12.Fejezet

Míg a kocsiban ülltem gyorsan felhívtam anyáékat,hogy ne aggódjanak értem.Kicsit idegesnek tűnt,miszerint apa kész idegroncs.Remélem nem lesz ebből nagy gubanc,hogy kimaradtam az éjjel.Bár ahogy ismerem az apám biztosan kiveri a balhét.

Mikor a taxis leparkolt a családi rezidencia előtt nagy levegőt vettem és kiszálltam.Benyitottam és máris az egyik szolgáló sietett elém.

Persze.Ilyenkor mindig eszembe jut,hogy nem akárki lánya vagyok.Egy igen gazdag családba születtem be.De ez valahogy mindig jó kedvvel töltött el.Megkapok mindent amit akarok,de sose leszek szabad.Eddig ez még fel sem tűnt.Talán mert így neveltek.Egy sznobnak.De ahogy elnéztem Robot,ő is hasonló környezetben nőhetett fel,mert ő sem barátkozik akárkikkel.Engem is tuti azért spécizett ki,mert tudja,hogy gazdag vagyok.

Ezt a gondolatot hamar elhessegetttem,míg a szobám felé tartottam.Viszont rájöttem valamire.

Ideje elköltözni.Hopsz!Még csak 18 éves vagyok.Mégis miből tartanám el magam?Erről hamar lettem.

Átöltöztem,majd szóltak,hogy apa látni szeretne.

-Kicsim,leüllnél?Valamit meg kéne beszélnünk!-eléggé kimért volt,és már ismertem annyira,hogy tudjam,na igen-most fog fiakadni.

Leülletem az egyik székre és vártam.-Tudod miről van szó?

-Hát van sejtésem.Gondolom az esti kimaradásomról lenne szó.

-Igen.Ebből nem csinálsz ám rendszert.

-Oké.Nem is szándékoztam.Igazság szerint nem ittam magam holt részegre és nem vergődtem egy árokban sem.-mondjuk az árkos rész nem így volt,de a részegedés annál inkább.-különben is az egyik lánynál aludtam.

-Rendben van.De legközelebb telefonálj haza ,ha nem töltöd itthon az éjszakát.A másik dolog amiről még akartam veled beszélni,pedig,hogy hallottam,hogy Pattinson is válogatott.Remélem nem kerülsz vele közelebbi kapcsolatba.-hát ha ő azt tudná,hogy milyen közel állunk,a gondolatba még bele is pirultam.De időben rendeztem az arcomat így nem vette észre a magánakciómat.

-Hát nem tudom apa mire akarsz kilyukadni,de Robbal csak baráti kapcsolat van köztünk.Miért?

-Mert a Pattinson család is eléggé vagyonos,de nem eléggé.A fiuk még csak 22 éves.Pont hozzád való.És agglegény.Te is még hajadon lány vagy.Előfordulhat,hogy a vagyon miatt házasságra kell lépni.

-És ennek nem örülnél?Nem értelek.

-Nem az,hogy nem örülnék,csak nem szeretném ha te egy ilyen családba kerülnél be.Amúgy sem vagy az az arisztokratikus fajta.Partikra kéne járnod,bájolognod stb…ez nem a te asztalod.

-Tudod apa ez egy kicsit sértő.Igen is vagyok olyan nevelt,mint a többiek.De ne aggódj Rob és én csak barátok vagyunk.

-Akkor megnyugodtam.És ne hidd azt,hogy nem kedvelném,csak attól tarok nem lennél boldog ebben a közegben.-teljesen belém lát.Szinte elképzelhetetlennek tartottam,hogy ennyire ismerjen valaki.

Még beszélgettünk egy kicsit,majd elment tárgyalásra.

Egész nap untam magam.A házban csak fel-alá mászkáltam.Délután lementem egy kicsit úszni.Éppen a huszadik hosszt húztam,mikor hallottam a telómat csörögni.Kiúsztam a medence széléig,majd felvettem.

-Hallo!Kristen Stewart telefonja.

-Szia!-ezt a hangot bárhol felismerném.-Hol vagy?

-Itthon.Miért?

-Csak mert viszhangzik.

-Ja csak lent vagyok a medencében.Amúgy mit szerettél volna?

-Ja!Annyit,hogy most egyedül vagy otthon?

-Persze.Átjönnél?-azonnal rákérdeztem.Minek kertelnék.Inkább biztosra megyek.

-Hát jah…ha nem gond.

-Mért lenne gond.Gyere csak.A címet tudod nem?

-Igen.Akkor egy olyan fél óra és ott vagyok.-majd letette.Akkor úgy néz ki,hogy nem unatkozok estig.Bár még 10 előtt haza kell teleportálnom valahogy,mert apa és anya sem tudhatja meg,hogy itt van.

Gondoltam még úszok egy pár hosszt,de sajnos abból a piciből igen sok lett.Mondjuk egy olyan fél órácska.

Robert mesél:

Miután lettem a telefont,hamar összekaptam magam,bezártam a lakást,majd elindultam.Kocsiba ülltem.Hamar odataláltam.De fura mód egy nagy vas kapu elé vitt az út.Becsöngedtem.

-Tessék!

-Öm…Miss Stewarthoz jöttem.

-Várja önt?

-Persze.Megbeszéltük.

-Akkor beengedem.-azzal nyílt is a kapu.De mikor elkezdtem behajtani egy csodálatos kastély tűnt fel.Ezt.Nem.Hiszem.El.

Ez most komoly?Nem hittem volna,hogy Kris ilyen nagy lábon él.Te ember!Én ezt múltkor miért nem vettem észre?

Gyorsan leparkoltam,majd kiszálltam.Bekopogtam és egy igen fiatal cselédlány állt előttem.

Késséggel segített levenni a kabátom és eszembe jutott.

Mintha csak hazamentem volna.Látszik,hogy arisztokrata elődök.Kész vicc az egész életem.

-Kérem uram,kövessen.A kisasszony jelenleg még a medencében tartózkodik.-nem szóltam semmit csak követtem.Ez a hely nagyon nagy volt.Bár a mi rezidenciánk nem ilyen nagy,de közelíti ezt a színvonalat.Hihetetlen,hogy Kris is ilyen környezetben nőtt fel.

Már vagy 8 perce sétáltunk mikor megállt egy ajtó előtt.Megkért,hogy nyissak be.Majd eltűnt.Én bementem és megpillantottam őt.

Szerelmem ott úszkált békésen.Leülletem az egyik napozóágyra és csak néztem.Egy kis idő múlva viszont meguntam és levettem a cipőm,nadrágom,pólóm.Csak a boxert hagytam magamon,és lassan beleléptem a vízbe.Odaúsztam kedvesem mögé és átöleltem.Megrezzent az érintésemre,de azzonnal belesimult.

-Beszélnünk kell!