20.Fejezet

Lehet,hogy nem a legjobb ötlet volt ezt mondanom,de csak így marad távol tőlem Tom.Ez megéri.Még ha Rob most kerül,de legalább tőle megszabadulhatok.

-Kicsim!Ez…ez hogyan?

-Könnyen apa.Egy olyan 3 hete történt,mikor éjjel tizenegykor jöttem haza.Anya volt itthon és pont Rob is itt volt.Ő érdekes módon előre figyelmeztetett.De nem foglalkoztam vele.Robot szeretem és nem Tomot.De ezt ezekszerint nem tudod elfogadni.

-Robert itt volt?Hogy képzelte ezt Jules,hogy csak úgy beengedi és itt marasztalja?Hallatlan!

-Te hallod magad?Most közöltem,hogy megerőszakoltak apa.Te meg,mintha a napi híreket közölném.

-Mit vársz mit csináljak?Valószínüleg nem így történt ahogy te mondod.Tomnak biztosan van rá magyarázata.-mért van nekem ilyen apám?Miért????

-Jó.Azt csinálsz amit akarsz.De én annak a pszihopatának a közelébe többször nem megyek.Te!Csak Robot tudod a szádra venni.Pedig sokkal tanultabb,mint Tom.Csakis azért nem kedveled,mert nem jár iskolába?Nem a politikában mozog?Már megbocsáss addig a pillanatig semmi bajod nem volt vele,míg el nem mondta neked,hogy mit érez irántam…Apa te szánalmas vagy.-már lendült a keze,mikor…

-Meg ne próbáld!Mert esküszöm az anyám életére,hogy összepakolok és többet nem látsz.És tudd meg nem halnék éhen.

-Kris…

-Ne hívj így!Mi van veled?Te nem voltál ilyen apa.Hirtelen valaki szeretni próbál,te görcsösen ellenkezel.De most kezedni fogod,hogy „Jaj Tom te olyan tökéletes vagy.Olyan gazdag és jól nevelt.Egyetemre jársz.Valószínüleg a minisztériumba kerülsz gyakorlatra.És engedem,hogy elvegyed a lányom.De csakis azért ,mert bűn gazdag vagy.”Kössz apa,de ez nem hiányzik.És tudod mit?Leszarom.Megtiltod?Tiltsad.Rob már így is kerül.És van egy sejtésem,hogy ebben az apjának és anyjának a keze van benne.-apa csak állt ott és nézett.Szerintem fel sem fogta amit most elregéltem neki.Miért?Miért nem szerethetek olyat akit még szeretnék is?Nem lehet,mert Rob…Rob elkerül.Bár sose találkoztunk volna.Bár sose ismertem volna meg.

Nekem semmi nem jön össze ebben az életben.

Robert mesél:

Másnap reggel bementem az egyetemre.Felvettem a szügséges óráimat,és beülltem az elsőre.Ahhoz képest,hogy nem olyan régen fejeztem be az alapképzést elég sok minden megmaradt.

Legalább így elterelem a figyelmem.Az óra végeztével elmentem keresni egy autómatát.Odakint esett az eső.Csodás!Felhúztam a pulóverem kapucniját és átsiettem a másik épületbe.Ott szerencsémre volt.Már éppen nyomtam volna meg a gombot,mikor meggondoltam magam.Mégsem kell kávé.Inkább Cappucino kell.

-Sietne?Elkésem az órámról.-ez a hang!Már egy hónapja nem hallottam.Vagyis de.Álmaimban.Megfodultam és egy döbbent szempárral néztem szembe.

-Kristen?

-Rob!-nem tűnt már meglepettnek.Inkább mérgesnek.Tuti pikkel rám.Megértem.Sosem vagyok ott ahol kéne.Mellette.Tom kis hián megerőszakolta,én meg még át sem öleltem.Szőrnyű alak vagyok.

-Sajnálom!...Sajnálom,hogy nem voltam ott.

-Ne sajnáld!Az az én hülyeségem volt.Hallgatnom kellett volna rád és…HIÁNYZOL.-ekkor lesütötte a szemeit.Olyan aranyos volt.Ezen mosolyognom kellett.De közben szomorú s lettem,mert miattam újra feltépi a sebeit.Biztosan egy kisebb trauma érte szegényt.

-Hiányzol te is.-rámkapta azt a gyönyörű zöld szemeit.-…Szóval te itt?Mit csinálsz?

-Újra beiratkoztam a jogira.Végig csinálom.Alapképzés,mester képzés és a végén jön a doktori.Eldöntöttem,hogy nekiállok és a saját lábamra állok.Apával úgy összevesztem,hogy nem is beszélünk.De ez van.Veled mi újság?Már egy hónapja is volt,hogy találkoztunk.

-Tudom!Kris…én szándékosan kerüllek.sem szabadna beszélgetnünk.Anyámnak és apámnak nem nagyon tetszik az,hogy mi…tudod.

-Ch…mert a szülők értenek ehhez.-a végére már vigyorgott és csillogtak a szemei.

-Igazad van.-már én is vigyorogtam.Mintha élnék.Lehet,hogy most kitisztul az ég az életem felett?Mert most már elég az önsanyargatásból.

-Apu nem ért meg.De anya annál inkább.Nálad még szarabb a helyzet.Anyukád és apukád is ellened van.Az én életem viszont vacakabb….Ez,hogy mi jóban vagyunk szét szedi a családomat.Amúgy is labilis lábakon állt eddig.Ezt nem tudod,de anya sosem szerette apát,mikor hozzá adták.Azért vagyunk csak ketten testvérek.Anya nem szereti szerelemből apát.

-Tényleg?Sajnos nálunk nem ez van.A két hataloméhes ember akik egymás anagi vagyonát tekintve egybekelt.De legalább ők vonzódnak egymáshoz.Mármint apa meg anya.Így is érthető,hogy 3 gyerkük van.-hát igen.Az én családom szervezett,mégha anya nem is szerelmes apába,de legalább elviseli.

-Na de nekem mennem kell.Mindjárt kezdődik a kurzusom.-gyorsan kikértem az italom és ő is az övét,majd elkísértem a teremig.

-Tudod van egy sejtésem,hogy még fogunk egy párszor találkozni.-És bement.Nem is válaszolt,csak mosolygott rajta.Remélem,hogy ez így is lesz amit mondtam.Ha már edzésen nem is,de legalább a suliban…

De ez,hogy visszairatkozott,most meglepett.Dr.Stewart.Ha tényleg végig csinálja akkor biztosan hozzá fogok menni jogi ügyekben.

Hazamentem és elkezdtem tanulni.Keményen fogok tanulni,hogy egyszer majd a szüleink megértsék,hogy nem a pénzről szól minden.Nem adom fel.Sohasem.Majd ha Kris sikeres ügyvéd lesz én meg politikus,talán belemennek.Addig is teszek majd róla,hogy Krisnek eszébe ne jusson más férfi csakis én.

De Tommal beszélnem kéne.Ezt nem úszhatja meg.Stewart papa nem urik az ügy érdekében akkor majd én teszek róla,hogy eszébe ne jusson neki Kris közelébe menni.

Az edzés igen lassan telt el.Untam magam.De lehet,hogy egy bizonyos személy miatt.Mellém állítottam egy partnert,mert egyedül kicsit nehezen tudtam volna lebonyolítani egy meccset.Délután folyamán az edző magához hivatott.

-Rob!Lassan közeleg a szezon.Elküldenélek Stewarttal egy ausztál tornára.

-Igen?De én suliba járok…-elég rondán nézett…-jó megoldom.Semmi gond.-Ekkor lépett be az említett személy is.