17.Fejezet

Kristen mesél:

Már egy ideje ülltünk és beszéllgettünk tök hétköznapi dolgokról.Jól el voltam vele,de valahogy Robbal mégis más volt.Ő vele egy hullámhosszon voltunk.

Már este volt,de mi még mindig a mekiben rostokoltunk.

Egyszer csak Tom nagyon furán kezdett el viselkedni.

-Kris!Mi lenne ha visszamennénk a koleszba?Nekem lassan lejár a kimenőm és még van ott dolgom.

-Akkor én nem zavarlak!

-Nem zavarsz egyálltalán!A dolgom ami akad az Te vagy!-kajánul elvigyorodott.Remélem nem arra gondol amire én gondolok…

De-de arra gondol.Hirtelen elöntött a pánik míg a kocsija felé tartottunk.Valamit ki kell találnom,mert még megiszom a levét.Na jó.Most adtam igazat Robnak.Talán hinnem kellett volna neki!

Késő bánat Kris!Itt ülök egy tök idegen pasi kocsijában.Mi lesz itt még.

Robert mesél:

Amikor csöngettek azt hittem ennél idegesebb már nem lehetek.

Mikor kinyílt az ajtó Kris jött be rajta.Teljesen csapzott volt és zaklatott.Az anyjára nézett,majd elszörnyedt.

-Bocsáss meg anyu,hogy ilyen későn jövök,de a telefonomat elhagytam valahol,Tom-itt eltorzult az arca és majdnem elsírta magát.Úgy néz ki megütötte a bokáját.Szerintem beszélnem kéne vele.Mármint az állítólagos barátommal.-meg hazahozott,csak rossz helyen kanyarodott idefele és teljesen elvesztünk.

-Semmi gond kicsim,csak már aggódtam egy kicsit…-Kris simán elsétált mellettem,még egy hellot sem mondott.Ennyire azért nem lehetek láthatatlan a szemében.

Jules csak értetlenül nézett a kislánya után.Miután eltűnt a látókörből…

-Rob ma maradhatnál az éjjelre,mert nem bízom benne.Tuti,hogy történt valami Tom és közte,mert különben nem lett volna ennyire ideges és zavarodott.

-Rendben.

-Akkor szólok Amandának,hogy készítsen elő egy vendégszobát a számodra azon az emeleten ahol Kris-é is van.Így talán hamarabb odaérsz,ha valami gond van.-majd elis ment intézkedni.

Én kaptam a cselédektől pizsomát,és megmutatták a szobám.

Egy olyan fél óra telhetett el,mikor pont kint sétálgattam a folyosón,mert nem tudtam aludni.Állandóan Tomon agyaltam,hogy mi a jó istent művelt ezzel az ártatlan leányzóval.Kris annyira tiszta lelkű és barátságos az emberekkel.Én képtelen lennék bántani.De lehet,hogy csak én vagyok ilyen?Mert szeretem?

Ezzel csak az a problémám,hogy hiába mondtam el Krisnek,az apjának-egyiknek sem tetszik ez.

Biztos Kristen csak barátjaként szeret.

Hallottam amint nyílik a szobája ajtaja.Már hálóingben volt,de igen nyúzott volt az arca.Odasétált mellém és ő is kinézett az ablakon.

-Igazad volt.-hirtelen felé kaptam a fejem és elborzadtam.Könnyek csorogtak le az arcán,de az arca rezzenéstelen maradt.

-Miben?

-Tommal kapcsolatban.Ő nem hozzám való.-nem szóltam inkább semmit,mert igazság szerint nem is tudtam volna mit is válaszolni.Nem tudom mivel megvígasztalni.Csakis azzal,hogy itt vagyok.-Bár gazdagabb családod lenne.-itt vett egy mély levegőt és felém nézett.Egyenesen bele a szemembe.-Ezerszer mennék inkább hozzád,mint Tomhoz.-majd sarkonfordult és visszament a szobájába.

Ezt most komolyan mondta?Hozzám jönne?Akkor ha gazdagabb lennék?Ez hihetelen.Akkor mégis szeret.De mind hiába,ha szeret.Valahogy több pénzhez kéne jutnom.Vagy a családomnak.Azt hiszem meglesz holnap mit is kezdek magammal.

Visszamentem a szobámba és lefeküdtem.Már kezdtem érezni,hogy ez a nap nagyon sűrűre sikerült.

Kristen mesél:

Amint elindult a kocsi közöltem egy igen vészjósló hírt Tom számára.

-Tom,holnap én nekem edzésre kéne mennem.Nem tudnál hazavinni?Ígérem legközelebb bepótoljuk.-ekkor rámézett és azt a nézést nem kívánom senkinek.Olyan mikor az oroszlán ránéz a bárányra nézés.Ilyesztő.

A kocsi ajtaja hirtelen kattant egyett.Sajnálatosan néztem,hogy bezárta őket.

-Azt ugye nem gondoltad komolyan,hogy ma haza mész?Anélkül,hogy…gerincre vágtalak volna.

-Na azt már nem.Azt hittem te más vagy.Nem olyan…olyan…

-Milyen Kris?...Mint Rob?

-Ne hasonlítgasd magadat hozzá.Szerencséjére messze áll tőled.

-Ch…tehát megvoltál neki.Grat Kris!Ezt nem gondoltam volna.

-Igen?Semmit sem tudsz rólam.

-Ahogy te sem.És most szépen elmegyünk a kampuszra és kefélni fogunk.

-Azt már nem.Azonnal állj meg.Kikakarok szállni.

-Ez nem kívánság műsor kiszivem.

-Nem?Na akkor csak figyelj!-szerencsémre a piroslámpa pont megállított minket.Feloldottam a zárt és már ki is pattantam a kocsiból.Tom is rutinos volt.Kiszállt és utánam rohant.

Berontottam egy kisutcába és rohantam ahogy bírtam.Egy szerencsém,hogy Tommal ellentétben én nagy sportoló vagyok.Bírom a futást.Ő nem.

De a tervem dugába dőlt.Ugyan nem bírta a tempóm,de zsákutca volt,amibe az imént befutottam.Mindenhol fal volt.Nem volt menekvés.Már azon a ponton voltam,hogy sikítok.

-Ha azt akarod,hogy ne egy utcán erőszakoljalak meg,akkor nem sikítasz és csendben követsz engem vissza a kocsiig.

Megfogadtam a tanácsát és visszamentünk a kocsiig.

Elindította újra a kocsit,majd újból bezárta azt.

-Kérem a telefonod!-Fogta és kikapcsolta.

-Ez mire jó?

-Arra pici szívem,hogy senki se zavarjon.Anyuci ugye nem az aggódó fajta.-ránéztem és elnevette magát.-Hát ez hülye kérdés volt.Igaz?Hát persze,hogy aggódik.Ki ne tenné?Egy ilyen teremtés iránt…

-Apám totál kiakad,ha én elcsicsergem neki.És tuti nem fogja hagyni,hogy egy ilyen állat közelében legyek.És nem fogja érdekelni,hogy gazdag a családfád és a családod.

-Apád semmit sem fog megtudni,mert még eldöntöm,hogy megéred-e a holnap reggelt.-Úr Isten!Én ma megfogok halni.Kris szedd össze magad!Az ember ölés és nem teszi meg.A családja becsülete,hírneve a tét.Csak nem olyan hülye!!!!

A kolesz üresen kongott.Vagyis csönd volt.Gondolom mindenki szunyált.Már

21:00

Az ajtó bezárult.És én itt vagyok Tom szobájában.Ami fura volt,hogy tiszta..De nem ez a fontos!Most tényleg megteszi?Megfordultam,de ő eltűnt.

-Tom?

-Cica!Mi lenne,ha most egy kicsit játszanánk és dorombolnál nekem?-közelebb jött és úgy megragadta a kezem,hogy tuti ez holnap látszani fog.Letaszított az ágyra és elkezdett csókolgatni.

Sírógörcsöt kaptam.Már a nadrágomhoz nyúlt volna,mikor hangos kopogás szakította félbe a műveletét.

-Tom!Haver itt vagy?A portás mondta,hogy most jöttél fel az előbb.

-A franc vinné el!El ne mozdulj!Mert ha igen akkor nagyon megbánod!-nyomatékosította szavait azzal,hogy nyakamra fonta kezeit és vagy 10 másodpercig megszorongadta.Mikor elengedett köhögtem egy sort,de eszemben sem volt itt feküdni.Gyorsan felkeltem és mögé settenkedtem.

Kinyitotta az ajtót.Cam egy kicsit meglepődött.

-Kris!Neked nem otthon kéne lenned?

-De-de bátyó.Úgyhogy én most megyek.-gyorsan kislisszoltam Tom mellett és leléptem.Hát ez meleg volt.Azt hittem visszaránt.De nem.Ezek szerint azt hiszi még szóba fogok vele állni?Hát azt csak hiszi.

Hívtam egy taxit és haza mentem.

Anya teljesen kész volt.Mondjuk Rob sem volt jobb állapotba.De az ő szemébe nem tudtam még nézni.

Anyu biztos marasztalta.De ez most egy darabig nem érdekel.Most csakis Tom jár a fejemben és azt szeretném elfelejteni.

Ez a trauma igazi sokk volt nekem.Nem hittem volna ezt Tomról.Egy kedves fiúnak ismertem meg aki,szeret barátságokat kötni.De nem.Én sosem gondoltam rá úgy,vagyis igen!Rob legjobb barátja,az mégis más.Én Nem Tomot szeretem.Tom meg másnak vélte a közeledésem.
Ezek után már végleg elásta magát előttem.
Itt fekszek a szobámban és azon kesergek miért ilyen szerencsétlen az életem.Robert ennél a féregnél ezerszer jobb…

Vettem egy fürdőt,amitől lemoshattam magamról azt az idiótát.Robot akarom.Most és azonnal.Csak ő tud megnyugtatni.

Kimentem a szobámból és csodák-csodájára ott volt.Oda mentem hozzá,de a beszélgetés amit szerettem volna az nem úgy sikerült ahogy vártam.

Nem értettem őt.Nem reagált semmit.Talán már nem kellek neki?Mert én ezt a Tommal való ügyletemet befejeztem.Ezt közlöm apukával is.

Inkább elnapoltam ezt a gondot holnapra.

Lefeküdtem és próbáltam elfelejteni ezt az egész napot.Kivéve azt amit Robnak mondtam.

„Ezerszer mennék inkább hozzád,mint Tomhoz.”

Kris hálóruhája:

Rob Pizsamaja: