszoozni ezeket az erős ütéseket.A meccset én nyeretm mondjuk meg,de úgy láttam,hogy megnyugodott.a hálóhoz siettem,hogy kzet rázzak vele,de amit most tett az meglepett.

Kristen mesél:

Hihetetlen.Alig hiszem el,hogy egy félisten vette el a szüzességem.De ami utána következett az sokkon ért.Annyira heves volt amitől véletlenül felsértett.Fájt ugyan de haragudni nem tudtam rá.

Annyira új volt az egész,hogy hirtelen azt sem tudtam mit csináljak ezel.Gondoltam majd el múlik.És így is lett.Mondjuk egy jó bő fél órát voltam bent a fürdőben,de egy kicsit feldühített ami a szobában várt.Robert elaludt.Persze várható volt.Én csak egy csaj vagyok a sok közül.Biztosan sok lány megfordult már nála,az ágyában.

Inkább úgy döntöttem,hogy ma este a vendégszobában alszom.

Reggel mikor felébredtem már 10 óra is elmúlt.Gyorsan összekapkodtam magam és elindultam itthonról.A konyhában hagyott cetliből következtetve Rob már rég elmehetett.

Az edzésen csak délután láttam.De amikor odajött hozzám,egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni,amit műveltem vele.Csalódást okoztam neki.Biztosan.Biztos azért ilyen hűvös velem.

Mikor elvesztettem a meccset odarohant a hálóhoz,hogy kezetfogjunk.Gratulálni akart.Ez volt az első,hogy kedves.Az éjszaka óta.

De csak nem bírtam magammal.Bár ott lebegett a fejem felett az,hogy csak köszönőviszony,de nem bírtam…

Megfogta a kezem és én magamhoz rántottam.Ahogy csókoltam,csak állt.Nem mutatott semmiféle viszonzást.Tehát ennyi volt.Lemondott rólam.Igaza volt.Nem illünk össze.

Amikor elváltak az ajkaink én csak néztem őt.De hirtelen olyat tett amitől padlót fogtam.