18.Fejezet

Robert mesél:

Elég szarul aludtam.Kicsit meglepett ezzel a kijelentésével Kris.Úgy érzem lassan meg kéne beszélnünk a kettőnk kapcsolatát Krissel.De nem ma.Ugyanis rohannom kéne edzésre,ahonnan máris késésben vagyok.Már 7 óra.Basszus!

Hamar elkészültem.Már a lépcsőn rohantam le,mikor megláttam Krist az ajtóban.Már a kabátját vette fel.

-Jó reggelt!Elvigyelek?-ő már edzőruhában volt,de nekem még haza kéne ugranom a ruhámért.

-Hát ha a lakásom felé mész?Amit kétlek.Majd ott találkozunk.

-Ha akrod elvihetlek haza és megvárom míg átöltözöl.-nagyon közel állt hozzám.Szinte éreztem a parfümje illatát.

-Az a helyzet,hogy az eltart egy darabig…-nem akartam bevallani neki,hogy gyakorlatilag nincs mit felhúznom,mert még a mosógépet sem tudom kezelni.Ciki!

-Nekem nem úgy tűnik,mert igen illatozol.-még közelebb lépett hozzám.Az orra hozzáért az enyémhez,majd vett egy mély levegőt és az ajkai súrolták az enyéimet.Teljes transzba estem.Most megakar csókolni?

Megint felsóhajtott.-Nem lehet.

-Mi csodát?-ezt már nem értem.

-Semmit…Itt sem szabadna lenned.De akkor is elviszlek és nincs vita.-felvettem a kabátom és beülltünk a kocsiba.Kris egész idő alatt nem szólt hozzám.Mikor leparkolt a ház előtt,muszály volt megszólalnom.Nem bírom ki.

-Nyugodtan szálj ki és gyere be.

-Szerintem ez nem jó ötlet.-nem válaszoltam,csak kiszálltam.Az ajtót kinyitottam és kirángattam szerelmem.

Míg a zárral bíbelődtem addig Kris kicsit feszélyezve toporgott mellettem.

Én gyorsan beszaladtam a hálóba és a mosni valót a mosógépbe hajítottam.Hallottam amint belép a szobába és a fürdőbe tart.Felsóhajtott.Szinte éreztem ahogyan mosolyog.Megfordultam.

-Most mi van?

-Nem tudod hogyan kell használni.

-Hát …nem…igen.-elhúztam a szám és ránéztem.

-Én segíthetek.-elsétált mellettem és lehajolt.Így betekintést nyerhettem a szoknyája alá.Azok a fenekek.Basszus…a fantáziám saját útjukra mentek.Legszívesebben felültetném ide és jól…

Na jó elég volt Rob!

-Öm…Rob!Nincs egy használi utasításod hozzá?-megfordult,de nem számolt azzal,hogy ilyen közel állok hozzá.Amint leesett neki ez a helyzet,eliszkolt mellőlem.Hátat is fordított nekem,majd úgy beszélt.-Ha nincs akkor hadjad most és keress valami használható rongyot.-kitrappolt a fürdőből.Hallottam amint leül az ágyamra.

Visszamentem a szobába és levedlettem a ruháim.Nem zavartattam magam.Kris előtt csak egy boxerban voltam és úgy kerestem ruhát.

Találtam is.Gyorsan felöltöztem és várakozóan tekintettem rá.Még mindig engem bámult.De nem igazán érdekelte a tudat,hogy észrevettem,végig bámult.Felállt és elindult kifelé.Már a nappaliban volt,mikor elkaptam a kezét…

-Baj van!Csak egy szavadba kerül és beszélek Tommal.

-Nem…nem kell.Akkor rosszabb lesz.

-Nem hagyom,hogy csak úgy kénye kedve szerint kiélje sexuális vágyait.-itt Kris felszisszent és villámokat szórt a szeme.

-Honnan…

-Hogy mi?...Tom…Tom…megakart…

-I…igen.-itt lesütötte a szemeit és elpirult.

-Ezt nem hiszem el.Hogy lehet valaki ennyire nem törődöm?Találkozom vele,de megölöm az már biztos.-ez hihetetlen.Mégis mit képzelt?Hogy Kris,mint aki egy hivatásos kurva csak úgy szétteszi neki a lábait?

-Rob ne…-hirtelen megrántottam Krist és a falnak nyomtam.A szemeim teljesen elfeketedtek.Csak úgy dühöngött bennem a méreg és az ölési kényszer.

Kris kezei egyszer csak a nyakam köré fonódtak.Az egyik kezét elengedve a csípőjére helyeztem és magamhoz húztam.Az ő arca egyre csak közeledett.Már éppen megcsókoltam volna,mikor hirtelen elfordította a fejét.

-Értem.-csak ennyit mondtam.-én nem erőltetem.Apád viszont egyszer úgyis megtudja,mit művelt Tom.

-Azt sosem.Tom sokkal jobb választás,mégha erőszakos is.

-Igen?Azt nem hinném.Apád egyszer majd belátja.hogy rossz döntés volt ő.Mert majd mikor nem sportolni fogok…

-Abba hagyod?

-Még nem.De Kris egyszer én is megöregszem.De lehet,hogy már most abba kéne hagynom.Apám így is ki van akadva,hogy teniszezek.Azt akarja,hogy a parlamentben legyek.Egy igen pénzes politikusnak kéne lennem.Mármint az iskoláim ezt mondják.A papírok által már olyan fejes lehetnék,mint apád.Talán még nagyobb is.De ezt John nem tudja…És ne is tudja nem.-majd távolabb léptem,és elindultam a bejárati ajtó felé.

-Nekem is suliba kéne járnom és nem élsportolónak lennem.Nem az ország színvonalát kéne fényesítem,hanem azt a szakmát űznöm ami neked is van.Az én apám is ugyanúgy jobban örülne,ha a parlamentben unalmas tárgyalásokat bonyolítanék le,akárcsak ő.Vagy ahogy te mondtad,te.

Többet nem is beszélgettünk.Én az edzés után felhívtam apámat,hogy mikor jönnek haza,mert beszélni szeretnék vele.

Ma este már itthon lesznek.Az tök jó,mert így áttudom gondolni ezt a dolgot,hogy most ténylegesen felhagyok-e a sporttal.

19:00

20:00

Apám bent tárgyal a dolgozóban.Én idegesen fel-alá járkálok és kezdem ezt az egészet hülyeségnek gondolni.

-Mr.Pattinson az édesapja most már ráér.

.Oké.-beléptem a szobába,apám ott üllt az íróasztalánál.Én leülltem az egyik székre és belekezdtem.Most már nincsen visszaút.Az egész karierem képes vagyok eldobni?

-Apám!Gondolkodtam.Nem tudsz róla,de túlzottan is jóban vagyok Miss Stewarttal.

-Tudok róla Rob.Az apja és én sokat filóztunk ezen.Nem vagy elég vagyonos.És most arra kérsz,hogy adjak beosztást.-rezzenéstelen arccal nézett rám.

-Ezt miből gondolod?

-Most nem ez a fontos.Először is az lesz a dolgod,hogy beszélj az edződdel.-itt felállt és az ablakhoz sétált.

-Én nem tudom ott hagyni…-teljesen kétségbe estem.Hát Pattinson most edd meg azt amit főztél.Mégha keserű is lesz.

-De ott tudod Rob.Csak arra kérlek csökkentsd.Nem kell még véglegesen.Ha mellette még űzöd ezt,és a parlamentben is tevékenykedsz,akkor nagyobb vagyonod lehet,mint Tomnak…gondold meg.Mellette meg nagyobb,magasabb beosztásba kerülhetsz,mint Stewart papa.Ez egy jó pont lesz neked is meg a családnak is.

-Mi?Boldog lesz John?

-Hát persze.Csak azért nem válsztott téged,mert nem vagy elég gazdag.De a múltkor nagyon mérges volt és dühös.És téged szapult egyfolytában,hogy félre ismert.Mi a jó isten történt?

-Hát…-ránéztem apára és kicsit megilyedtem.Mi van ha csak Jules áll majd mellettem?De próba szerencse.-Kris és én…hogy is mondjam…

-Állj.Állj.Állj.Nem mondhatod azt,hogy már megvolt,mert agygorcsömlesz kisfiam.-igen dühös volt.

-De.-itt elnéztem másik irányba nehogy lássam mielőtt lejeverne egyett.De csodák csodájára csak egy mély levegőt vett és már csak egyetlen egy mondatot mondott.

Azt hittem ennél rosszabb már nem jöhet.De igen.Ennél mélyebbre is kerülhetek.

-Hagyd békén a Stewart lányt!