21.Fejezet

Kristen ott állt az iroda közepén és hevesen kapkodta a fejét közöttünk.

-Mi folyik itt?

-Kérlek leüllnél?-szólalt fel az edző.-Az a helyzet,hogy ausztrál tornára küldelek kettőtöket.Természetesen szólóban indultok,csak ugyan ott.

-Ez most valami vicc?Én nem mehetek.Most kezdtem el újból a sulit.-Rá is eléggé rondán nézett az edző.-Oké.Megoldom.

Ránéztem,de amint ez feltűnt neki elnézett másik irányba.Kicsit zavartnak tűnt.

-Öm…és ez mikor lenne?

-Most a hétvégén kéne elindulni,hogy tudjatok még edzeni.Lesz ott egy edző aki foglalkozni fog veletek.4 hétig lesztek kint,de csak akkor ha valamelyikőtök bejut a döntőbe,amit nagyon remélek.-csodás.Krissel egy hónapot töltsek együtt.Ez valahogy nagyon is tetszett,csak nem hiszem,hogy kibírom,hogy távol maradjak tőle.

Kristen mesél:

Hát ez csodás lesz.Egy hónap Roberttel.Anya és apa őrjöngeni fog.Nagyon remélem,hogy nem fog rámmászni,mert félő,hogy nem tudnék ellen állni neki.Elég lenne neki,hogy rámnézzen és mosolyogjon –kész végem lenne.

Gyorsan kiiszkoltam az irodából és az öltöző felé vettem az irányt.Átöltöztem,majd hazarohantam.

Szerencsétlenségemre mindenki otthon volt.

-Apa!Beszélhetnénk?

-Persze.Gyere kicsim.- leültem és belekezdtem.Elmeséltem neki,hogy mi az ábra.Nem tetszett neki.Anyának is el kellett mondanom,de ő érdekes módon könnyen vette.Mi van vele mostanság?Olyan sokat eljárkál itthonról,meg furcsa.

Másnap már pakolhattam is össze ,mert a hétvégén utaztunk is.Anya elintézik mindent a sulival kapcsolatban,hogy kihagyok egy hónapot.

Minden pipere cuccomat beakoltam,az melegítőimet,fehérneműimet és sok ruhát is.Mondjuk hosszút nem raktam,mert Ausztráliába felettébb meleg van.Már én azt hallottam.

Hívtak reggel nekem egy taxit,majd kivittek a reptérre.Nagyon furcsak volt.Egy pár hónapja még Amerikában éltem,most meg egy reptérre megyek,mert újból kezdtem a teniszt.Mellesleg van egy pasi,akibe fülig szerelmes vagyok.Ez az ördög műve.Most már biztos.

Bent a váróban,megtaláltam Robot is.Két puszit adtam neki az arcára,hogy ne nézzen bunkónak.Nem úgy neveltek.De azért megmaradt az egy méter táv.

Felszálltunk,szerencsétlenségemre mellé szólt a jegyem,így mellette kellett üllnöm.Kész unalom volt az egész út.Elővette a könyveit és elkezdett olvasni.Én közben erőt vettem magamon és bekapcsoltam az ipodomat.

Egész jól elmulattam az időt.Egy olyan 3-4 órája lehettünk úton,mikor már nem bírtam magammal.Fel kell állnom.Kikapcsoltam a zenét,majd felálltam.Rob is felnézett az olvasni valójából és kérdőn tekintett rám.

-Mi van!Csak már meguntam az ülést.

-Oké.Nem kell leharapni a fejemet…

Elkezdtem fel-alá járkálni,majd ingerem lett.Beszáguldottam a mosdóba és nagy levegőket vettem.Elmentem pisilni.Pont végeztem,mikor nyílt az ajtó.

-Mi a franc…-befejezni már nem tudtam a mondandómat,mert Rob bezárta azonnal az ajtót és rátapadt az ajkaimra.Olyan szenvedéllyel csókolt,mint eddig sohasem.Kezei a derekamara fonódtam és úgy húzott magához közelebb.Én a tarkójába kapaszkodtam,majd halkan belenyögtem az ajkai közé.Ő egyre mohóbban csókolt,mire levegőhiány miatt el kellett szakadnunk…

Lihegve,levegő után kapkodva néztünk egymás szemébe.Acsöndet végül Rob szakította meg.

-Kris én sajnálom.Csak annyira hiányzol,hogy már nem bírom.

-Te nem bírod????Mit képzelsz???Úgy csinálsz,mintha minden rendben lenne?Nem nincs…-teljesen kibuktam.Már csömöröm van az egész családból és most Rob is rázendít…kész elme baj…

-Értem…Akkor megyek.Jobb lesz ha tényleg megszakítunk mindenféle kapcsolatot egymással.

-Nekem semmi kifogásom ellene.-jobb lesz ez így.De hogy most itt áll előttem,nem tudok neki nemet mondani.Remélem ezúttal tartja is magát a szavához.

Kinyitotta az ajtót,majd visszaüllt a helyére.Én még maradtam egy pár percig,majd én is visszaültem a helyemre.Teljesen elfordult tőlem.

Ez remek mondhatom.Még ő van vérigsértve.Mit képzel?Itt csak nekem lenne okom duzzogni,nem neki.

Az út további részében egymáshoz sem szóltunk.

Amikor leszálltunk szinte rohantam mellőle.De sajnos ez nem jött be,ugyanis egy taxival is mentünk.A legnagyobb balszerencsém az volt,mikor a szállásunk nem egy szállodában volt,hanem egy apartmanban.Kaptunk egy kis lakást,ami egy szobás volt.

Sajnos lakáscsere szóba sem jöhetett,mert már csak ez az egyetlen volt szabad.Nagyon érdekes lesz ez az egy hónap.

Basszus,ennél jobban nem tudták volna összehozni.

Amint kipakoltunk Rob leüllt a konyhában az asztalhoz és közölte,hogy beszélnünk kéne.

-Figyelj Kris!Én nem akarom,hogy ez az egy hónap duzzogással teljen el,mert nem azért jöttem,hogy veszekedjek.A torna miatt vagyunk itt és nem azért,hogy rendezzük a szerelmi életünket.

-Ez egy nagyon jó meglátás.Te nem piszkálsz,akkor én sem téged.Kerüljük egymás társaságát és nem lesz probléma.

-Úgy gondolod?A hálóban egy ágy van.Ez teljességgel megoldhatatlan,hogy ne is beszéljünk.-Hát amit most tervezek,ahhoz nem is kell beszéd.Felálltam és átültem az ölébe,majd megragadtam a nyakánál fogva és megcsókoltam.

Visszacsókolt,de érezhető volt rajta a feszültség.Mikor elváltunk,vágyakozó tekintettel nézett rám.Vagyis,végig nézett rajtam,majd felkapott az ölébe és bevitt a hálóba.

-Ez egy nagyon jó megoldás a feszültségoldásra!-elfeketetett az ágyon majd fölémgördült.