Kristen mesél:
Csak nézett rám és mosolygott.Ez nap már ennél furább nem is lehetne.Eléálltam,de megszólalni nem tudtam.Mindig zavarban vagyok.Nem akarok zavarban lenni,ha ő itt van a közelben.De nem tudtam ellene tenni semmit.Szeretem.Mégha Rob nem is viszonozza.De várjon csak.Majd megtudja,hogy ki is az a Kristen Stewart.
-Szia!Most haza mész?
-Hello neked is!És…nem.Nem megyek haza még egy darabig.-most komolyan.Mi köze neki ehhez?
-Mi az,hogy nem mész haza?Apukád keresett engem,hogy mondjam meg vacsorára vár téged és engem is.-hogyan?Vacsorára?Ez valami vicc?Az lehetetlen.De hát én szóltam neki,hogy ma Tommal leszek.Ennyire nehéz felfogású?Vagy csak elfejetette és kész?Ja,ja.Meglehet!!!
-Vacsorára.Persze.Ott leszek.Csak van egy kis elintézni valóm.-azzal kikerültem és elindultam le a lépcsőn.Már a felénél jártam mikor utánam szólt.
-Öm…Kris!Tudom,hogy Tomhoz mész.Csak kérlek ne becsüld alá a legjobb haverom.Nem olyan mint én.
-Már csak az kéne,hogy olyan legyen mint te!
-Ezt mégis hogyan értelmezzem?
-Ahogy akarod.
-Igazán?Tom haver nem fog kedveskedni.Ha nem akarod nem erőlteti.
-Ezt szeretem.Mikor egy fiú kevésbé rámenős.-szúrós szemekkel meredtem rá,hátha érti a célzást.És vettte a lapot.
-Jó.De én szóltem előre…Én soha,de soha nem tudnálak bántani.-ez most kimondta?Bántani?Mert Tom tudna?Most már nem értem.
Inkább elindultam és nem is szóltam neki.
Amikor beszálltam a kocsiba felhívtam apát.Sajnos nem volt megértő.Igenis ott kell lennem a vacsorán és elszállásolni kedves ismerősünket.A szülők nincsenek otthon meg stb.
Tomhoz a kampuszra még elmentem azért.
-Hello!Tom Sturridge már a szobájában van?
-Nem hölgyem még nincs.-hát ez remek.Gyorsan kerestem egy papírt és hagytam neki üzenetet.
„Sajnálom,hogy ez most nem jött össze.A hülye haverod közbe jött.Apa erősködött,hogy menjek haza vacsira így nem tudtam maradni.Majd bepótoljuk máskor.
Üdv.:Kris baba”
Leadtam a recepción,majd hazafurikáztam.Mikor beléptem a házba a cselédből kiszedtem,hogy Rob már egy órája itt van és elég jól elvan apával.Valahogy ennek rossz előérzet szaga volt.A szobámba gyorsan átvedlettem a ruhám és felvettem egy melegítő szettet.Minek öltözzek ki?Hiszen csak Rob van itt.
…Méghozzá a sexisten Rob van itt…
Na jó kezdek egy kicsit besokalni.
Anyát kerestem meg,hogy szóljak hazaértem.
-Kicsim!Azt hittem ma Tommal találkozol.
-Úgy is volt anyu!Csak apa közben meghívta Robot vacsira és ideinvitált engem is.-anya szemében felcsillant valami.De nem tudnám megmondani,hogy mi a nyavaja.
-Tudod Kris nekem Rob sokallta szimpatikusabb,mint Tom.Robba van valami természetes.Valami jóleső szeretet.Tegnap este mikor itt voltak,és ahogy rád nézett,esküdni mertem volna,hogy van valami köztetek.-anya teljesen beletrafált.De elmondjam neki?Ne?A francba neki elkell mondanom.Hiszen olyan nekem,mint egy testvér.
-Figyelj,anya!Rob…tudod Rob…belém van esve!
-Ez most komoly?Robert Pattinson?A sztársportoló az én kicsikémbe szerelmes?És te szereted?Mondd hogy te is szereted.
