Ezt most komolyan kimondta?Apu megfogja ölni azt tuti.Ahogy néz…
Apa mindjárt robbanni készül.Mi lesz itt!!!
-Öm…apa nyugodj meg.-abban a pillanatban eleresztettem Rob kezét és felpattantam.Anya csak úgy kapkodta köztem és Rob között a fejét.
-Nem nyugszom meg!Hogyan mondtad?-ránézett arra a férfira aki még a saját életemnél is fontosabb.
-Szeretem a lányát!És nem vonom vissza.Tom lehet,hogy gazdagabb mint én vagyok,de ha kell akkor eldobom az életem és olyan leszek amit elvár.És garantálom,hogy háromszor olyan gazdagabb is leszek…
-Fiam!Nem kell a maszlag.Ugyan,te föladni a kariered?Hiszen nézz magadra.Fiatal és tehetséges vagy.A lányom sokkal jobb fazont érdemel.És erre kiválóan megfelel Tom.
-Hé!Leállnátok?Attól mert egyszer keféltünk attól még nem rendelkezhetsz felettem.-Rob kikerekedett szemekkel nézett és apa is szintén.
-Hogy mit csináltál Kris?-csak úgy fortyogott.Éreztem,hogy mindjárt kiakad.-Te!Ott az alvégen.-nézett Robra.Közben felállt és elindult felé.De megakadályoztam benne,hogy lekeverjen egy jobbost neki.-Hogy képzeld?Lefeküdsz a lányommal?És utána meg idepofátlankodsz?Hát ez hallatlan.Te nem hallottál még az illemről?
-Igazán Mr.Stewart én nem tudok az illemről?Akkor Tom?Ő az erkölcsesség szimbóluma?Nem hinném.Előbb ismerje meg a másik félt is mielőtt ítélkezik.-felállt és elviharzott.Én otthagytam apát a szarjában.Kenje ki magát úgy ahogy akarja.
Már vette a kabátját mikor utolértem a bejáratnál.Most jól beakartam neki olvasni.Jó lesz ha állít magán.
-Rob!Mi lenne ha leállnál?
-Most ne mondd már te is,hogy igazat adsz apádnak!?
-Nincs igaza.De mi volt ez,hogy Tomot nem ismeri eléggé?
-Semmi, nem lényeg.Tényleg!Majd idővel te is rájössz.-már sok mindent nem tudtam mondani neki,mert közben lelépett.Én fáradtan mentem vissza az ebédlőbe ahol apa dühös arcával találkoztam.
-Kérlek,leüllnél?
-Mondjad apa!
-Ez most komoly,hogy ti ketten…tudod.
-Igen.
-Na jó.Ezt most itt befejeztétek.Nem érdekel,hogy egy picit is vonzódsz hozzá,te Tomhoz tartozol.Akár tetszik,akár nem.
-Tudod nem igazságos,hogy állandóan te döntesz a jövőmről.Eszem ágában sem volt lehorgonyozni mellette.Emiatt ne aggódj.
-Tom amúgy hívott.Kérdezte,hogy holnap ráérsz-e.
-Értem.De apa?Nem gond ha most én lefekszem?Ennyi trauma elég egy napra.-felkeltem és elviharoztam a szobámba.
Reggel eléggé későn ébredtem.De amint kijózanodtam újból eszembe jutottak Rob szavai.Lehet,hogy igaza van?De ami ennél is jobban foglalkoztatott az az volt amit Rob mondott apámnak.Ez a megváltozás.Nem nagyon értettem.Lehet,hogy folytatást szeretne?Vagy talán elvenne?
Áááá!Kris állj le.Ne repülj rózsaszín fellegek közé.
Nagy nehezen felkeltem és lementem ebédelni.Befaltam egy kis kaját,majd elmentem a kapmuszra Tomhoz.Előbb megszeretném megismerni,mielőtt ítélkezem mások felett.
Lent a prtán már várt engem.Olyan kisugárzó volt és olyan cuki volt.A mosolya meg elbódított.
-Szia!
-Mond csak ráérsz most nem?
-Hát ha itt vagyok akkor természetesen.
-Oké.Akkor most kocsiba pattanunk ha nem gond.Amúgy hallottam apádtól,hogy egykicsit összerúgtátok a port.
-Ezt meg miért mondta el neked?Ennyire kedvelne?
-Hát engem szeret,nem úgy mint kedves barátomat Robot.
-Igen.Ennyire rosszban vagytok?
-Nem, nem igazán.Csak néha olyan fura.Tudod,kicsit irigykedem,hogy ilyen tehetséges valamiben ,közben meg tökéletesen vágja a politikát is.Kicsit kisebbségi komplexumom lesz tőle.De csak néha.DE ÍGY SZERETEM.
-Tényleg?Ez tök jó,hogy ennyire szereted!-közben beülltünk a kocsiba és feléfordultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése