19.Fejezet

Richard mesél:

 Alig hiszem el amit a fiam az imént mondott.Elvette egy ártatlan kislány szűzességét?Ez nálunk nem divat.Na meg a másik,hogy feladna érte mindent?Mindig is utálta a politikát.Nem fog ez neki menni.

A tenisz az élete.Bár amit az elöbb mondtam neki,hogy menni fog neki a kettő együtt is, … már kétlem.

De ha nagyon megerőlteti magát,akkor talán van esélye a Johnnál.Lehet,hogy mi nagyon jóban vagyunk,de ez még nem ad okot sajnos arra,hogy Krist a fiamhoz adja.Szerintem fiatal még az ilyesmihez.

-Fiam!Ájanlám,hogy amit az előbb mondtam fontolóra veszed.-még mindig csak ott állt és bambult.Teljesen lesokkoltam.Bár megértem.Én is így reagáltam volna,ha Claireről mondják ezt anno a szülei.

-De…miért?Csak mert lefeküdtem egy olyan lánnyal akit szeretek?Bocsáss meg ha egykicsit is szeretni próbáltam valakit.De tudod mit apa?Elkerülöm Krist.Sőt,átrakatom az edzéseimet,lecsökkentem a számukat is.És hogy örüljetek,végre valahára hasznát veszem a diplomámnak.

Robert mesél:

Apa köpni,nyelni nem tudott.

Sarkonfordultam és kimasíroztam a szobából.Teljes letargiában voltam.Mindenki ellenem fordul.Az anyám,apám,Kris apja és csakis az édesanyja áll mellettem.Csodás!

Délután bementem az edzőhöz és elintéztem az óráimat.Krist is láttam,de jó messziről elkerültem.Szerencsémre nem vett észre.Bár amilyen állapotban van,biztosan nem vár vígasztalást.

Másnap reggel felkeltem és összeszedtem magam,majd elindultam a hőn áhított iskolám irányába.

Beiratkoztam!Hát ez is kipipálva.Azt a dolgot megvontam saját magamtól,amit a földön a legjobban szeretek.

Az egyetemen simán eltudtam intézni a beiratkozást a mesterszakra.Politológia mesteri szinten.Perfektó lesz.

Ebédre meghívtam egy jó barátomat,aki szintén teniszező.Elmeséltem Andynek ezt a tenisz dolgot,hogy előfordulhat,hogy ritkábban jövök és bizonytalan időn belül be is fogom fejezni.

-Ez most komoly haver?Ne már!Te vagy a legjobb közülünk.-nagyon meglepődött.De ez van.

-Haver!Az a helyzet,hogy eljött az idő mikor apám is kifogy a türelmi idejéből és ez a sport nem valami jövedelmező hosszútávon.Igen,tudom,hogy jó vagyok.De ez nem lesz elég,ha tegyük fel pár év múltán mondjuk gyerekem lesz és megkérdezi majd az anyját,hogy „Anya!Apa miért nincs itt sosem?Miért van mindig más országban?És miért nem foglalkozik velem?”Ezt nekem nem hiányzik.

-Ebben igazad van azt aláírom.De ez a politikusi dolog,az sem valami kedvező.Ha sportoló vagy,jó akkor is távol leszel a gyerekedtől,de ha politikus leszel akkor messze leszel.Csak akkor késő estig dolgozol otthon,tárgyalásokra jársz stb…

-Lehet.De legalább ott leszek neki.Nem lesz kontinensnyi távolság közöttünk.Nem telefonon keresztül szeretnék egy gyerek apja lenni.

-Az nem elég ha csak ott vagy.

-Apámnál kiválóan bevált.-nem érti.Nem olyan családban nőtt fel ahol megmondják mit csinálhatsz és mit nem.

Este mikor hazamentem,a legkevésbé voltam kiváncsi az apámra.Simán elsétáltam mellette egy helot elnyomva.Nagyon pipa voltam rá.Több kedvem volt most anyára.

-Kisfiam!Mi történt?Apád nekem annyit mondott,hogy ott hagyod a válogatottat.

-Nem.Rosszul mondta.Nem hagyom ott,csak kevesebbet fogok edzésekre járni.Újra egyetemi padokat fogok koptatni.

-Ugye ehhez nincs semmi köze a Stewart lánynak.-csak úgy szikrázott anyám szeméből a harag.

-Ne mond már te is,hogy megvetsz azért mert szeretni merek egy érző lényt.Sajnálom ha nem úgy ugrálok ahogy ti fütyültök.-elegem van.Még anyám is kioktat a saját életemmel kapcsolatban.

-Ezt a hangnemet mégegyszer meg ne próbáld,mert nagyon meg fogod még bánni.

-Megbánni?Mi a csudát?Hogy szeretem azt a szerencsétlen lányt aki most mérges rám azért,mert ilyen balfék szüleim vannak.-anya nagyon pipa lett és lekevert egy igen erőset.Csak álltam és néztem ahogy lerogy egy székre.

-Rob!Mi a javadat akarjuk.Nem érted még mindig,hogy nem Krissel van bajunk?Igen.Nem tehet róla,hogy hova született.De legalább rangsorod belül válogatnál.

-Te prédikálsz arról,hogy én válasszak hozzám valót?Mert apa aztán hozzád való.Nem dolgozol anya.Itthon vagy és a flancos barátnőiddel vagy egész nap.Csoda,hogy apának még néhanapján eszébe jutsz.-én ezt a beszélgetést ezzel befejeztem és távoztam.Még,hogy válogassam meg…

Kristen mesél:

Azóta mióta Robnak elmondtam azt a mi a szívemet nyomja már eltelt 3 hét.Lassan egy hónapja nem is találkoztunk.Egyszer láttam csak,mikor az edzővel beszélt,azóta semmi.Biztosan átrakatta,nehogy összefussunk.A lányokkal sűrün mentünk el bulizni,de ott sem láttam.Biztosan kerül.Meg is értem.Nem hittem neki akkor mikor kellett volna.Tomban teljesen megbíztam,holott Robban sokkal nagyobb a bizalmam.

Tom azóta is hívott,csak sosem hívtam vissza.Utálom.De apa ragaszkodik hozzá.

Most is épp a szobámban bámulom a plafont mikor halk kopogást hallottam.

-Bejöhetek?

-Gyere.-Apa leüllt az ágy szélére és rámnézett.

-Kris!Tom napok óta hívogat az itthoni számon,de sosem veszed fel.Ennek van oka?

-Persze.Nem kívánatos személy a számomra.

-Mindent meg lehet bocsátani.Ha véletlenül úgy ért hozzád vagy olyat mondott amit nem kellett volna-kicsim felejsd el és békélj meg.-hogy mit csináljak?Jól érzi ez magát?Nem .Nem egészen.

-Azt akarod elmondjam?Az igazságot akarod?

-Igen.Erre várok.

-Hát jó.Tom Sturridge egy féreg,csúszómászó,csaj imádó gusztustalan alak.

-Hogy mi?Kristen Stewart nem beszélünk így egy másik emberről.Még ha rossz fát is tett a tűzre!

-Rossz fát?Apa…Tom megerőszakolt…

*gonosz vigyor*

Holnap rakom a frisst. És bocs a sok szemszögért…ez most így jött össze.