-Állj le jó?Nem tudom.És azért néz furám rám,mert tegnap délután már volt itt,csak összebalhéztunk és azért vagyok ilyen vele.Tom csak egy eszköz.Igazság szerint Tom tényleg ultra sexy srác,csak nem ő az akitől úgymond elmegyek.-ennyire nyíltan nem nagyon beszéltünk,de sajnos csak úgy ömlenek belőlem a szavak.Anya erről a monológról nem mondott semmi biztatót.
Elindultunk az ebédlőbe.Rob már asztalnál üllt meg apa is.Eléggé elmélyülten beszélgettek.Tommal nem beszéltek így.Talán lehet megtetszik neki Rob?Bár azt kétlem.Rob nem elég gazdag.Ha elég gazdag lenne akkor talán.De mivel ő is sportoló,szóba sem jöhet.
-Kristen!Ahogy látom megfogadtad a tanácsom.-majd leülltem.Pont ő mellé.Kicsit kérdőn is nézett rám.De én nem zavartattam magam.Most egy kicsit húzom az agyát.Rásandítottam anyára és elmosolyodtam.
Kezem rácsúszott a térdére.Erre a mozdulatra egy kicsit összerándult,de folytatta a beszélgetést.Hihetetlen mennyit tud a politikáról.Simán elmehetett volna politológiát tanulni az egyetemre.
-És mond csak Rob miért nem vagy egyetemen ha ennyi mindent tudsz a politikáról?
-Tudja uram,én speciális középiskolába jártam.Ott szinte csakis ilyen poltitikai maszlagot és történelmet nyomtak belénk.És azért nem járok egyetemre,mert a sportban sokkal több örömömet lelem,mint a jogban.Bár az alapképzést már elvégeztem az Oxfordon.A mesterképzésre még nem volt alakalmam.Jelenleg nagyon lefoglal a tenisz.-Hogyan?Járt egyetemre?Akkor én miért hagytam abba,ha neki ment akkor nekem is fog.Bár most tényleg lefoglal a tenisz engem is.
-Oh…ez remek.Akkor nem csak sport terén jeleskedsz,hanem az én szakmámom belül is.Apád,hogy hogy nem szervezett be még a minisztériumba?
-Ez úgy lehetséges,hogy én kértem meg rá.Majd egyszer biztosan tudok igazítani az ország jelenlegi pénzügyi problémáim,de ezt majd csak azután,miután végleg befejezem a tenisz pályám.Amit valjunk be,be is fejezek majd egy olyan 8-10 év múltán.-mi?Befejezi?Nagyon kár.Várjunk csak én nyolc év vagy 10 év múlva mennyi is leszek?28 éves leszek.Basszus!28 évesen már biztosan lesz gyerekem és férjem is.Aki biztos nem Rob lesz.
Bár Rob milyen lesz 8-10 év múlva.Ő is már nagyban ül majd a kongresszusi üléseken és zakóban lejt majd mindenhova.A gyerekei meg majd a legjobb iskolákba fog árni és éltanulók lesznek.És bizonyára nem én leszek a gyerekek anyja sem.Aki majd minden este várja haza.
Valószínüleg én egy igazi otthonülő anyuka leszek,aki vigyáz majd a kölkeire,miközben azon elmélkedik,hogy ma nem voltam aerobikozni vagy nem voltam a helyi klubb ülésen.Egy igazi befolyásos gazdag feleség leszek.A férjem meg természetesen valami zakós férj lesz aki azt sem tudja hogy mikor van a szülinapom és hébe-hóba eszébejutok hogy a világon vagyok.
Ez a gondolatsor után teljesen elment még az életkedvem is.Ránéztem Robra aki még mindig nagyban beszélgetett apával a fontos ügyekről.Én nem nagyon tudtam hozzászólni,mert nem értek a politikához.
Anya csak helyeslően bólogatott,mintha értené.De nem hiszem.
Közben én elkeztem enni,meg mindenki.Rob térdein még mindig ott nyugodott a kezem.Egyszer csak a nagy tárgyalás közepette megszorította a kezem,de nem mertem felé nézni,mert félő volt,hogy elvörösödöm.
Apa ekkor Robra nézett ,majd rám.Rob nagy levegőt vett,majd megszólalt.
-Szeretem a lányát!
Kris melegítője:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése